Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-558
658. országos ülés 1900. márczlns 21-én, szombaton. 195 szorgalmas, még szerezhet magának. (Helyeslés jöbb/Möl.) Ha sikerűi valamit ezen a czímen is megtakarítani, akkor ezt arra szándékozom majd fordítani, hogy a jövő budgetben azután emelhető legyen majd a magasabb* állású kezelőtisztek létszáma. (Helyeslés jobbfelöl.) Szintén elégtelenek az albirói fizetések is. Az albirák eddig a IX. fizetési osztálynak csak második és harmadik fokozatába soroztattak. Az első fokozatba esak az idén jutottak be. És ez a 100 forintos fizetési emelkedés nagyon kevés, az nem segít a bajon. Nagyobb baj az, hogy az albiráknak előléptetési viszonyai is kedvezőtlenek. Az indítványoztatott, hogy a szolgálati pragmatikát kellene megállapítani az előléptetésre. A fokozatokra való előléptetésre a törvény már is tartalmaz intézkedéseket; azonban kinevezéstől függő előléptetésekre nézve ilyen pragmatikát megállapítani nem lehet. Az, hogy ki alkalmaztatik járásbirónak, nem olyan kérdés, a mely a fokozat szerint intézhető el. (Helyeslés a jobboldalon.) Épúgy nem lehetséges, hogy mikor törvényszékhez szaporítás szükséges, akkor az neveztessék ki, a ki a fokozat szerint következik. Oly erőt kell kinevezni, a ki a törvényszéknek csakugyan hasznára van és a törvényszék niveauját emeli. De nézetem szeiint talán lehetséges lesz az albirák sorsán is segíteni, ha szaporítjuk a másodjárásbirák számát. Ezekbe i\z állásokba azután bejuthatnak azok, a kik kellő szorgalmat fejtenek ki, de tehetségüknél fogva nem arra valók, hogy Önálló vezetéssel bízassanak meg, vagy hogy egy törvényszéket megerősítsenek. Már az idei budget keretébe, a mennyiben a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése szempontjából nem lesz szükséges az összes állások igénybevétele, gondoskodni akarok arról, hogy mindenek előtt csak a bírói állások töltessenek be, és az albirói állások csak akkor, ha ezekre szükség lesz. Arra nézve, hogy a táblásitás gyakrabban történjék, — a mit Tarajossy Sándor képviselő úr kivánt, — ki kell jelentenem hogy ez nem lehetséges, mert az 1891 : XVII. törvényczikk megszabja, hogy a bíráknak csak 10°/o-ka ruház^ ható fel táblabírói czímmel és jelleggel, és ezt a 93-iki törvény is fentartja. Még annyit akarok — egyebeket mellőzve, — Major Ferencz t. képviselő urnak válaszolva megemlíteni, hogy a törvényszéki orvosi vizsgálatnak kérdése megfontolás tárgyát képezi, és hogy e kérdést a belügyminiszter úrral és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral meg fogom beszélni, valamint megfontolás tárgyát képezi az orvosi díjszabásnak a revíziója is. (Helyeslés.) Az 1898-ban beadott memorandum tárgyalás alatt áll és már fel is használtatott. A kérdés különben nagyrészt pénz kérdése, mert a bűnvádi általányt jobban fogja terhelni a magasabb szakértői díj. Áttérek a viszonosság kérdésére Ausztriával, (Halljuk! Halljuk/) a melyet szintén felhoztak. Ea a kérdés úgy áll, hogy az 1868 : LIV. törvényczikk, valamint a végrehajtási törvény értelmében is Ausztriával a mi bíróságaink közvetlenül érintkeznek. Ez az érintkezés pedig történik a mi részünkről magyar nyelven, az osztrákok részéről német nyelven. 1881-től kezdve úgy volt a dolog, hogy az osztrák igazságügyminisztérium itt nálunk az ő költségén tartott egy fordítót, a ki azután lefordította a magyar átiratot németre, és azután az átirat így ment át az osztrák bírósághoz közvetlenül. 1897-ben a fordító nagyobb követeléssel lépett fel a munka szaporodása folytán, és erre az osztrák igazságügy minisztérium felbontotta vele a szerződést - és úgy intézkedett, hogy a fordítás ezentúl Bécsben történjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most már az állapot az, hogy a mi bíróságaink közvetlenül leveleznek az osztrák bíróságokkal, a kik ha nem értik és rendszerint nem értik, a magyar átiratot, fordítás végett felküldik Bécsbe, a minisztériumhoz, onnan visszamegy a megkeresés a bírósághoz és így intéztetik el. Ennek a változott viszonyoknak megfelelően 1897-ben igazságügyminiszteri rendelet kel^ mely a mi bíróságainkat utasította, hogy a szükséges fordításokat a minisztériumban teljesíttessék. Ez meg is történt és egyes bíróságok felterjesztették a fordításokat hozzám, de csekély mértékben, mert a mi bíróságaink rendesen el tudnak igazodni a német átiratokon. Ez az állapot hátrányos reánk nézve, nem jogi szempontból, mert jogi szempontból a viszonosság meg van, de tényleg hátrány van, mert a mi megkereséseink lassabban intéztetnek el rendszerint, mint az osztrák átiratok itt. Ezen változtatni óhajtok. Már gondolkoztam is felette és meg fogom indítani a tárgyalásokat az osztrák igazságügyi kormánynyal, hogy oly módszer találtassék, a mely érdekeinket megóvja. Hogy miként szándékozom ezt elérni, erre nézve szabadjon ezúttal csak annyit megemlítenem, hogy semmiesetre sem fogok hozzájárulni oly módozathoz, mely állami önállóságunk látszatát is sérti. (Helyeslés jobbfelöl.) Horvátországot is felhozta Rátkay László t. képviselő úr. A dolog itt úgy áll, hogy a horvát bíróságok horvát átiratokat intéznek hozzánk. Bűnügyekben a határozatok a félnek mindig fordítással kézbesíttetnek, polgári ügyekben azonban fordítás nélkül, kivéve, ha a fél kívánja, mert akkor nem lehet neki horvátul kézbesíteni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De mégis kézbesítik! Kifüggesztik!) Hát ne méltóztassék elfogadni a kézbesítéseket. Visontai Soma: A horvát is úr, az osztrák is úr, csak a magyar nem úr! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Plósz Sándor igazságügyininiszter: Rátkay László t. képviselő úr azt is kívánja, 26*