Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-560

218 560. országos Ülés 1900. márczins 27-én, kedden osztom a pénzügyminiszter úr által hangoztatott azon szempontokat, hogy az adók reformját olykép kel) keresztülvinni, hogy az államháztartás egyensúlyára veszélyeket ne hozhasson, valamint, hogy az adóteher egyenlőtlensége és aránytalansága, — mely annyi jogos panaszra és sérelemre adott okot, megszüntettessék. Az egész ország megnyugvással és osztatlan örömmel vette tudomásul a pénzügyminiszter úr azon kijelentését, hogy e reform keresztülvitelénél az adóemelés gondolata tőle távol volt, de e helyett az egyenletes és igazságos adózás megvalósításához kivan közeledni; levévén a terhet azok vállairól, akiket az a Jó igazságtalanul terhel és áthárítani azokra, a kiket az igazságosan illet és a kik ezt teherviselési képességüknél fogva el is bírják. A t. ház osztatlan tetszése kisérte a pénzügyminiszter űr által felállított azon tételt is, hogy a mi adóreformunk egyik főirányelve kell, hogy az is legyen, hogy a legszegényebb osztályokat, a melyek legnehezebben viselik az adót, lehetőleg felmentsük ez aló], miáltal megelőzzük azokat a nagy társadalmi veszedelmeket, azokat a nagy társadalmi bajokat, a melyek, — a mint azt sok államban látjuk, — az állam életerejét támadják meg. Kifejtette a t. pénzügyminiszter úr, hogy egyes, semmi jogos alappal nem biró adónemeink eltörlését czélozza, és azok helyébe új, igazságos, mérsékelt adót szándékozik behozni; fennálló adórendszerünket pedig javítani, tökéletesíteni és visszásságaitól megtisztítani kívánja. Mindezekhez járul még azon törekvés is, hogy az adókezelést egyszerűbbé, gyorsabbá, és az adózó polgárokra nézve olcsóbbá tegye. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Az ország legrégibb és legigazabb, számtalanszor felpanaszolt sérelmét lesz hivatva orvosolni e nagyjelentőségű reform, és azon humánus szempontok, melyek a pénzüg}

;

'miniszter urat e mélyreható, áldásos munkásságában vezetik, az egész országban elismerő visszhangra találtak. A magam részéről csak azon kéréssel járulok a t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy e méltán sokszor sürgetett reformot hovaelőbb hozza a megvalósulás stádiumába, az által, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatokat alkotmányos tárgyalás végett a t. ház asztalára teszi le. És most, t. ház, rátérek a pénzügyi tárcza tárgyalásával szorosan összefüggő általános érdekű kérdésre, és foglalkozni kívánok azon e házban és a sajtóban is sokszor hangoztatott panaszszal, mely szerint hazánk tőkeszegény ország lévén, csakis külföldi tőke állandó beözönlése által illetve állampapírjainknak, zálogleveleinknek és egyéb czímleteinknek külföldön való elhelyezése által vagyunk képesek, állami, gazdasági, kereskedelmi és ipari hitelünket kielégíteni. Ez nagyrészben így van és így is lesz előreláthatólag még sokáig; j de ennek következménye azután, hogy úgy az állami, mint a magánhitel szempontjából is, teljesen a külföldtől függünk és hogy állami és egyéb értékpapírjaink kamatai is nagyrészben külföldre vándorolnak. Ennek további következménye azután az is, hogy mint a múló félben levő általános pénzkrizisnél is tapasztaltuk, hogy minden pénzkrizignél egyszerre kiapadnak külföldi pénzforrásaink, újabb értékpapírok elhelyezése huzamosabb időre lehetetlenné válik, sőt azok nagy mértékben visszaözönlenek pénzpiaczunkra, jelentős áreséseket idézvén elő. Egész hiteléletünk pedig, és vele mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk stagnál, sőt megrázkódtatásnak van kitéve. Hogy ily állapot, mely az állami életre is erős és káros visszahatással van, elkerülhető legyen, módokról kell gondoskodnunk, hogy legalább állami hitelünket lehetőleg függetlenítsük a külföldtől; mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy a külföldi töke, a magánhitelek kielégítésére, valahányszor az általános európai pénzpiacz helyzete megengedi, rendelkezésére lesz a magyar pénzpiacznak is, mihelyt jobb gyümölcsöztetésre számíthat, hason biztonság mellett, mint másfelé. A zálogleveleket és hasontermészetű czímleteket kibocsátó intézeteknek, az állam többrendbeli törvéfiyhozási intézkedésekkel segélyére sietett, oly kedvezményekkel, melyekkel lehetővé tette azoknak könnyebb elhelyezését; garancziális intézkedésekkel pedig azok kelendőségét elősegítette. Az államhitel szempontjából, szerény nézetem szerint, egy elhatározó lépést kell előre tennünk, és törvényhozási úton kell intézkednünk az iránt, hogy mindazon tőkék és alapok, melyek rendelkezésüknél fogva, az országban kell, hogy maradjanak és nem mobil természetűek, egészben, vagy nagy részben magyar állampapírokban legyenek fizetve. (Helyeslés jobbfelöl.) Ilyenekűl jelzem, az árva vagyonnak azon részét, mely ezentúl tökeelhelyezésre szorul és mely most mintegy 240 millió koronányi összegre rug; ilyen nagyrészben az állam kezelése, illetve felügyelete alá kerülő, az államszámszék kimutatása szerinti 801 alap és alapítvány 222 millió koronát tevő vagyonálladéka. Ide kell soroznom továbbá mindazon biztosítékokat, melyek az állammal való szerződéses viszonyból kifolyólag, vállalatok, valamint tiszti kaucziók fejében, huzamos időre vagy állandó jelleggel letéteményezendők. Felemlíthetem itt, hogy a biztosítási vállalatoknak már 200 millió koronát jóval meghaladó díj- és nyereség-tartalékának a készülő biztosítási törvényben, kizárólag magyar értékekben és pedig nagyrészben állampapírokban leendő elhelyezése van kontemplálva, (Élénk helyeslés jőbbfeUl.) ég ez igénytelen nézetem szerint, kiterjesztendő volna a takarékpénztárak és egyéb hitelintézetek tártalékalapjára is,