Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-560
560. országos fllés 1900. m&rczius 27-én, kedden. 223 évre növeli a költségvetést, azért mégis sok fontos és szükséges dologra nem jut pénz. így például jutott bár a tisztek fizetésének emelésére, de nem jutott a tisztviselők fizetésének növelésére. (Igaz! Úgy vem! a szélső baloldalon.) Pedig a tisztviselők produktív hivatalnokok, míg a tisztek, mikor háború nincsen és hál' Istennek háború nem fenyeget, nagyon is improduktív hivatalnokok. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok bővebb részletekbe bocsátkozni, (Bálijuk! Halljuk!) de óva intem a t. miniszter urat, hogy végre-valahára igyekezzék határt szabni az állam költségei folytonos növekedésének. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá arra is kérem, hogy nagy befolyásával igyekezzék odahatni, hogy a polgárnak adózó képessége növekedhessek és fejlődhessék, a mi csak úgy lehetséges, hogyha az ország nem lesz odalánczolva egy ellentétes érdekű szomszéd szekeréhez. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hanem szabadon fejlesztheti közgazdasági erőit. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Talán még egy pár szót kellene szólnom az igen tisztelt miniszter úr októberi expozéjába bevett egyenes adók reformtervéről. Erre nézve elismeréssel adózom az igen tisztelt miniszter úrnak, mert nagy része annak, a mit akkor előterjeszteni szives volt, általános helyesléssel találkozott a képviselőház minden padján. A helyeslésnek szerény véleményem szerint a főoka a föladó revíziója és tetemes leszállítása, a megyei és községi pótadó korlátozása; (Helyeslés a szélső baloldalon.) a telekkönyvi rendezés ; a létminimum adómentessége és a progresszív adó behozatala. Ezek képezik szerintem legfőképen a helyeslendő alapelveket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Röviden bár, de talán mégis elég kimerítően, előadtam azon indokokat, melyek miatt már pártállásomból kifolyólag sem fogadhatom el sem én, sem azon párt, melynek nevében felszólalók, a t. miniszter úr költségvetését. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső báloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Smialovszky Valér: T. képviselőház! Nem akarván polémiába bocsátkozni az előttem szólott t. képviselő úr előadásával, engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy csak egy dologra reflektáljak, arra tudniillik, hogy az igen tisztelt képviselő úr oly nagy bajt lát abban, hogy az igen tisztelt miniszter úr és az egész ország 100 millióval csalódott. De szerencsére a csalódás plusz és nem minusz volt, és én fölteszem róla, hogy bár ellenzéki ember, mégis csak örül annak, hogy így csalódtunk és nem megfordítva, T. képviselőház! Én a költségvetést és pedig az államháztartásnak ez idei egész költségvetését, nagyon is reálisnak tartom, és épen abban látom a realitást, hogy úgy, mint az utolsó tíz esztendőben, most is valószínűleg ily kellemesen fogunk csalatkozni. Még pedig azért, t. képviselőház, mert az utolsó tíz esztendő beigazolta azt, hogy nagyon is szükséges volt ily kellemesen csalódnunk a múltban, mert csak így volt lehetséges, hogy pénztári készleteink, a melyekre szükségünk volt, felszaporodtak, és csak így volt lehetséges, hogy ezen utolsó esztendőkben nem kellett appeliálnunk a külföldre, és ha kellett volna is, a nehéz viszonyok között nem tettük azt, a beruh költségre vonatkozólag. Kubik Béla: Mert erősen működött aa adóprés! Smialovszky Valér: Az adó, t. képviselő, úr, nem lett emelve, hanem bizonyos természetszerűség van abban, hogy az adók jövedelmei emelkedtek. Nem az adóprés okozta tehát ezt, hanem a természetes fejlődés. Polczner Jenő: Hány ezer hold földet hezitáltak el? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Smialovszky Valér: Hivatkozom arra a kitűnő összeállításra, melyet az állami számvevőszék az utolsó tíz esztendőre, úgy államháztartási függetlenségünk 30 esztendejére összeállított. Ebből azt látjuk, hogy az állandó rendes kiadásokban, ha van í« emelkedés, épen a kulturális és közgazdasági tárezákban fordulnak elő ezek, mert a rendes kiadások összege 1890-től 1899-ig ha emelkedett is, ez az emelkedés a gazdaság javára történt. Most ezen rendes kiadás bizonyos állandóságot mutat és nem emelkedik a 260 millión felül. Azonkívül épen ebből az összeállításból látjuk, hogy az államvagyon aktívái ezen tiz esztendőben 710 millióval emelkedtek vagyis az 1898-ik év végén kimutatott állami tiszta vagyonnak, a mely 1272 milliót képvisel, 7/12 részét, tehát 710 millió koronát fektettük be ezen esztendőkben, vagyis bevételeinkből ennyit^takarítottunk meg. Ebből ingatlanokra 258 millió, ingókra 161 millió és a közutakra, Fiumére s a folyók szabályozására 106 millió esett. Csak azt akartam ezzel beigazolni, hogy &/., a ki azt mondja, hogy ezen államháztartás, ez idő szerinti költségvetése irreális, tulajdonképen nagyon is túllő a ezélon, mert azt tartom, hogy államháztartásunk tíz évi eredményei olyanok, hogy a világpiaezon bizalmat gerjesztenek, itthon pedig határozottan elismerésre méltók. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérek már most a mai közgazdasági állapotok ismertetésére. Elismerem, és mindnyájan tudjuk, sőt a kormány részéről is hangoztattatott, hogy bizony vannak közgazdasági bajok. Ezeknek segítségére úgy a kormány, mint a törvényhozás is siet. Erre vonatkozólag kettőt vagyok bátor felemlíteni. Ha nézem az őstermelést, látom, hogy az őstermelésnek bruttó értéke csak