Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-556

556. országos ülés 1900. márczlns 22-én, csütörtökön. 125 elmondottam volna azt, a mit mondani akarok. (Halljuk! Halljuk!) Én egy klasszikus tanút akarok megnevezni annak az elbírálására, hogy az álláspont, hogy az osztrák deputácziónak csak magának volna joga meghatározni, vájjon az a felhatalm íi 55 Ül fej ä> melyet nyert, fennáll e még, vagy sem, mennyire helytelen, mennyire téves. Maga az igen tisztelt miniszterelnök úr a tanúm. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Méltóztassanak reá visszaemlékezni, hogy 1899-ben a quótadeputáezió eljárása alkalmával, a mikor a jelentés ide beérkezett, a tárgyalás elején lángos tiltakozások merültek fel e padokról azon irányban, hogy a quótadeputáezió még azután is tárgyalt, miután már tárgyalásait befejezetteknek nyilvánította. Méltóztatnak emlékezni a Javorsky-, Beer-féle intervenczióra, midőn líjabb tárgyalást kiséreltek meg egy magasabb perczent szempontjából. Akkor az igen tisztelt miniszterelnök úr maga jelentette ki itt e házban, hogy nagy tévedés, hogy az ellenzék ezt diffikultálja, mert a quótabizottság működése csak akkor tekintendő befejezettnek, a mikor a maga jelentését az őt megbizc* országgyűlés elé beterjeszti. Most, t. képviselőház, a miniszterelnök úr akkori álláspontján állunk mi is, és igaza van Polónyi Géza t. képviselőtársamnak, hogy nekünk nem kell diffikultálnunk a quótabizottság megválasztását, de nem is diffikultáljuk. E tekintetben tehát eltérés nincsen közöttünk. Elejétől fogva minden szónok, a ki felszólalt, azt mondotta, hogy mi nem akadályozzuk a quótabizottság megválasztását, és nem is szóltunk volna a tárgyhoz, hogyha a t. miniszterelnök úr nem fejezte volna ki azt a lehetőséget, hogy a tavalyi osztrák quótadeputáezió, a melynek ad hoc megbízása érvényét veszítette, fog esetleg tárgyalásokba bocsájtkozni és ő maga fogja meghatározni, hogy meghatalmazása érvényes-e, vagy nem. Épen ezzel a közjogi ferde helyzettel szemben voltunk kénytelenek rámutatni arra, hogy ez egy közjogi lehetetlenség, ezt nem szabad szó nélkül hagyni, sőt előre is tiltakozni kell az ellen, hogy az a megbízott, kinek megbízása már lejárt, érvényét vesztette, ugyanazon megbízás alapján újból prezentálja magát, mint olyan államnak a képviselője, a mely államnak törvényes képviselete új megbízást neki nem adott. Hogy miért nem adott, azt nem vitatjuk. A németeknek, vagy cseheknek tetszett-e ezt a kérdést rezervában tartani a kiegyezés ellen, vagy más czélokból, nem tartozik most erre a napirendre. Azért foglaltunk állást, mert a t. miniszterelnök úr kilátásba helyezte, hogy az az illetéktelen quótabizottság esetleg magát kompetensnek mondván ki, velünk olyan tárgyalásokat fog megindítani, melyeket a Reichsrath, quótabizottságát illetéktelennek tartván, jogosult lesz visszautasítani. A. quótabizottság megválasztását különben megakadályozni nem kivánjuk. Ezeket voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnöki Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. A kérdés az: elfogadja-e a ház a miniszterelnök azon idítványát, hogy a közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának megállapítása végett országos bizottság küldessék ki, s hogy a bizottság képviselőházi tíz tagjának megválasztását a t. ház a szombati ülés napirendjére tűzze ki? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik a miniszterelnök ezen javaslatát elfogadni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a miniszterelnök indítványát elfogadja és így elhatározza, hogy az országos bizottság kiküldessék; ezen határozatot közli a főrendiházzal és egyúttal az országos bizottság képviselőházi tíz tagjának megválasztását a szombati ülés napirendjére tűzi ki. Áttérünk most napirend szerint a vallás- és közoktatásügyi tárcza folyó évi költségvetésének (írom. 780.) tárgyalására, kapcsolatban a közoktatásügyi bizottságnak és vallás- és közoktatásügyi miniszternek jelentéseivel (írom. 785, 800.). Dedovics György jegyző (olvassa); Magyar nemzeti múzeum. Rendes kiadások, XXI. fejezet, 53. czím. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások, XI. fejezet, 17. c/dm. Rendes bevételek, VII. fejezet, 31. czím. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járandóságok 192.808 korona. Major Ferencz jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T, ház! (Hosszantartó zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Csendet kérek itt a jobboldalon, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla: T. ház! Már az előző években a pénzügyi bizottságban, sőt a legutóbbi költségvetés tárgyalása alkalmával a képviselőházban hosszabban nyilatkoztam arról, hogy micsoda akadályai vannak a múzeum egészséges kifejlődésének. Minthogy a legutóbbi költségvetés alkalmával az én fejtegetéseimre az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nem válaszolt; másrészről pedig látom és tudom, hogy azok a sérelmek és akadályok, melyeket én felhoztam volt, nincsenek elhárítva: kötelességemnek tartom kellő rövidséggel, hosszasan ki nem terjeszkedve, erre a dologra részben rámutatni. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.)' Az egészséges kifejlődésnek a latjában, amint múlt alkalommal már itt előadtam, leginkább az áll, hogy a helyiség azon gyűjtemények befogadására, a melyek arra rendelve vannak, elégtelen. Régebben tett ugyan már a közoktatásügyi kor-