Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-560

560. országos ülés 1900. märczlns 2?-éit, kedden. 238 a törvényhozásnak, azt a táblázatát használom a zárszámadásnak, mely az úgynevezett számvevőszéki jelentésnek 27. és 28. oldalán fordul elő, és a mely a nettókimutatást foglalja magában: nettókimutatást oly értelemben, hogy eliminál abból miDden oly bevételt, mely nem az államnak saját forrásaiból származik, eliminál minden oly bevételt, mely állami vagyon elidegenítéséből származik, hogy annál tisztább képét tüntesse fel az állam valódi jövedelmeinek. Ha ezt akimutatást méltóztatik beszédem tarfalmával össze hasonlítani, meg fog győződni a t. képviselő úr, hogy az az utolsó krajczárig hiven egyezik meg ázzál, a mi e nyomtatott jelentésbe i előfordul. A t. képviselő úr a költségvetés irrealitására vonatkozó szavainak indokolására hivatkozik egy további körülményre, a mely abból áll, hogy már azért sem lehetett irreálisa költségvetés, mert hiszen utólag kénytelen voltam póté 18terjesztést tenni, mely pótelőterjesztéssel néhány bevételi tételt jelentékenyen emeltem. Hogy ez nem volt valami meglepetésszerű" dolog sem reám nézve, sem a törvényhozásra nézve, e tekintetben legyen szabad expozém egy passzusát felolvasni, a melyben jeleztem, hogy ez az eshetőség be fog következni. Elmondtam ugyanis, hogy (olvassa).»Ez az előirányzat sok tekintetben exezepcziónálisnak mondható, a megelőző évek előirányzataival szemben. Mindenekelőtt be kell vallanom, hogy ezen előirányzat nem tökéletes, nem teljes, a mennyiben hiányzik abból a közösügyi költségek pontos számtétele, azon ok miatt, mely a t. ház előtt ismeretes, a mennyiben a delegácziók még nem voltak abban a helyzetben, hogy a közösügyi költségvetést letárgyalhatták volna. A mngyar kormány azonban eleget kívánván tenni a törvény azon rendelkezésének, a mely azt kívánja, hogy a költségvetés oly időben terjesztessék be, hogy annak letárgyalására elegendő idő legyen az év végéig: kénytelen volt így hézagosan, hiányosan is beterjeszteni a költségvetést. Megjegyzem azonban, hogy gondoskodtam a végmérlegben oly fölöslegről, a mely abban az esetben, ha a delegácziók határozatai következtében a közösügyi költségekben valamely emelkedés mutatkoznék, a szükséges fedezetet megadja, úgy, hogy sem a törvényhozás, sem a kormány e tekintetben váratlan meglepetéseknek kitéve ne legyen*. Azt, t. képviselőház, a mit e nyilatkozatban ígértem, be is váltottam, mert a delegácziók által megállapított közös költségek következtében egyetlen krajczárral sem kellett volna az eredetileg beterjesztett költségvetést megváltoztatni, mert a közösügyi költségek nem vettek igénybe nagyobb összeget 1900-ra, mint a mennyi 1899-re törvényhozásilag meg volt állapítva. Az ok, a mely miatt pételőterjesztésben változtatást kellett üáPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. tennem az eredeti számadatokkal szemben és emelni kellett a bevételt, a quóta megállapítása volt, a mennyiben akkor, a mikor a költségvetést eredetileg összeállítottam, sejtelmem sem lévén, hogy a quóta mily összegben fog megállapíttatni, erről természetesen előzetesen nem is lehetett gondoskodni. A t. képviselő úr nagy aggodalommal nézi az állami költségek emelkedését és kiindulva abból, Logy 1900-ra 54 millió koronával nagyobb a szükséglet, mint a megelőző évben, kérdi, hogy hová fogunk jutni, ha ez úton haladunk. Mindenekelőtt számszerűleg kell rektifikálnom e tételt, a mennyiben igaz ugyan, hogy az 1900. évi költségvetés 54 millió korona emelkedést mutat számszerűleg, de ebből valóságos emelkedésnek csak 34 millió tekinthető, mert 20 millió egy oly átfutó, egyszers s mindenkori kiadás, a mely a következő években nem ismétlődik, tudniillik a valutarendezéssel kapcsolatban ötkoronások kiveretésének összege; és ezenkívül egy más átfutó számviteli tétel, úgy, hogy összesen 20 millió ebbő! az emelkedésből leütendő, mint egyszer s mindenkori, átfutó természetű kiadás. Elismerem azonban, hogy 34 millió koronányi emelkedés egyik évről a másikra, egy igen tetemes, igen tekintélyes összeg. Magam is abban a véleményben vagyok, hogy mindent el kell követni, hogy az állam kiadás^dban ily óriási, ily mérték nélküli emelkedés be ne következhessek. De yagyok bátor kérdezni a t. képviselőtársamtól, kapcsolatban az előbb mondottakkal, hogy azt hiszi-e, hogy ha én a bevételeket úgy preliminálnám, a mint a t. képviselő úr kívánja, tudniillik a teljes összeget állítanám be, akkor a kiadások emelkedését meg lehetne-e akadályozni ? Kossuth Ferencz: Ezt nem mondtam! Lukács Lászlő pénzügyminiszter: Méltóztassék elhinni, abban az esetbea, ha a nagyobb összeg, mint bevétel állana rendelkezésre, a kiadások ugyanabban az arányban, talán még nagyobb arányban, növekednének, mert az igényeknek, melyek ez alapon támadnának, semmiféle hatalommal útját állani nem lehetne. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr egypár konkrét kérdést is intéz hozzám. Kérdi először azt, hogy az átutalási eljárásnak, melyet a törvényhozás megszavazott mi volt az eredménye. Erre nézve van szerencsém válaszolni, hogy mivel az átutalási eljárás a czukorra, sörre és a petróleumra nézve csak a jelen év január 1-én lépett életbe, erre nézve még oly adatokkal, a melyek pozitiv bázist képeznének, nem rendelkezem. Meg vagyok azonban győződve, hogy azon számítások, melyeket e tekintetben szerencsém volt a törvény30