Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-560

560. országos ülés 1900. márczius 27-én, kedden. 219 mely a legutóbbi statisztika szerint, czirka 251 millió koronát tevő összeg; pedig e két utóbbi tétel állandó emelkedési tendencziát követ, miáltal állandó fogyasztói lennének állami és magánkiboesátásból eredő értékpapírjainknak. (Helyeslés jobbfelől.) Természetesen nem óhajtom megbolygatni a mobil árvavagyon azon részét, mely máris, szerintem, nem helyesen, jelzálogkölcsönökbe helyeztetett el, mivel ez a vidéki hitelviszonyok megrendítésére vezethetne, de határozottan perhorreskálom az árvapénzeknek, — a jövőre nézve, — a vidéki takarékpénztárakba betétként való elhelyezését, nemcsak mivel e téren szomorú tapasztalatokat tettünk a miíltban, hanem mivel az áivapénzek elhelyezéséné], a biztonság és fix jövedelem, valamint a könnyű kezelési mód is az állampapírokba való elhelyezésre utal ; az utóbbi években fizetésképtelenné vált vidéki pénzintézetek milliókkal károsították nemcsak a részvényeseket, hanem a betevőket is, és ezek között az árvák vagyona is nem ritkán volt veszélyeztetve. Ideje volna tehát, nem a takarékpénztárak reformját, — mire, nézetem szerint, semmi szükség nincsen, — hanem az összes betéti üzlettel foglalkozó pénzintézetek kezelésének ellenőrzését szigorítani. Legczélszerübbnek tartanám,ha novelláris úton megállapítanánk, hogy a betéteket elfogadó pénzintézeteket egy létesítendő ellenőrző állami hivatal időnként szakvizsgálat alá venné, miáltal számos visszaélésnek és súlyos károsodásnak vétetnék eleje. Szinte csodálatos, hogy a budapesti központi hitelintézetek, melyek a vidéki intézetekkel viszleszámitolási viszonyban és egyéb hitelügyletekre nézve összeköttetésben vannak, és ebből kifolyólag időnként, saját érdekük megóvása szempontjából, vizsgálatokat tartanak, e czélra, önszántukból egy ily közös irodát még nem állítottak fel, mi által az esetleges államhatalmi beavatkozás válna feleslegessé. De, hogy előbbi thémánkhoz visszatérjek, — törvényes intézkedésre oly irányban, hogy az állampapirok és kamataik lehetőleg az országban maradjanak, azért is szükség van, mivel azt tapasztaljuk, hogy például zálogleveleinket tőkeelhelyezésre inkább favorizálják bel- és külföldön, mint állampapírjainkat, a mi csak részben róható fel még rendezetlen valutánknak. Pedig kell, hogy a magyar társadalom köztudatába átmenjen állami értékpapírjainknak szekuritása és bonitása. Csak ezáltal fogjuk elérni, a mire törekednünk kell, hogy míg most 22 milliárdnyi államadósságunkból alig 820 millió van az országban elhelyezve: ezen összeg jelentékenyen emelkedni fog. Az árfolyamhullámzásnak is kevésbbé lesznek kitéve állampapírjaink, ha jelentékenyebb részök emoválhatlanúl az országban lesz elhelyezve, és ez a bizalmat irántuk, és vele együtt a keresletet is, csak BÖvelni fogja. Francziaország már az ötvenes években gondoskodott törvényhozási úton arról, hogy az árvapénzek, a takarékpénztári betétek, — tehát jóval több, mint a mit én proponálok, ki csak a hitelintézetek tartalék alapjáról szóltam, — és különböző rendeletek által pedig azon tőkék, melyekre az állam ingerencziát gyakorol: franczia járadékokban legyenek elhelyezve. Ennek hatása a franczia társadalomra az volt, hogy az állampapírokat minden más értékpapír fölé helyezi; kis és nagy tőkepénzes egyaránt szívesen vásárolja és hazafias cselekedetet lát abban, hogy az állam hitelszükségletét erejéhez mérten, — tehát társadalmának lelkes hozzájárulásával, — kielégíteni törekszik. Ezt a hazafias érzést bele kell vinnünk ugyanígy a magyar társadalom minden rétegébe. A törvényhozási utat pedig azért ajánlom, mivel ezzel vélem a mi társadalmunk közönyösségét megtörni és mint Franeziaországban, nálunk is ebből fog fejlődni e téren is a haza hasznára váló egészséges, gyakorlati sovinizmus. A tettekben nyilvánuló egészséges sovinizmusra a magyar közgazdasági élet minden vonatkozásaiban égetően szükségünk van! A pénzügyi téren Széll Kálmán miniszterelnök úr úttörőleg járt elől és érdemeinek nem legkisebbje, hogy megteremtette a magyar zálogleveleknek kííl- és belföldön az állandó piaczot. Az ipar és kereskedelem terén, a kereskedelemügyi miniszter úr fejt ki nem eléggé méltányolható, dicséretes buzgalmat, a magyar iparczikkek vásárlása érdekében. Ezt az irányt kultiválni SZÍVÓS kitartással: elismerésre méltó hazafias cselekedet! A pénzügyminiszter úr, egész működésének tartama alatt, nehéz viszonyokkal küzdött. A filloxera pusztításai, a rosjsz termések egész sorozata, a Sertésvész és mindenekfelett az Ausztriában négy év óta dúló, áldatlan politikai viszonyok okozta bonyodalmak igen megnehezítették pénzügyi kormányunknak minden ténykedését. És mégis zárszámadásaink fényesen igazolták a pénzügyminiszter úr gondos, gazdasági és kulturális fejlődésünket szivén viselő, előrelátó pénzügyi politikáját, mely tény kell, hogy e költségvetésnek minden elfogulatlan bírálóját bizalommal töltse el. Azon reményben, hogy a kormány tagjainak megritkult sora hova előbb betöltetik oly tetterős egyénekkel, a kikkel együtt majdan a teljes kabinet tagjai vállvetve, az alkotás mezején diadalmasan előbbre fogják vinni Magyarország ügyeit a kulturális, és gazdasági haladás és az igazgatás minden terén,— és azon bizalomnál fogva, a melylyel a kormány eddigi működése iránt 38*