Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

557. országos ülés 1900. márezlus 23-án, pénteken. 179 ták az Isten országát, épen ezért és olyan mértékben, a milyenben rabolták azt, a földi ország is elvétetik tőlük. Szomorú, de való igazság, hogy Magyarország is, mely az örök igazság alapján egy ezredéven keresztül állott fenn, az áldiberalizmus utolsó 30 éve alatt odáig j'utott már, hogy Magyarország nagy részt többé már nem a magyaroké. (Ügy van! a baloldalon.) Magyarország kenyerét szabadon pusztítják a gabonauzsorások, borát a borhamisítók, földjét felosztották maguk közt és a népet földönfutóvá teszik az oly elemek, az olyan igaztalan intézkedések, a melyek egy országot képesek ugyan feldúlni alapostul, úgy, hogy beimé kő kövön nem marad, de egy országot nem képesek fentartani úgy, hogy az Magyarország maradjon. A liberális igazságszolgáltatás kiszolgáltatja az igaz ságot, a földet, a föld népét nemcsak ott a szegény ruthének között, hanem az egész felvidéken, alföldön, délvidéken, Erdélyben, dunántúl, — sirhat a lelkünk a magyar faj pusztulása fölött, a mikor azt kell látnunk, hogy már az áldott Zalából is kérnek becsületes keresztény véreink útlevelet a távol idegenbe; útlevelet kaphatnak a szegények, de igazságos megélhetést ősi hazájokban nagyobbára sehol. Hogy az álliberális .igazságszolgáltatás mennyire siralmas az egész fölvidéken, azt Egán Ede bires jelentésében igen figyelemreméltóan irja le. Az igazságügy terén az egész hegyvidéken uralkodó viszonyokat olykép kísérli meg egy magasabb tekintély előtt — kivel a kúria előcsarnokában találkozott—lefesteni, hogy odamutatva az impozáns csarnok mennyezetének freskóira, így szól: »Kegyelmes uram, mint a kinek kötelessége az egész országot ismerni, mindenesetre tudni fogja, hogy az a jó Juszticzia odafönn, ki bekötött szemmel egész Magyarországra kihatóan tartja kezében az igazság mérlegét, a kárpáti vidékre nézve, legalább részben, hiába tartja, mert ott nincs igazság, nem is lesz igazság, nem is lehet igazság. Mert ott a hamis eskü uralkodik.« (Derültség a jobboldalon.) Mit nevetnek ezen ? Ez a nevetés még a torkára forr l (Élénk derültség.) \Jgy látszik, abból a fajból való. Kazár? Azért nevet. »Ott hamis eskü uralkodik és hamis nevetés, és az lehetetlenné tesz minden igazságszolgáltatást, hol én mindig akármilyen igazságtalan és valótlan ügy bebizonyítására kapok 50—50 krajczárért nem egy nevető, de egy fél óra alatt 100 tanút is, ki kész tanúságának bizonyítására esküt tenni, hol például Márm árosban csak az egy Szapíoncza községet említem, melynek lakosságánál nagyrészt a hamis eskütevés rendszeres kenyérkereset, mely megyében taksája van a gyújtogatásnak, a szerint, a mint Szalma-, zsindely-, vagy cserépfedelű házat kell felgyújtani; a hol az útonállás, a rablás és gyilkolás az ezen megtisztel esnek kiszemelt egyének testdkatához, korához képest külön progresszív díjazás alá kerül; a hol nemcsak az ellentanú retteg a vádlott boszujától és ellene vallani nem mer, de a hol a gyújtogatás és gyilkolás még a bírót is nyíltan fenyegeti; a hol egész nagy vidékeken száz peres eset között nincsen egyetlenegy sem, a melyben a szegény nép ellenfelével szemben igazságot nyert volna: ott nehéz, sőt lehetetlen a mi nyugati szellemű törvényeinkkel igazságot szolgáltatni, mert azok talán helyesek az ország nagy részén, de ezen vidékekre nézve határozottan végzetesek és tarthatatlanok.« 0 csak a felvidékről szólt, de igen sok tekintetben hasonló esetek mutatkoznak az ország: többi vidékén is. Az igazságszolgáltatásnak, —mondja ő tovább, — legnagyobb rákfenéje ott és igen sok más vidéken is a hamis eskü. Ezen segíteni csak két módon lehet. Vagy azt kell mondani: te, ki eddig könnyíí szívvel és nevetve szoktad a hamis esküt letenni, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) miután van benned egy mély vallásos érzés, a melynek őszintesége előtt meghajlok, esküdj meg úgy, hogy légy te is lekötve ezen eskü szentsége által, úgy, mint polgártársaid meg vannak kötve Esküdjék meg kiki a saját Istenére, Tehát vissza kell állítani a rituális esküt, vagy pedig, ha jogtudósaink azt mondják, hogy ez a haladott viszonyok közt lehetetlen, meg nem egyezik a század modern szellemével, az esetben nem marad egyéb hátra, mint hogy ilyen megyében, a hol ez az undorító rákfene porba tiporja az igazságot és szégyenpírt hajt minden nemesen és ideálisan gondolkozó ember arczába, az ilyen vidéken az eskü bizonyító ereje eltöröltessék. Ez olyan fontos dolog, (Úgy van a baloldalon.) hogy én azt hiszem, hogy mindenki, a ki ismeri a hamis eskünek igen nagy horderejű következményeit, az igazat fog adni ennek a nézetnek. Az a legkevesebb, hogyha valóban segíteni akarunk e népnek baján, nyomorán, és hogyha az igazságszolgáltatásban csakugyan javulást akarunk, hogy itt a hamis esküt és még az arra lehetséges módokat is minden eszközzel üldözzük, vagy pedig egészen eltöröljük, akkor, hogyha az csak a vallásnak is sérelmére válik. Egy másik dolog a hamis eskü, a hamis tanukon kívül, a melyek oly könnyen megszerezhetők nemcsak ott a felvidéken, hanem itt az ország szivében is, — a melyekkel azonban hoszszasan foglalkoznom, az idő előrehaladottsága nem engedi meg — egy másik dolog, egy másik igazságtalansig, a mely a föld népét fenyegeti, az uzsoratörvény. (Úgy van! a baloldalon) Az uzsoratörvényre vonatkozóiig ugyanénak ;t felvidéken jelzi Egan — de áll ez nagyon sok más 23„