Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

g 553. országos ülés 19O0. márczlus 18-én, hétfőn. gyökeres rendezése nélkül illuzórius dolog. Rendezni kell egyúttal adóviszonyainkat is és a födadót leszállítani. (Helyeslés a baloldalon.) Épúgy egységes alapra kell fektetni a határidőüzleteket és támogatni a szövetkezeti intézményt, akármilyen alakjában jelentkezik, csak hazafias legyen és a kisember megmentését czélozza. Nem szabad ma már a jelszavakat nézni, hanem mindennek belértékét kell tekinteni, és ha olyan az intézmény, a mely megmentésére siet a kisembernek, akkor oda kell állania melléje és segíteni kell, hogy elérhesse azt az üdvös ezélt, a melyért alakúit. (Helyeslés a baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy egy pár szóval még egyszer visszatérjek Molnár Antal t. képviselőtársara benyújtott határozati javaslatára. Lehetetlen, hogy ne lássuk be, mily fontossággal bir a kisemberek megmeatése, ezen védelmi javaslat, mert akkor mirevalók azon kedvezmények, a melyeket eddig is a kisemberek védelmére nyújtottunk. Felsorolt egy párt maga a miniszter úr. Vájjon nem kell azokat kibővíteni és kiterjeszteni? Azt hiszem, t. ház, a kisembert meg kell védeni, biztosítani kell a portáján és nem szabad engedni, hogy őt kizsákmányolják és uzsorakövetelésekért földönfutóvá tegyék. Védeni kell a kisembert, mert ő nem képes sem tudásával, sem munkájával ellenállani annak a sok furfangnak, a mely őt körülveszi. Védbástyával kell tehát őt körülövezni (Helyeslések a baloldalon.) és ez nincs a liberalizmus eszméje ellen, sőt ez a helyes szabadság. (Helyeslés a baloldalon.) És a mikor erről beszélünk, akkor egyúttal jó arról is gondolkodnunk, hogy nem mindegy, hogy ez a kisbirtok kié. Ha azt a liberális elméletet fogadjuk el, a melyet Kristóffy József t. képviselőtársam iít előadott, akkor oda jutunk, hogy mindegy akárkié a föld, csak az adó befolyjon. Idáig nem szabad jutni a tetszetős liberális jelszavakért, hanem azt a kisembert, a ki magában foglalja a magyar állameszmét, meg kell védenünk. Ép azért a legmelegebben támogatom a határozati javaslatot és ne higyjük el azt, a mit Kristóffy József t. képviselőtársam mondott, hogy maguk a kisgazdák zúdulnának fel azért. Legyen nyugodt, t. képviselőtársam, nem zúdulnak fel, hanem hálaimát rebegnek, ha a képviselőház ilyen határozati javaslatot törvénybe fog iktatni. Biztosíthatom erről a képviselő urat. (Helyeslés bálfelől.) Ezeket akartam megjegyezni. Nem terjeszkedem tovább, nem akarom türelmüket tovább igénybe venni. (Halljuk! Hall juh!) Azonban nem mulaszthatom el azt, hogy az általános közgazdasági viszonyokra vonatkozólag néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Azon viszonyok között, melyekben mi vagyunk, helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy nekünk más irányt kell követnünk, mint a milyet eddig követtünk. Akkor, a midőn az igen tisztelt miniszter úr a legmesszebbmenőleg munkálkodik épen az egyes melléktermények fokozása által azon, hogy a kisgazdát segítse, egy nagy dolog elől nem szabad kitérnie, a melyet, — sajnálom, — csak érintett a t. előadó úr és szintén csak érintett két tagja a t. háznak. Ez a szoros értelemben vett mezőgazdasági-ipar megteremtése és fellendítése. Ezen fordul meg a magyar közgazdaság jövő sorsa. Ha nem igyekezünk a mezőgazdaságba a mezőgazdasági-ipart belevinni, akkor pénze a gazdának sem most, sem tíz, sem pedig 50 év múlva nem lesz. A fődolog, hogy a mezőgazdasági ipart forszírozzuk. Itt azután nem állítom fel azt a tételt, hogy én anathémát mondjak a tisztán ipari szempontból űzött mezőgazdasági ipartelepekre, hanem azt mondom, hogy maradjanak meg saját körükben és ne akadályozzák meg a gazdáknál a mezőgazdasági-ipar fellendülését, mert elsősorban a mezőgazdasági iparhoz a mezőgazdáknak van jussa. E téren igenis gondoskodni kell, hogy a gazdák mezőgazdasági ipara meg legyen védve a tisztán ipartelepektől, gondoskodni kell olyan módozatokról, a melyek lehetővé teszik, hogy a mezőgazdák kisebb gyártelepeket, esetleg szövetkezet útján állíthassanak fel, legyen az a czukorgyár, legyen az sörgyár, keményítő-, pótkávégyár stb. Bármely irányban, a hol a mezogazdasági-ipar megteremthető, azt meg kell teremteni. Most mit értünk, t. ház, az új söradótörvénynyel? Azt, hogy kis sörgyár nem exisztálhat azért, mert bizonyos termelési mennyiségig á kis sörgyáraknak nem adjuk meg azt a kedvezményt, hogy versenyezni tudjon a nagy sörgyárakkal. Tehát egyenlő terheik vannak a nagy és kis sörgyáraknak; már pedig tudjuk azt, hogyha egyenlő terhek nyomják a nagy és kis sörgyárost, a kis sörgyárosnak okvetlenül el kell pusztulnia. (Úgy van! bálfelől.) Ugyanez áll a szesztermelésre, ugyanez áll a keményítőgyártásra, ugyanez a czukorgyártásra, egyszóval minden, a gazdaságban űzött iparra. Tanuljunk e tekintetben a külföldtől, Nézzük meg az ausztriai, bajor és szóval a német viszonyokat. Mindenütt azt látjuk, hogy az ily kisebb mezőgazdasági ipartelepek elárasztják a mezőgazdaságot; ezek adják meg az éltető erőt, azt az összeget és tőkét, a melyre a kisebb mezőgazdának, középbirtokosnak szüksége van, hogy inteuzive dolgozhassa meg földjét, és hogy abból kellő jövedelmet teremtsen elő. (Helyeslés a baloldalon.) Feltétlen szükségét látom tehát, de a t. miniszter úr is jól tudja, hogy ez elől elzárkózni nem lehet, ép azért hivom fel különös figyelmét arra, hogy találjon módot és hozzon létre intéz-