Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

j g/t., &>7. országos ülés 1900. márcztns 23-án, pénteken. meg fogom győzni arról, hogy a nemzetünket és annak különösen középosztályú rétegeit végveszélylye) fenyegető ezen instituczióval szemben, a legalizált csalások megszüntetése érdekében szükséges lesz az, hogy a börze reformjával és annak a legszűkebb korlátok közé való szorításával a képviselőház mentől eló'bb foglalkozzék. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Azért, t. képviselőház, nagy érdeklődéssel hallgattam a felszólalásokat, a melyek sporadicze felhangzottak e házban, kezdve Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam felszólalásától. Én azonban rendszerbe foglalom a dolgot és igyekezni fogok alkalmat találni, hogy a t. házat adatokkal támogatva győzzem meg, hogy a végleges perrendtartás megalkotásánál legsürgősebb intézkedésül a tőzsde bíróság reformjának kell abba befoglaltatnia. Biró Lajos: A játék eltörlése! Polónyi Géza: E területen oly képzelhetetlen dolgok merültek fel a legutóbbi időben, hogy ha a képviselőházban ezeket az adatokat bemutatom, meg fogják látni, hogy minden gondolatot felülhaladó módon érvényesültek ítéletek, a melyek egyenesen a magyar állam jogrendjét fenyegetik. Nem folytatom tehát ezt a kérdést; nem akarok disszertáczióba bocsátkozni a játékszenvedélyről, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) e szenvedély kizsákmányolásáról. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Halljuk ! Halljuk !) Kegyeskedjék megnyugodni, hogy külön alkalmat fogok keresni erre. Háromnegyed három órakor nem lehet előállni, ily thémáva], annál is inkább, mert egyéb dolgot akarok előhozni. Mondom, alkalmat fogok találni, hogy a t. ház kizárólag e kérdéssel foglalkozhassak, a melyet egy indítvány alakjában a t. képviselőház elé fogok bocsátani. Mondom, nagy érdeklődéssel hallgattam azokat a beszédeket, a melyek itt elhangzottak, és nem is titkolhatom, hogy például Nagy Mihály és Tarajossy Sándor t. képviselőtársaim beszédének nagy részével teljesen egyetértek. Tényleg rámutattak az élő és létező bajokra, a melyek orvoslása sürgős is, helyes is. De, amint mondtam, lehetetlen azt kívánni az igazságszolgáltatás élén álló kormány férfiútól, hogy akkor, a mikor nagy kodifikácziónális akczió előestéjén áll, erejét, munkabírását és a rendelkezésre álló eszközöket kis kérdésekre ossza fel, és ezáltal a nagy munkában magát mintegy izolálja. Vannak azonban dolgok, a melyeket kétségtelenül lehet, sőt kell is rendezni. Ezek részben törvényhozási, részben adminisztratív természetű intézkedések. Gondolom, Nagy Mihály t. képviselőtársam hozta fel, hogy a birák helyzete a fizetések tekintetében — különösen mióta a katonatisztek fizetésének fölemelésének ténye előtt állunk, —nemcsak egyenlőtlen, de olyan, hogy szinte röstellem az igaz szót használni. Az a fizetés, a mely jelenleg egy albirónak, de mondjuk, egy királyi táblai bírónak rendelkezésére áll, egy 3—4 tagból álló családos embernek Budapesten még azt sem teszi lehetővé, ha csak erre a fizetésre van utalva, hogy egyszer hónapjában a színházat meglátogassa, (Úgy van! a jobb- és baloldalon.) hogy egyszer egy hónapjában a színháznak a karzatára menjen, úgy, hogy a birák a nélkülözés sanyarú kenyerére vannak utalva. Szinte csodálatos, hogy a megvesztegetés démona meg nem közelítette a magyar bíróságot, szinte csodálatos, valóságos érdemszámba megy ez idő szerint az, hogy a magyar birói kar nagyban és egészben megőrizte szeplőtelenségét. jó hírnevét, és az igazságszolgáltatás terén e tekintetben generalizáló panaszok még fel nem merültek. A ki jó igazságszolgáltatást akar, annak az élet gondjaitól távol álló biróra van szüksége, mert a nélkülözés és szükség a bírónál is, a ki ember, rossz tanácsadó. Tudom, hogy az igazságügyi kormány érzi ezt a bajt és tisztán pénzügyi okok tették ez idő szerint lehetetlenné ezen kérdés megoldását. Épígy állunk az .igazságszolgáltatás másik nagy kérdésével, az építkezés kérdésével. A ki ismeri a vidék viszonyait, annak nem szükséges, hogy, mint igen tisztelt képviselőtársam, Janitslmre, a meggyőző érveknek egész halmazával álljunk elő, hogy az igazságszolgáltatás magasztos érdekei a nyitrai törvényszéki épületben ki nem elégíthetők. Menjünk akármilyen vidéki városba, kivéve azokat, a hol a legutóbb épültek törvényszéki paloták; hiszen az esküdtbiróságnak a maga felséges alakjában való érvényesítése már a helyi viszonyoknál fogva egyszerűen lehetetlenség, és egyes szűk helyiségekbe való felvonulása egy esküdtbirósági testületnek valóságos komédia. Legyünk ezzel egyszer tisztában, az igazságszolgáltatást modern instituczióval helyesen vezetni, anélkül, hogy a bírák fizetése jelentékenyen emeltessék, és a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás czéljaira szolgáló épületek, nem mondom, fénynyel és pompával, nem úgy, mint a királyi kúriának az építkezése, a melyet sohasem helyeseltem, de a szükség és a czélszertíség igényeinek megfelelőleg felépüljenek, egyszerűen lehetetlen. Már most az is tiszta dolog, hogy a pénzügyminiszter a normalbudget keretében ezeket az igényeket kielégíteni egyszerűen képtelen. Az, hogy évi normalbudget tételekkel csináljunk birói fizetésemelést és esetleg létszámszaporítást, amellett pedig még igazságszolgáltatási építkezéseket, egyszerűen lehetetlen. Én már rég látom s azért említem fel, hogy egy nagyobb, igazságszolgáltatád czélokra szánt kölcsön nélkül az igazságügyi