Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

557. országos Illés 1900. märcsdns 23-án, pénteken. 177 tes lenne, hogy a kérdések kellő rövidséggel, szabatossággal, tisztán tétessenek fel. Ezzel szemben a törvénynek vonatkozó szakasza ekként rendelkezik (olvassa): »A főkérdés arra irányúi, hogy bűnös-e a vádlott a vád tárgyává tett bttncselekvényben?< Ennélfogva a főkérdésben a vád alapjául szolgáló tett nemcsak a megkülönböztetésére alkalmas ténybeli körülmény éknek, hanem a vád szerint alkalmazandó, törvényben meghatározott alkotó elemeknek elősorolásával is körülírandó. A főkérdés ama tényállás és törvény szerint szerkesztendő, melyen a vádhatározat, ennek hiányában a vádirat, a menynyiben pedig a vádló vádját a főtárgyaláson megváltoztatta volna, ennek újabb tartalma alapszik. Ha valamely alkotó elem fenforgása tekintetében a felek eltérő indítványokat tettek: a vád alapjául szolgáló tett körülírásában a vitás kérdés eldöntésére alkalmas ténykörülmény is felveendő.« Mi következik ebből? Az, hogy ezen kérdések oly bonyolultak, oly halmozottak és határozatlanok lesznek, hogy az egyszerűbb gondolkozással biró esküdtbirák vagy nem birnak rá felelni, vagy egyáltalában nem is lehet reá felelniök; amint erről a t. igazságügyi miniszter urnak bizonyára tudomása van, hogy már ezen rövid idő alatt is többször megtörtént. De következik ebből a törvényből más dolog is. Úgy tétetik fel a kérdés, hogy »bűnös-e, vagy nem«. Általános jogelv, hogy a ki bűnös, elítélendő. Már pedig lesznek esetek, hogy valaki ezt a cselekményt elkövette, de beszámítás alá eső és más okokból nem lesz elítélve, felmentetik. Akkor előáll az az eset, hogy valaki bűnösnek deklaráltatok az első kérdésben, és később mégis felmentetett. Eddig úgy szólt a kérdés: elkövette-e az illető a bűncselekményt? A kérdésnek ily feltevésénél nem lesz zavar. Felhozatott itt több részről az anyagi büntetőtörvénykönyv revíziója. Ki-ki más szempontból sürgette. Én, tekintettel a perrendtartásra, annak mielőbbi revízióját szintén szükségesnek tartom. Miért? Mert az áj perrendtartás, igen helyesen, a birói illetékességet a bűnczímek és bűncselekmények minősége szerint állapítja meg, és így előfordul igen gyakran az az eset, hogy egy bűncselekmény esküdtbirósági elintézés a]á kertíi, noha humánusabb felfogás mellett szakbiróság elé kerülne. Ezt azért mondom, mert a mi büntető törvénykönyvünk épen a czímek megítélésében roppant szigorúan, Drákó törvényeinél is szigorúabban járt el. Hogy egy bűncselekmény nem a szakbiróság elé, hanem esküdtbíróság elé tartozik, azért még nem lesz hiba, hogy oda tartozik, hanem azért, mert az esküdtbíróság elé csupán a bünczím alapján fog a vád KÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXVIIi. KÖTET. terjesztetni, s ott súlyosabb bűncselekményképen fog szerepelni, mint valójában van. Ezek a részletek elenyészők azon nagy és értékes anyaghoz képest, a melylyel büntető jogrendszerünk az utóbbi időben gazdagodott. Nagy tudás, szakértelem és rendkívül produktív munkaerő kellett ahhoz, a mi csakugyan érdemeB a jelen és a jövő kor hálás elismerésére. De ha áttekintjük jogéletünknek egyes tereit, azon tagadhatatlan űr mellett, mit a polgári törvénykönyv hiánya okoz, be kell látni, hogy jogéletünk rendszerében igen üdvös, szép, hasznos törvények vannak, a melyek nemcsak a tudomány mai színvonalának felelnek meg, de megfelelnek a szükségletnek is. Nekem a polgári törvénykönyv létrehozására vonatkozólag szerény észrevételem van, a mit el nem hallgathatok. (Halljuk!) Azt tartom, hogy ilyen, a nemzetnek csaknem összes életviszonyait átölelő és szabályozó törvény tisztán doktriner elvek, vagy idegen jogok reczipiálása alapján nem épülhet fel. A nemzet történetében kell annak gyökereznie, a nemzet közvéleményén kell átszűrődnie, hogy a nemzet vérébe átjuthasson. És ép azért azt hiszem, hogy a közvéleménynek, legalább a jogászi közvéleménynek bizonyos fokig való részesedése a mű létrehozásában, a műnek csak hasznára lenne. Óhajtom, hogy a t. miniszter úr ne várja meg az egész törvénykönyv elkészültét, hanem a mint készen egy része, azt bocsássa nyilvános elbirálás alá. Az igen tisztelt miniszter úrnak mindenre kiterjedő figyelméről tesz tanúságot az, hogy a biztosítási ügyek reformját is tervbe vette. Nem akarok erre kitérni, egyszerűen kijelentem, hogy e reformot inkább közgazdasági, mint magánjogi tekintetből tartom szükségesnek, és elintézhetőnek tartom a mostani hatóságok fentartásával és esetleg áj törvény alkotásával. De ki kell jelentenem, hogy az ügyek főhatóságára, vagy ellenőrzésére, új hivatal felállítását helyesnek nem tartanám, sem gyakorlati okokból, sem azou elvből, hogy úgyis nagy hivatali státusunkat egygyel szaporítani nem volna czélszerű. Legyen szabad ezek után az igazságszolgáltatás élő tényezőiről néhány szót kijelentenem. (Halljuk!) Az ügyvédekre vonatkozó panaszok általánosak. Bővebb fejtegetésükbe nem bocsájtkozom, nagyon természetes ez. Hisz az országban vagy 5000 diplomás ügyvéd van, de van körülbelül még annyi gyakorló ügyvéd. Ezek szabadon, tetszés szerint zsarolhatják a feleket, a diplomás ügyvéd megérdemelt díját pedig a birói tetszés állapítja meg. És ha e tetszés néha nem eléggé homöopatikus, újabb időben hivatalból lekorrigálja a nagyméltóságú magyar királyi kúria. S3