Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

657. országos ttlés 1900. márcztus 23-én, pénteken. 183 sokkal hatalmasabban, és sokkal szabadabban nyilatkozik, semhogy a kedélyeket ne nyugtalanítaná. Daczára annak, hogy ilyen kérdések inkább érdeklik a t. házat, mint az igazságszolgáltatásnak nagy kérdései, mégis kérem a t. házat, térjünk a napirendre. (Halljuk! Halljuk !) Majd el fog jönni annak az ideje is, midőn ezen kérdéseket annak rendje és módja szerint tárgyalhatni fogjuk. Az igazságszolgáltatás tekintetében nincsen könnyebb dolog, mint annak nagy és általános érdekeit programmszerű részében a képviselőház elé állítani. Az igazságszolgáltatás az életviszonyainak minden ágazatában érintkezik a modern életnek fejlődéseivel és változásaival. Ha valahol van egy terület, úgy az igazságszolgáltatás nagy területe hol megállásnak helye nincsen és a hol a folytonos reformálás a jogéletnek természetszerű fejlődése és következése. Ha valaki fel akarná sorolni mindazokat a teendőket, a melyeket az igazságszolgáltatás terén nagy aktualitásukban a minisztertől várunk és várhatunk, már el kellene kezdenie a polgári magánjog kodifikáezióján, folytatnia kellene a materiális büntetőtörvény novelláján, továbbá a végleges polgári perrendtartáson; el kellene mondania az eskUdtbirósági szervezetről megalkotott és a bűnvádi perrendtartást életbeléptetett törvények revízióját, a szövetkezet kérdését; el kellene mondania a kúriai bíráskodásról szóló törvényt, a sommás törvény revízióját, szóval a világ mindenféle össze-vissza kuszált területeit, a melyek azután végül azt igazolják, hogy egy kaleidoskop áll előtünk a maga szinpompájábau, a mely azonbau egészben véve nem egyéb, mint játékszer, mert a ki egy egész kérdést fel akar ölelni, legyen az bár a legokosabb, legjózanabb, legtanúltabb miniszter, egyszerűen lehetetlenségre vállalkozik, mert egy ember életében ezeknek az alkotásoknak tökéletes befejezése egyszerűen lehetetlenség. Nem is szólottam itt például az ügyvédi rendtartás reformjáról stb. Azért én a magam részéről végre valahára keresek és várok egy olyan igazságügyminisztert, a ki nekem mm áll elő egy évtizedekre, vagy évszázadra szóló repnraturával az igazságszolgáltatás terén, hanem keresek és várok egy igazságügyminisztert, a ki nekem azt mondja: én a magyar jogállam kiépítése szempontjából sürgősen fontosnak tartom ezen és ezen aktuális intézkedéseket, erre vállalkozom, hogy azokat megcsinálom, a többit pedig bizom a jobb jövendőre, a mikor majd azok a kérdések lesznek a fontosak és egyúttal aktuálisak. Én a sokat markolás és keveset fogás elméletét perhorreszkálom ezzel a néhány szóval, a mit most elmondtam. Nem szeretem azt, hogy különösen az igazságügyminiszteri székből a sok igérkezésnek szavai hangozzanak el. Ha azon alkotások közül csak a polgári magánjog törvénykönyvét emelem ki, azt mondom, hogy annak a miniszternek az emléke fölé oda fogják állítani: exegisti monumentum aere perrennius ; a ki csak ezt a munkát becsületesen, jól és úgy tudja megoldani, hogy a nemzedék annak igazi hasznát vegye. Midőn ezt felhozom, nem ok nélkül cselekszem. Tudom, hogy a t. igazságügyminiszter úr vezetése alatt tényleg azon kérdések tekintetében, a melyeket én ez idő szerint rendkívül fontosaknak és aktuálisoknak tartok, komoly előmunkálatok és tanulmányozások folynak. Itt van a polgári magánjog kodifikácziójának, itt van a végleges perrendtartásnak a kérdése, a mely kérdések a legrövidebb idő alatt érett alakban fognak a ház elé kerülni, és én magam, miutáti ezen munkálatokat tartom korszakalkotónak, nem látom ez idő szerint szükségét annak, hogy nagy igazságügyi expozéval untassam a t. házat, hanem azt tartom helyesnek, hogy megvárjam azon konkrét alkotásokat, mint kész munkálatokat és akkor mondok bírálatot az igazságügyi kormányzat felett. Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy a miniszter már most az egész roppant területen ölberakott kézzel nézze, hogy mi történik, de a teendők sorozatát, azok helyes egymásutánját kell helyesen megalkotni, és csak akkor kell más, szintén fontos munkálatra áttérni, ha az első alapmunkálattal már készen vagyunk. Ilyen a szövetkezési kérdés, az ügyvédrendtartás reformjának a kérdése és egyéb dolgok, mind nem mondom, hogy azok nem fontos dolgok, de ki ne hinné azt, hogy a magánjog kodifikáeziójának nagy kérdése, a végleges perrendtartás nagy kérdése az, a mi sürgősen előzi meg azon kérdéseket. És épen azért tartózkodtam attól, hogy most, midőn ennek küszöbén állunk, untassam a t. házat nagy részletkérdésekkel. Egy dologra azonban már mogt is előzőleg különös figyelmét ki akartam kérni a t. háznak, de ezt az idő előrehaladottságára való tekintettel nem tehetem. (Halljuk! Halljuk!) Különben alkalmat fogok reá keresni, és ez a börzebiróság reformjának a kérdése. Nem szükséges vele külön foglalkoznom, mert hiszen a végleges perrendtartás kérdésével ezt úgy is meg kell oldani, mert ez a perrendtartásnak egyik kiegészítő részét képezi. De a t. képviselő uraknak csak rövid bejelentésül mondom, hogy azon idő óta, mióta a képviselőházban ezzel a kérdéssel ismételten foglalkoztam és foglalkoztunk, mióta a gazdasági kongresszuson ebben a kérdésben magam is szerencsés voltam egy előadás alakjában nézetemet kifejteni, oly rendkívüli adatok birtokába jutottam, hogy ha azokat megfelelő alkalommal — a mbit azt keresni fogom, — (Halljuk! Halljuk a jobb- és baloldalon.) a t. képviselőház elé fogom terjeszteni: remélem, mindenkit, de az igazságügyi kormányt első sorban