Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

657. orsz&gos ülés 1900. ntárczins 23-án, pénteken. 153 sággal való felruházását is árverésen kell meg szereznie. Ha valamely vidék nem képes eljutni odáig, hogy legalább megigérje ezt az áldozatot, a melyet tőle a kormány be akar hajtani, akkor a telekkönyvi hatóság felállítása egy aktával hátrább megy, a mi annyit jelent, hogy 5—10 esztendeig nyomoroghat még annak a vidéknek szegény népe. Pedig az igazságszolgáltatásnak épen azt kellene czélúl tűznie, hogy azon vidékek igazságszolgáltatása és közgazdasági intézményei fejlesztessenek, a melyeknek fejlesztése által a nép nagyobb rétegei birnak bejutni a jólét hajlékába. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a számokban kifejezett költségvetés tételeit tovább folytassam, mielőtt más térre áttérnék, rámutatok arra, a mi reám egészen kellemetlen impressziót tesz, a bűnügyi költségek emelkedése czímén előirányzott 759.259 koronára. Azt hiszem, hogy a bűnügyi költségek emelkedése czímén elszámolt tételek nem tartoznak ezen rovat alá. Mert az esküdtek ide-oda utazása, az esküdtek napidíjai, a felülvizsgálatokra kiküldött közegek utazási költségei, talán nem szükséges, hogy oda illesztessenek abba a rovatba, a mely alkalmas arra, hogy fegyverül szolgáljon az esküdtszéki intézmény ellenségeinek, és rámutathassanak arra, hogy ime, az esküdtszéki intézmény felállítása által a bűnügyi költségek tétele is majdnem 800.000 koronával emelkedett. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Adminisztratív költség e^; a személyi járandóságok és dologi kiadások rovata elbírja ezt; miért ezt oly markánsul odaállítani, a hová nem is tartozik s így csík az esküdtbiróságok ellenségeinek csinálhat örömet? Ennek okát nem tudom, t. ház, és kérem a t. miniszter urat, mél. tóztassék ennek a czímnek kiadásait oda illeszteni, a hova tartoznak: a bíróságok költségei közé, mert ha az esküdtszék bírósági funkcziót végez, akkor nem eshetik külön elbánás alá, . mint a hogy más intézmények közegeit más elbánás alá venni méltóztatott, a mi már annyi felszólalásra és kritikára adott alkalmat. (Mozgás balfelől.) Nem kifogásolom a tételt, csak illető helyére akarom tenni. Még egy másik dologgal akarok foglalkozni a költségvetés pénzügyi eredményei szempontjából, és ez a büntetéspénzek roppant nagysága. 982.852 korona van változatlanul előirá nyozva büntetéspénzekbőL (Halljuk! Halljuk!) Büntetés-rendszerünk tisztasága nagyon megkívánja, hogy ezt a kérdést valahára rendezzük. (Halljuk! Halljuk!) A nélkül, hogy ennek részleteibe most belemennék, a büntetéspénzek ezen . enormis voltát kifogásolnom kell, mert tudvalevő, hogy a büntetéspénzek nem helyettesítik azt, a mit az igazságszolgáltatás keretében keresünk, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET,. nem helyettesítik a megtorló intézkedést az elkövetett bűnnel szemben. A szegény ember büntetéspénzt nem fizet, hanem fogságot szenved, a büntetéspénzek tehát a gazdagok privilégiumát képezik. Ragályi Lajos! Hát a becsületsértések! Barta Ödön í A becsületsértésekről nem akarok beszélni, mert akkor vissza kellene mennem a 16. § ra és akkor itt oly vitát provokálnék, a mely egyáltalán nem volna a t. igazságügyi miniszter árra nézve kívánatos. A büntetéspénzeket—ismétlem, — olyanoknak tekintem, hogy azok a gazdagoknak privilégiumai a szegényekkel szemben, és azok fejlesztése ellen a magam részéről elvi okokból mindig állást foglalok. Igazságszolgáltatásunknak egy hibája ez, a melynek részletes bírálatába azért nem bocsájtkozom, mert csak a miniszter úr figyelmét akartam most erre felhívni; majd a föltételes elitélés intézményének kérdésénél elég alkalom lesz arra, hogy ezt pótoljam. Ámde kell, hogy a büntetéspénzek változatlan összege eliminállassék az igazságszolgáltatás költségvetéséből, a helyett a büntetőigazságszolgáltatás hasznosabb jelenségeire fordítsunk több figyelmet, a melyek közelebbről érintik az igazságszolgáltatás czélját és az egyenlőség elvét. A büntetéspénzekkel kapcsolatban felhívom a t. igazságügyminiszter úr figyelmét arra is, hogy sajnosán tapasztaltuk, hogy a büntető eljárásnak a járás! íróságok előtt folyó része a szóbeliséggel kapcsolatban oly kinövést létesített, a melyből már eddig is sok baj származott és még több származhatik. Tudniillik a járásbíróságok előtt folyó bűnügyi tárgyalásoknál sem a jegyzőkönyvet, sem a kimondott ítéletet, — a mint a t. igazságügy miniszter úr igen jól tudja, —• a vádlott nem irja alá. Ebből a gyakorlatban már eddig is az a visszaélés származott, hogy birák, a kik a bűn lejtőjére sülyedtek, felhaszná'ták ezt az aláiratlan aktát arra, hogy a vádlottal a bünietéspénzre nézve kiegyezve, más ítéletet hoztak, a kimondott ítéletet pedig megsemmisítették. A bírói kar reputáeziója érdekében kijelentem, hogy ez csak sporadikusan jelentkezett, nem pedig sűrűen, de ha egy helyen, jelentkezett, akkor ott rendszeresen űzte az illető ezt a visszaélést. Tudom, hogy nem egy gyakori jelenséggel állunk szemben. Még az így nyújtott alkalom sem téríti le biráinkat a tisztesség útjáról, de elég ha rámutatok arra, hogy akadtak olyanok, a kik ezt az alkalmat arra használták fel, és minthogy semmi sem gátolja a t. miniszter urat abban, hogy ezt megváltoztassa, ezt a lehetőséget megszüntesse, én kötelességemnek tartom ellenőrző álláspontomról a t. miniszter úr szíves figyelmét erre az anomáliára felhívni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 30