Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

162 í>5?. országos ülés 1900. márczins 28-én, péntekéit. elvek mellett. Igenis, fel kell használni a jót és helyest, — még ha a külföldről származik is, — csak arra kell törekedni, hogy a speezális magyar viszonyokhoz alkalmaztassanak. De el sem kerülhető sok törvény megalkotásánál a külföldi jogforrás felhasználása; most például a váltó- és kereskedelmi törvények szabványai nemzetközi jellegűek, s különösen a német törvény reczepcziója e téren azt ezélozza, hogy a velünk legsűrűbben érintkező két állam, úgymint Ausztria és Németországgal e jogegység lehetőleg létesíttessék ; hiszen ezen jogokat illetőleg az európai közvélemény a nemzetközi jogegység felé törekszik ; s így abban semmi gáncsolni való nincs, ha a rokon jogintézményeket törvénykönyvünkbe beiktatjuk. Általában oda kell hatni a törvényalkotás terén, hogy a törvényt a nép legalsóbb rétege is megértse, mert csak így mehet át a nép tudatába, vérébe. Bármennyire méltánylom is az igazságügyi kormánynak a kodifikáczió terén kifejtett munkásságát, nemes törekvését, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy bizonyos téren a haladás kissé lassú; s úgy a jogászvilág, mint a nagy közvélemény soha el nem múló háláját és elismerését vívná ki az igen tisztelt igazságügyi miniszter úr, ha a még hiányzó, de jogrendszerünk kiépítéséhez feltétlenül szükséges törvények elkészítését erélyesen sürgetné. Az általános polgári törvénykönyv munkálatai lassan haladnék, pedig ettől nagy és életbevágó kérdések megoldása függ. Tudom én jól, hogy ehhez kemény körültekintő munka kell, s nem elég csak az akarat, de hát ha a német polgári törvenykönyvet 1874-ben kezdték készíteni, s már 1891-ben törvénynyé lett s ez 16 évi fáradságos munka eredménye: miért nem lehetne a miénket is elkészíteni, hiszen az általános jogelvek ugyanazok, a specziális viszonyainkra vonatkozó jogszabályokat meg már 1867. óta dolgozzák 8 azt mondhatni, hogy 1880. óta rendszeresen munkálkodnak rajta. Sürgős ezen törvénykönyv mielőbbi megalkotása legelsősorban azért is, mert ez lenne hivatva az ország területén a magánjog körébe létező jogkülönbségeket megszüntetni s a jogegységet e téren is megalkotni; de sürgős más részről azért is, mert ennek mielőbbi elkészültétől függ szerintem a kereskedelmi törvény revíziója, mivel e két törvény egymással sok tekintetben vonatkozással van. De meg kellene már az általános polgári perrendtartást is mielőbb alkotni, mert a tőzsdebiróság rendezése abban van kilátásba helyezve. Méltóztatik tudni, hogy a tőzsdebiróság egy kivételes választott bíróság, mely a játékszenvedély, fogadások, reménybeli vásárok valóságos melegágya, istápolója, s mint ilyen, már csak azért is eltörlendő, mert számtalan egyéb hibája mellett még csak nevének sem felel meg. Ugyanis választott bíróságnak mondják s alakúi a tőzsdetagok által választott tőzsdetanács tagjaiból. Ha tehát tőzsdetag perel: ez befolyhat a bírósági tagok megválasztásában, vagy pedig akkor perel, mikor tudja, hogy a tőzsdebiróság tagjai közül több ismerőse van; így perlés esetén kétségtelen előnye, fölénye van az ellenfele fölött; de ha egyik sem tőzsdetag, úgy nem is lehet választott bíróságról szó, mert a felek a birok megválasztásába bele sem folyhatnak. Ausztriában, Német-, Franczia- és Olaszországban márrég keresztüivitték a tőzsdebirósági reformot, nálunk is égető szükség, hogy ezen ügy mielőbb rendeztessék; miáltal számtalan visszaélésnek, anyagi bajnak vennénk elejét. Késik a büntető törvény reviziója is, pedig az 1878-ban megalkotott büntető törvények a cseléd lopásokra, csalásokra vonatkozó egyes rendelkezéseit a haladó kor már rég túlszárnyalta, s valóságos horrens injuria van abban, hogy míg a cseléd, ha gazdáját meglopja, ha az, büntetni kéri, érzékeny büntetés éri, ha pedig betörés, vagy bemászással követi el, akkor a legkisebb büntetése hat hónap, míg a csaló százezrekig megkárosíthat bárkit, s mert a vád visszavonható, büntetlen marad, de a mi ennél sokkal megbotránkoztatóbb, valóságos alkudozás folyik a bíróság előtt a vádlott és panaszos között a vád visszavonására vonatkozólag, a mi Ízléstelen, az oly eljárás egy cseppet sem alkalmas arra, hogy a bíróság és törvény iránti tiszteletet a közönségben fokozza. A büntető törvény revíziójával van kilátásba helyezve a feltételes elítélés intézményének törvénykönyvünkbe való beiktatása, a mit más államok már rég behoztak, 8 nálunk még mindig késik! Pedig ez nem is új intézmény egészen, mert régi magyar jogunkban is benfoglaltatik, s a megtévedt, fiatalkorú, büntetlen előéletű egyéneknél biróság előtti megintés jellegével bir; ennek mielőbbi behozatala annál is inkább üdvös volna, mert a mi egészségtelen és alkalmatlan fogházainkban helyszűke miatt legtöbbször kénytelenek az ilyen egyéneket, korosabb elitéltekkel, sőt néha visszaesőkkel is egy zárkába elhelyezni, a hol ezek teljesen elromlanak úgy annyira, hogy alig van eset rá, hogy az ilyen fiatal ember, közel jövőben újból a fogházba vissza ne kerüljön, még súlyosabb bűncselekményért, mint előzőleg. Igazságügyi és társadalmi sürgős érdek tehát, hogy a revízió e téren is mielőbb megtörténjék. Tudom én jól, hogy a revízió készül, sőt egyszer már be is volt terjesztve, sőt vissza is vonva, azonban