Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-556

666. országos ülés 1900. m&rcztns 22-én, csítőrtökőn. {37 dolgokról nem intézkedtünk. Miért? Azért, mert ezt, nagyon uriasan, semmis dolgoknak tekintettük. De a kisemberek, t. háy, nem perelnek ezrekről és milliókról, (Ügy van.

1 a szélső baloldalon.) azoknál húsz forinton innen képződnek a követelések és tartozások. A mostani eljárás szerint ezt a községi elöljáróságok végzik első sorban. Méltóztassék megpróbálni, t. igazságügyminiszter úr, egyszer úgy a gyakorlatban, hogy egy községi elöljárósághoz bead egy húsz forinton aluli kisebb keresetet. Győződjék meg róla a t. igazságügyminiszter úr; ha nem azt fogja mondani, hogy ez az állapot tovább nem maradhat így az igazságnak és az alkotmányos Magyarországnak szégyenére, akkor nem mondtam semmit. Méltóztassék megnézni a bélyegeket. Nem a kisembert nyomják legjobban? Minél magasabb az összeg, annál kisebb a bélyeg folytonosan és fokozatosan, s minél kisebb az Összeg, annál nagyobb aránylag a bélyeg. Hol itt az igazság? Miért büntetni azt, a ki szegény ? Épen a kis kérdésekben méltóztassék csak figyelemmel lenni, hogy minő bélyegösszegeket kivan az állam. Egy kisebb polgári pörben, mondjuk egy 100 forintosban, a míg valaki végleg megkapja az igazságot, az állam 20—22 forintot tesz el bélyegek czímén, tehát az állam, a mint igazságot szolgáltat, egyötödét a vitás összegnek zsebre is vágja. Igazság ez, t. képviselőház ? Vagy a kisemberek tekintetében megfér az igazsággal, a mint említettem, hogy azoknál a kisebb polgári kereseteknél, a melyek felebbezés folytán a járásbíróság elé jutnak, sokszor az összeg nem nagyobb, mint három-négy forint, az ítéleti bélyeg pedig egy forint? Tehát az állam egyharmadát, vagy egynegyedét elteszi a kisember pénzének azért, hogy igazságot mond az ügyében. Vannak a múltból még bizonyos rendezetlen kérdések, t. képviselőház, a melyekre felhívom a t. igazságügyi miniszter úr figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Megszűnt ugyan az 1848-iki magasztos törvények értelmében a robot és minden nemesi előjog, az uri jogokat eltöröltük, vannak azonban még kérdések, a melyek tisztázva a mai napig sincsenek. Ilyen a kuriális fundusok kérdése. Ezekre az ingatlanokra akkoron, — és ez megint a kisember baj a,—épületeket emeltek ajobbágyok ; igen sokszor nem is jobbágyi viszonyban. Ezek egész mostanáig érintetlenek voltak. Most az egész országban követelik a megváltást ezen kuriális fundusok után, és igen sokszor oly öszszegben, hogy többet fizetnének az illetők az ingatlan megváltása után, mint amennyit az a ház megér, a melyet teljes jóhiszeműséggel reáépítettek és hosszabb időn keresztül használtak. Ismerem a bíróságok felfogását e tekintetben. Tiszta, irányadó gyakorlat nincsen. Törvényeink KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. egyik része azt állítja, hogy az uri jogok, belefoglalván a nemesi jogokat is, megszűntek ; viszont az 1871-ben magunk által megalkotott törvény azt mondja, hogy ezen régi rendezetlen kérdéseket majd a képviselőház, illetve az országgyűlés rendezni fogja. Törvényeink tehát e tekintetben ellentétesek, és az eredmény az, hogy a szegény embernek száz és százszámra eladják ingatlanait. Felhívom a t. igazságügyi kormánynak figyelmét e kérdésre, és kérem, hogy, — a mi egyébként is kötelességünk volna, — a 48-as törvények végleges befejezését éa rendezését mielőbb vigyük keresztül. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyanilyen, t. képviselőház, a közbirtokosságok kérdése is. Igen fontos kérdés ez, t. ház, mert alig van község, a hol közbirtokossági jogi testületek ne volnának. Nem tudjuk, úgyszólván már lehetetlen megállapítani magát a fogalmát is annak, hogy mi a közbirtokosság, mi a teendője, mik a jogai és melyek a kötelezettségei, az őket megillető regále-váltságból folyó kártalanítási összegek hogyan osztandók el, stb. Én tehát arra kérem a t. igazságügyi kormányt, hogy a közbirtokosságot, mint jogi fogalmat, ha nem is törvényileg, de legalább igazságügy miniszteri rendelettel, tisztázni méltóztassék. Nem akarom fárasztani a t. képviselőházat, (Halljuk! Halljuk !) azokra a mulasztásokra nézve, a melyek a kereskedelmi törvény és a biztosítási törvény revízióját illetőleg fenforognak. Úgy tudom, hogy ezen kérdések rendezés alatt állanak, legalább úgy látom a hírlapokból. De meg kell jegyeznem, hogy nem vagyok tisztában az igen tisztelt igazságügyi kormány azon eljárásával, hogy miért csinálják mindezen dolgokat a legnagyobb titoktartás alatt. Én azt hiszem, hogy az a ezél, hogy a nagyközönség és a jogászvilág tájékozva legyen minden irányban, hogy ismerje és megítélhesse az ilyen munkának minden részleteit, mert akkor nem esnénk bele abba a hibába, a melybe igen gyakran beleesik az igen tisztelt igazságügyi kormány, hogy olyan törvényekkel jönnek ide, melyek teljesen rendezetlenek, a melyeket ismét vissza kell azután adni, hogy a gyakorlati élet követelményeinek megfelelöleg átalakíttassanak. A múlt tévedéseire és mulasztásaira vonatkozólag később egy más esetet fogok még majd felhozni a t. képyiselőház előtt. Ezúttal azonban felhívom a f. igazságügyi kormánynak figyelmét ismételten — mert ebben a tárgyban már e házban háromszor nyilatkoztam, — a viszonosság kérdésére. A viszonosság az, hogy ha Magyarországból idegenbe, például Ausztriába, megkeresések német nyelven mennek, Ausztriából ellenben a megkeresések magyar nyelven jöjjenek. Ebben a tekintetben folytonos megszégye18