Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-557
557. országos Ölés 1900. márczlus 23-án, pénteken. 161 fosztani, csak földjétől nem., Már most méltóz tassék azt az egy esetben jelentkező ragaszkodást megszázszorozva eléje állítani a közvéleménynek, és méltóztassék aztán megbírálni annak hatását, hogy mi történik egy községben, ha egész méltányosan, és a legjobb hiszemben, törvényes úton, törvényes testületnek pajzsa alatt szerzett birtokában húsz év múlva egy térkép alapján megzavarják ? Ott az község a passzív reszisztenczián túlmegy, bajokat provokál, fájdalom, csak magának, és nincs orvosság. Minden bíróság arra a törvényből mérten álláspontra helyezkedik, hogy befejezett tagosítási eljárás semmi néven nevezendő jogorvoslattal meg nem támadható. Arra kérem a t. miniszter urat, tegye gondolkodás tárgyává, helyes-e, szabad-e, hogy ez megtörténjék? A jogfosztás terén van-e ilyesmi még valahol; van-e szankcziónálása helytelen, jogosulatlan alapon nyugvó birtoknak más téren, mint ezen ? Kérem a t. miniszter urat, vizsgáltassa meg ezen eseteket; szívesen szolgálok adatokkal, csak nem akarok a t. ház előtt velük előhoz tkodni; méltóztassék módot nyújtani arra, hogy a jogérzékében és a jog szentségébe vetett hitében megingatott népben a jog szentsége iránti hit visszaállíttassék, és lehetővé tétessék, hogy a nép bizzék abban, hogy még Magyarországon igazság van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház, nagyon hosszára nyúlt beszédem. (Halljuk! Halljuk/) Nem akarok a részletekkel bővebben foglalkozni és befejezem beszédemet azzal, (Halljuk! Halljuk!) hogy én bizom Magyarország igazságügyminiszterének kiváló szaktudásában, bizom jóindulatában is, és mégis sajnosán tapasztalom, hogy az ő költségvetését is egy rendszer átöröklött baja nyomja, a mely minduntalan abban nyer kifejezést, hogy azt mondja: »Valódi szükséglet; kellene tenni érte annyit, de pénzügyi érdekekre való tekintettel leszállítottam ezen előirányzatot, és igyekezni fogok megtakarítások útján épen csak a lehető legkirívóbb szükségletet póto!ni.« Sajnálom, t. ház, hogy azon intézményeink kiépítésében, a melyek nélkül szilárd állam nem képzelhető, a pénzügyi tekinteteknek súlyos nyomása alatt küzdünk, ellenben másutt a pénzügyi áldozatok terén a lehető legnagyobb pazarlást űzzük. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ezen szempont által vezéreltetve, sajnálattal bár, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyző: Nagy Mihály! Nagy Mihály: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam és barátom, Barta Ödön igen érdekes fejtegetésében mutatta ki a nézete szerinti igazságügyi hiányokat. Meglehet, hogy a borús idő KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. hatása alatt kissé sötétebbnek látja a helyzetet, mint én, mert ha igazságügyünk életében csak 10 — 15 évvel is visszatekintünk és Összehasonlítjuk az akkori állapotokat a maiakkal, azt tapasztaljuk, hogy igazságügyünk az idő rövidsége és a rendelkezésre álló szerény anyagi eszközökhöz viszonyítva, örvendetesen javult. Igaz ugyan, hogy más, művelt európai államok hasonlíthatlanúl nagyobb összeget áldoztak igazságügyük újjáalkotására, s messze túl is szárnyaltak bennünket; mégis, ha specziális magyar viszonyainkat tekintjük, igazságügyünk ma oly foko.i áll, hogy bármely hasonló viszonyú és hasonló anyagi erővel rendelkező állammal kiállja a versenyt. (Halljuk !) Kodifikácziónk terén az utóbbi hét-nyolcz év alatt nagyfontosságú reformok jöttek létre, melyek hiyatva vannak arra, hogy igazságügyi hiányainkat pótolják, helyesebben a modern igényeknek megfelelőleg átalakítsák. Első sorlan meg kell említenem ezen reformok közül a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. s a fizetési meghagyásokról intézkedő ugyanez évi XIX. törvényeket, melyek hivatva voltak a gyűlölt Írásbeliségnek véget vetni, s a közvélemény által rég hangosan követelt szóbeliséget, közvetlenséget, s a bizonyítékok szabad mérlegelését a felébbviteli eljárásban is keresztülvinni, s ekkép az alapos és gyors igazságszolgáltatást biztosítani, a felesleges felebbviteleket korlátozni, miáltal sok idó'múlasztástól és dologtól kímélteinek meg a felsőbb bíróságok, melyek a régi írásbeli rendszer mellett a munkától csaknem összeroskadtak. Létrejött az új bűnvádi perrendtartás, mely szintén a szóbeliséget és közvetlenséget hozza be az egész vonalon, s már 1900. január 1-én életbe is lépett az esküdtbirósági intézménynyel együtt, mely utóbbi különösen a köz- és népszabadságn ik biztosítékait foglalja magában. Mindkettő oszlopos, uagy reformmíí, mely hivatva lesz régi, elavult proczesszuális eljárásunk okozta mizériákat megszüntetni s a várva-várt jogegységet megteremteni; a törvények iránti tiszteletet ésigazságérzeíet i magyar nép legalsóbb rétegeibe is bele ültetni, s ekkép a magyar nép államalkotó és államfentartó erejét biztosítani! Elkészült a szövetkezetekről, a határőrvidéki birtokviszonyok szabályozásáról szóló törvény is, mindmegannyi okos, üdvös alkotás, melyeknek czélja az eddigi jogbizonytalanságot megszüntetni, s jogrendszerünket fokozatosa;) kiépíteni. Igaz ugyan, hogy sok gáncs, sokszor kemény, nem mindig igazságos bírálat érte e korszakos alkotásokat, s felhozatott, hogy kodifikátoraink túlságosan hódolnak a doktrínái-izmusnak, germanizinusnak; úgy de ezen vádak eltörpülnek az említett nagy alkotásokban lefektetett kardinális n
