Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

ÍU 557. orag&gOB Oléa 1900. márczins 28-áii, pénteken. A t. előadó úr már előadói beszédjében rámutatott arra, hogy az 1893: IV. törvényczikk nem vált be. Azt hiszem, hogy senkisem lesz kíváncsi rá, hogy mit tartalmaz az 1893 : IV. törvényczikk, a ki nem tudja, annak mégis megemlítem, — minthogy épen tegnap egy közbeszóló úr, gondolom Visontai Soma t. barátom, tréfásau kíváncsiskodott, — hogy az 1893 : IV. törvényczikk a birák fizetésrendezését tartalmazza. Ez nem vált be az én meggyőződésem szeiint sem, és pedig azért nem, mert nem elégítette ki a jogos igényeket és nem teremtett a birák részére oly megélhetést és olyan nyugvó pontot, a melyben az ambiczió a megélhetés igényeivel kapcsolatban kielégítést nyerhetne. Nemcsak az a baj, a mit a t. előadó úr mondott, hogy a VI. fizetési osztály elzárja a bíráknak az előhaladás útját, hanem a baj az, hogy roellőztetések állanak be. a melyek a bíráknál nagyon szükséges ambicziót és munkakedvet lelohasztják Ha valaki egyszer kiszámította az előtte fekvő névsorból, a létszám kimutatásából, hogy neki ez évben már előbbre kellett volna egy rangosztálylyal haladnia és nem kapta meg azt az előléptetést, nem jutott abba a magasabb rangoaztályba, lehetetlenség, hogy valami keserűséget ne érezzen, mert mellöztetésének okát nem ismeri; keresi a' hibát és miután magában legutoljára találja meg az ember rendszerint a hibát, keresi azt az intézményben, keresi az intézmény ellenségeit, keresi magában a kormányban a birák ellenségeit és ellenségévé válik annak a munkakörnek, a melynek betöltésével étetének legjavarészét már eltöltötte. Ha a t. miniszter űr egy audienczián végig nézi azokat, akik nála jelentkeznek, azt hiszem, elég tapasztalatot szerezhetett erről. Mi, a kik nem adunk audiencziát, hanem az életet kinn megfigyeljük, azt látjuk, hogy a birák és bírósági hivatalnokok nagyrésze az elkeseredés első jelenségéül azt kezdi számolgatni, hogy mennyi az ő voltaképeni nyugdíjigénye, és azt kezdi magában számolgatni, hogy vájjon, tekintve az előlépés nehézségeit, tekintve az előléptetéseknél szerzett tapasztalatait, szenvedett mellőztetését, nem jár-e jobban az a húsz év óta működő biró, hogyha megszerzi magának a nyugdíjat, a mely neki törvény szerint jár, és tevékenységének értékét a közélet más terein, akármilyen apró foglalkozás alakjában is értékesítve, megszerzi magának az anyagi jólét nagyobb eszközét, megszerzi magának a függetlenséget, az egyéni függetlenséget, — mert a birói függetlensége megvan, de a birónak egyéni függetlensége nincs meg, — és megszerzi magának, a mire a lehető legnagyobb igénye van minden embernek: az életfentartásához szükséges szabad levegőt, A dohos hivatali helyiséget felcseréli a szabad élet üdítő levegőjével. Ha a t. miniszter úr gondolkodás tárgyává fogja tenni, tapasztalni fogja, hogy a nyugdíjazottaink között nagyon sokan vannak olyanok, a kik nem a teljes munkaképtelenség, hanem a teljes elkedvetlenedés miatt húzzák Magyarország állampénztárából a nyug.líjat. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha van intézmény, a melynél áll az, hogy mens sana in corpore sano, akkor a birói intézmény az, mert az a lélekölő, fárasztó munka, a melyet a bírónak teljesíteni kell, egészséges testet igényel, hogy a lélek és a szellem egészségesen működhessék; az egészséges test pedig megkívánja, hogy az életszükséglet apróságain kivűl oly igényei is kielégíttessenek, a melyek a társadalmi állásból, '.műveltségéből, és a birói függetlenség attribitumaival összekötött jogos, méltányos életszükségleiből származnak. (Helyeslés Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez igények kielégítését megvonni azoktól, a kik Magyarország prestigejét hivatottak viselni magukon, a kik Magyarország gazdasági hiteléletét a külföld előtt jóformán képviselni vannak hivatva, a kik nélkííl önálló, független, de egyáltalában szilárd alapon nyugvó államot képzelni nem is lehet, azoktól ezen eszközöket megvonni nem szabad, nem helyes, és nem politikus eljárás. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezzel kapcsolatban említem, hogy vannak az igazságszolgáltatásnak páriái, a kikről az ' 1893 : IV. törvényczikk is elfeledkezett intézkedni, a kikről nem beszélünk, a kiknek ügyét senki fel nem hozza itt, a kikről a t. miniszter úr.époly kevéssé gondolkodik, mert hiszen ezek csak a leíró munkát teljesítik: és ez az Írnoki testület. Méltóztassék megnézni, hogy ebben a testületben abszolúte nincsen előléptetés. Az öszszes különbség, mely a fizetési osztályok között van, abszolúte alkalmatlan arra, hogy azon a nagyszámú hivatalnoksereg bármikor előléphetne. Csak egy előléptetés van számukra: a segédtelekkönyvvezetői állás, de ez is egy fizetési osztályban van az irnokival. Míg a központban alkalmazott hasonló foglalkozású személyzet létszámának csekélysége miatt az egyes osztályokban alkalmazottak létszámának csekély voltánál fogva az előléptetés megvan, a törvényszéki és járásbírósági írnokok nagy tömege ebből is ki van zárva. Hogy ez mit eredményez e tekintetben, ismétlem, csak azt említem meg, hogy elkedvetlenítést, a munkának gépies végzését, azt a passzív hangulatot szüli, a mely mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy az illetőkben az ambicziót fejleszsze. Mert hiszen tudjuk, hogy vannak, a kik 20 év óta semmiféle előléptetésben nem részesültek. Azok a segélyek pedig, a melyeket az igazságügyi miniszter úr kiosztott,