Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

557. országos ülés 1900. márczius 23-án, pénteken. 171 ellentétben vannak. Ilyen például az, hogy a t, igazságügyi kormány kénytelen voit — mert én csak n kénytelenségnek tulajdonítom, — az ügyészi megbízottakat a bírósági személyzetből kinevezni, vagy kénytelen volt egy az ügyészséggel, mint perféllel szemben álló és az objektív igazságszolgáltatást jryakorló bírói karból aljegyzőket és joggyakornokokat ügyészi megbizottakúl kinevezni. Az, hogy a bíróság kénytelen volt a felszaporodott munka folytán aljegyzőket osztani be az ügyészek mellé, mint úgyszólván kisegítő ügyészeket, továbbá joggyakornokokat beosztani szintén az ügyészek mellé, mint kisegítő munkásokat;— a hatalmak megoszlásának azt a nagy elvét, a melyet a bűnvádi perrendtartás megteremtett, alkalmas megzavarni, és azt hiszem, hogy mielőbb arra fogja utalni a t. igazságügyi kormányt, hogy ezeken az állapotokon segítsen. Molnár Jenő: Emelje fel az ügyészi megbízottak díjízását! Visontai Somai T. képviselőház! Ezek nzok, a miket az új bűnvádi perrendtartással kapcsol;,tban kiemelni akartam. Még tartozom azonban saját magamnak is azzal, hogy a t. miniszter úrnak a figyelmét felhívjam egy dologra és ez az, hogy vájjon gondoskodott-e a miniszter úr arról, hogy azokat a rendeleteket, a melyeket t. elődje, szerintem a sajtószabadságot korlátozva, kibocsátott, mint a milyen az. hogy a hírlapokat bizonyos időkben, már a nyomdában, még mielőtt megjelentek és terjesztve lettek, le lehetett foglalni, hogy a rendőrség behatolhatott a postahivatalokba, és ott a lappéldányokat konfiakálhattá, lefoglalhatta, zár alá vehette — visszavonja. Hiszen az új bűnvádi perrendtartás részletesen szabályozza a lefoglalás kérdését. És tekintve, hogy ez a kérdés a sajtójognak alaki részét, és nem az anyagi sajtótörvényt érinti, kérdem a t. miniszter urat, gondoskodott e arról, hogy ezen rendeleteket visszavonja, mint olyanokat, a melyek a törvénynyel ellentétben vannak, és gondoskodott e arról is, hogy azon általános intézkedést, a mely azt mondja, hogy minden ezzel ellentétes intézkedés megszűnik, hasonlólag interpretálják a vidéki hatóságok is, a hova ezek a rendeletek annak idején kibocsáttattak, és hogy hasonlóképen interpretálják a törvényt, a mint azt a törvényhozás intencziója megkívánja. Mert kétségtelen, hogy a bűnvádi perrendtartás a sajtójognak alaki részét most már magában foglalván, kell, hogy azok a rendeletek hatályukat és érvényüket elvesztették légyen. T. képviselőház! A bűnvádi perrendtartással kapcsolatban felemlítették itt e házban a büntető törvény novelláját is. Bár nincsen szoros nexusban a büntető perrendtartás a novellával, de én értem azt, hogy akkor, a midőn a jognak egyik területén egy új intézmény lép életbe és ott rendezettebb viszonyok keletkeznek, a figyelem az azzal rokon másik területre ÍH átcsap, keresi és kutatja, hogy a büntető jogszolgáltatás anyagi része is teljesen a közvélemény óhajának és a jogászközönség igényeinek és a tudomány felfogásának megfelelőleg, reformáltatott-e, vagy nem. Azt hiszem, hogy Barta Ödön t. képviselőtársam nem egészen merítette ki ezt a tárgyat akkor, a midőn a büntető törvényt különösen "azért tartotta megváltoztatandónak, illetve revideálandónak, mert abban az indűványi bűncselekmények, vagy az uzsora tekintetében volna módosítani való, én azt hiszem, és erre csak röviden térek reá, —mert a novella benyújtása alkalmával majd alkalmam lesz vele bővebben foglalkozni, — hogy a novella legfontosabb részének a büntetési rendszer reformájnak kell lennie. Az új rendszer úgy a büntetési tételek, mint a szabadságvesztési büntetésnemek minimumának leszállítása mellett a bíróságnak adjon nagyobb tért, hogy az anyagi igazságnak eleget téve, a bűntettet individualizálva torolhassa meg. Különösen H lopási bűncselekmények és a hatóság elleni erőszaki bűncselekmények tekintetében van nagy visszásság. Mindezen, azt hiszem, a novella lesz hivatva javítani. Azzal a novellával kapcsolatban módjában lesz a t. miniszter úrnak azon nagy reformot is megvalósítani, a melyet már az egész czivilizált világon ismernek ; a feltételes elítélés nagy intézményét. A t. miniszter úrnak elődje, Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter 1892, Julius 18-án nyújtotta már be a novellát a büntető törvényhez. Azóta már közel egy évtized múlt el, és én figyelmeztettem a t. miniszter urat egy nagy igaz^ági elvre, hogy tudniilik mindazok, a kik 8 év óta oly bűncselekmény miatt büntettettek meg szigorúbban, mint az a novellában benne van foglalva, tehát mindazok a büntetése'*, a melyeket már a felébredt jogász-öntudat vagy igazságtalanoknak, vagy alaptalanoknak, vagy túlszigorúaknak tart, az ártatlanul való elítélés jellegét viselik magukon. És épen azért, hogyha már annyira megerősödött az öntudatban valamely büntető intézkedés megváltoztatásának szüksége, hojry már azt a kormány törvényhozásilag is szabályozandónak tartja, akkor nem lehet tétovázni, mert minden késedelmezés az igazság rovására megy. A fiatal bűnösöknek roppant elszaporodása, a kriminalitás terén mutatkozó rettenetei és megdöbbentő szaporulat, melyet a miniszter úr jelentésében foglalt statisztika mutat fel, azt bizonyítja, hogy ezen a téren nagy reformnak szüksége mutatkozik, a melynek megvalósítása a büntető novella számára van fentaríva. Én kímélni óhajtom a t. ház türelmét, és részletekbe bocsátkozni nem akarok ; az egész statisztikából