Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-557
j 70 ^' országos Illés 1900. márczins 23-án, pénteken. tásban foglaltatnak, respektáltatni is fognak, akkor azt hiszem, mindenesette olyan új irány mutatkozik a cseiidőrségi előnyomozás terén is, a melyért azon t. kormányközegek, a kik ezen utasítás megteremtésénél közreműködtek, elismerést érdemelnek. T. képviselőház! Méltóztatnak tudni, hogy a bűnvádi perrendtartás 85. §-a az, a mely meghatározza azon közegeket, a kik az előuyomozásnái közreműködnek, másrészt pedig ez a szakasz olyan parancsoló rendelkezést iktat be, a mely szerini úgy az előnyomozaf, valamint a vizsgálat során is a vizsgálóbírónak, valamint az előnyomozatot teljesítő közegnek is mellőznie kell minden olyan cselekményt, a mely a rábeszélés, a faggatás, a kínvallatás jellegével bir. Azt mondja a törvény, hogy a terhelt nem köteles beismerést tenni, hogy beismerésének kieszközlése végett nem szabad sem ígéretet, sem biztatást, ámítást, fenyegetést, vagy erőszakot használni, seui pedig a terheltet éjjeli kihallgatással, vagy más módon czélzatosan fárasztani. Fájdalom, a ki a csendőrség eddigi működését figyelemmel kisérte és szem előtt tartotta a királyi Cnriának azon átiratait és felterjesztéseit, a melyeket esetről-esetre a t. igazságügyminiszter úrhoz intézett és a melyekben folyton arról panaszkodott, hogy lehetetlen a jogszolgáltatást helyes mederbe terelni, mert a csendőrök épen kínzással és kínvallatással birják rá a ter beiteket a beismerésre, és hogy mindannyiszor, valahányszor a terhelt testén kínzásból eredő sebhelyeket, ütések és szúrások nyomait találja a bíróság, kénytelen elhinni a vádlottnak, hogy azok a csendőri kínzástól származnak, és kénytelen sokszor felmenteni ott, a hol a beismerés mással, mint ezzel indokolva nincsen: az csak megelégedéssel fogja tapasztalni, hogy végre meg van az első utasítás a csendőrséghez, a hol mindez nemcsak külön ki van emelve, hanem eltéroleg a belügyminiszter által kiadott rendelettől, a mely mégis magasabb iistelligencziájú egyénekhez, hivatalnokokhoz van intézve, mint ez, eltéroleg attól, itt még az is benne van, a mit különösen kiemelek és megdicsérek, hogy itt mindjárt a csendőrt is még külön is figyelmezteti, hogy (olvassa) : »Ha a csendőrségnek bármely tagja ezen tilalom daczára mégis ilyen visszaélést követne el, szigorú felelősségre, és a mennyiben hivatalos vagy szolgálati hatalommal való visszaélés bűntettével, nevezetesen pedig azzal terheltetnék, hogy vallomás, vagy beismerés kicsikarása czéljából fenyegetést, tettleges bántalmazást, vagy más erőszakot használt, hadtörvényszéki vizsgálat alá vonatik«. Ezt azért emelem ki, t. ház, először is, mert ritka eset, hogy nálunk a törvény nyomában mindjárt a büntetés is jár, és másodszor, hogy ezt az intézkedést a falhoz szegezve, fölhívjam a t. igazságügyi kormányt arra, hogy azonban saját hatáskörében is legyen szíves vigyázni, hogy vájjon ezen intézkedés respektáltatik-e a honvédelmi és a belügyi kormány által, vagy nem. Azoknak, a kik az elö'nyomozati részt megtámadták és annyi aggodalommal vannak eltelve, felelek még egy intézkedés felolvasásával, a melyre vonatkozólag, a mint örömmel tapasztaltam, a t. miniszter nr tette meg a kezdeményezést, a mely ugyan nagyon különös ránk nézve, és nagyon jó volna, ha a többi kulturállamok nem vennék tudomásul, hogy ily intézkedésre rászorultunk, de én azt hiszem, hogy a közélet purifikálásánál, és különösen a hatóságok a közszabadságra vonatkozó intézkedéseinek helyes irányba való terelésénél sokkal jobb a beismerés és a pusztító és irtó vassal való fellépés, mintsem az elnézés. Ilyen intézkedése az új csendőri utasításnak az, hogy ezentúl minden alkalommal, a mikor a csendőrség valakit bekísér, először az illetőnek testét vizsgálják meg, hogy nincs-e rajta valami bántalmazás nyoma. Azt mondja itt a csendőri utasítás (olvassa): »A vizsgálóbíró, a járásbíróság bírája, a közigazgatási, vagy rendőri hatóság főnöke által a bekísérő csendőrök távollétében« — ez tehát jellemzi a múltbeli állapotokat, — »kihallgatandó — terhelt — az iránt, vannak-e a testén sérülések, sebhelyek, vagy tettleges bántalmazás más nyomai, és ha igen, azok mikor, ki, vagy mi által és miként okoztattak, valamint aziránt is, van-e jelen elfogása, illetve elővezetése alkalmából panasza az őt elfogott, elővezetett vagy átkísért, vagy más csendőr-egyén ellen és ha igen, — részletesen előadva, — mely törvény- vagy szabályellenes bánásmód lett ellene elkövetve. Ezen kihallgatás a vizsgálóbíró és a járásbíróság által mindenkor jegyzőkönyvileg, a közigazgatási, vagy rendőri hatóság által rendszerint szóbelileg, jegyzőkönyvileg azonban akkor eszközöltetik, ha a bekisért a csendőrség részéről szenvedett tettleges bántalmazásról, vagy más törvény- vagy szabályellenes bánásmódról panaszkodik.* Reméljük tehát, t. ház, a legjobbat; reméljük, hogy az új bűnvádi perrendtartás életbelépése alkalmával ezen irányban is sok baj, közállapotainknak sok évtizedes szerencsétlensége szanáltatni fog. Mindezen intézkedéseket szem előtt tartva, úgy vélem, hogy a bűnvádi perrendtartás talán azon feladatokat, a melyeket maga elé tűzött, mégis teljesíteni fogja. Kétségtelen, hogy mint minden törvényben, ebben is vannak intézkedések, a melyek talán rövid idő múlva arra fogják rábírni az igazságügyi kormányzatot, hogy némileg változtasson rajtuk, különösen azokon, a melyek a törvény szellemével némileg