Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-558
194 558. országos iSéa 1900. márczins 24-én, szombaton. azelőtt az ügyészhez és a főügyészhez tartozott | és csak harmadsorban a minisztériumhoz a büntetés végrehajtásának elhalasztása, addig most mindjárt a miniszter jön az ügyész után, tehát sokkal több munkát ró ez az eljárás a miniszterre ; nem segíthetek, mert ez a törvényen alapszik, azon meg természetesen nem változtathatok. De talán nem is volna kívánatos ezen változtatni, és ilyen hosszadalmas útra ereszteni a dolgot, mert a ki nem kapja meg a halasztást, az ágy is a miniszterhez fog folyamodni. Ámbár most, minthogy az új eljárás szerint az ügyészi határozat elleni panasz nem bir halasztó hatálylyal, alig lesz érdekükben az ügyészen túl menni a kérelemmel, ezentúl csak felfüggesztéssel lehet a miniszternek majd többnyire megadni a halasztást, a mi természetesen már nem me g} 7 olyan könnyen. Több képviselő úr foglalkozott a fizetésemelés kérdésével, a bírósági tisztviselőknek és a biráknak sanyarú anyagi helyzetével. Felemlíttetett különösen, — hogy időrend szerint vegyem a felszólalásokat, — mindenekelőtt a telekkönyvvezetők helyzete. Én ismerem ezeket a panaszokat, a melyekkel különösen a telekkönyvvezetők lépnek fel. A telekkönyvvezetőknek az a panaszuk van a budget ellenében, hogy a IX. fizetési osztályba csak körülbelül 90 van felvéve* míg a X. fizetési osztályban 280 körül vannak; tehát nem egyformán, holott az ő nézetük szerint egyformán kellene őket beosztani a IX és X. fizetési osztályokba. Ez a pauasz nem bir alappal a törvénynyel szemben, mert a fizetések rendezéséről szóló törvény 3. §-a csupán csak azt irja elő, hogy az egy személyzeti létBzámba tartozó állások a fizetési osztályok egyes fokozatai között egyenlően osztandók meg. Tehát ez a szabály csakis a fokozatokra vonatkozik. És így, ha kötelességünk volna is végrehajtani az 1893: IV. törvényczikk e részbeni rendelkezéseit már ezen budgetben, — a mi pedig most még nem kötelességünk, mert még két évünk van rá, — nézetem szerint még akkor sem volna ez a panasz jogos. Más kérdés az, hogy nem méltányos-e? Bizonyos méltányosság szól mellette kétségkívül, habár ha a méltányosság terére akarunk lépni, nézetem szerint egy sokkal nagyobb méltánytalanságot kell először orvosolnunk. Itt van a segédtelekkönyvvezetők ügye. (Halljuk! Halljuk!) A segédtelekkönyvvezetők sokkal csekélyebb fizetéssel működnek, mint a telekkönyvvezetők. Tudniillik míg a segédtelekkönyvvezetőknek 1400 korona fizetésük van a megfelelő lakáspénzzel, addig a telekkönyvvezetőknek 1600—2600 koronáig terjedő fizetésük van maga^ sabb lakáspénzzel, és mégis a segédtelekkönyvvezetők sok helyütt tökéletesen ugyanazt a munkát végzik, mint a telekkönyvvezetők. Az én nézetem szerint, eltekintve az általános fizetésjavítás kérdésétől, mely nagyrészt az állam pénzügyi helyzetével és az államháztartás egyensúlyának fentartásával függ össze, az igazságügyi budget keretében azáltal lehetne némileg segíteni, ha a telekkönyvvezetők létszáma a segédtelekkönyvvezetőkkel szemben szaporíttatnék, úgy, hogy a segédtelekkönyvvezetői állás inkább csak átmeneti legyen, nagyobb kilátással az előléptetésre. Még nagyobb a visszásság az Írnokokra nézve. Csak a törvényszékeknél és járásbíróságoknál 1993 irnok van felvéve, kik 500, 600. 700 forint fizetés mellett alkalmazväk. Ezekkel szemben csak 134 irodatiszti állás van. Előmenetelük tehát nagyon csekély. Pedig a jó kezelőkre nagy súly fektetendő. Ettől függ az ügymenet szabatossága. És a szóbeliség mind nagyobb követelményekkel lép fel a kezelőkkel szemben, kiknek feladatuk lesz a jövőben a birót a hivatásához tulajdonképen nem tartozó teendőktől felszabadítani, tehát a bírói' hivatal tisztaságát mintegy fentartani. De az ügykezelés egyszerűsítése is feltételezi, hogy kellő inteíligencziájú kezelők alkalmaztassanak. Tehát nem pusztán az emberiességi szempont, hanem a közérdek is magával hozza, hogy tűrhetően dotált kezelői állások kreáltassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy ez lehetséges legyen, eltekintve ismét az általános fizetésemeléstől, erre nézetem szerint mindenekelőtt azáltal kell törekednünk, hogy az eljárás, az ügykezelés lehetőleg egyszeríísíttessék; hogy minden, a mi nem okvetlenül szükséges, mellőztessék, hogy így a személyzeti létszámban megtakarításokat érhessünk el. és ezt a megtakai ítást azután magasabban dotált állásokra fordíthassuk. (Helyeslés jobbfelől.) A másik az, a mire nézve kísérletet teszek, hogy a díjnoki átalányból megtakarításokat eszközölhessek és pedig ismét nem azáltal, hogy a díjnokok javadalmazásából vonjak el valamit; hanem ellenkezőleg, hogy ezeket is jobban dotáljuk, (Helyeslés jobbfelöl.) Az egyik kísérlet erre nézve az írógépek használatának behozatala. Már tettem kísérleteket, hogy a leírásra írógépek alkalmaztassanak. Az eredmény elég kedvező, a mennyiben három díjnok munkáját két írógéppel el lehet végezni. A másik az volna, hogy a díjnokok munkájának kielégítő volta előmozdíttassék és bizt-osíttassék, hogy a díjnokok csakugyan el is végezzék azt a feladatukat, a melyre 6*k alkalmazva vannak, tehát csakugyan dolgozzanak. Erre nézve egy kísérlet teszek, teszek oly értelemben, hogy megszabatik az, mennyire képes átlagban és mennyit lehet követelni minden díjnoktól, hogy leírjon. A ki ezt elvégezi, azonfelül is dolgozhatik, de ezért külön lesz honorálva. Ezzel elérhető az, hogy legalább a minimumot mindenki elvégezi és e mellett ha
