Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-556

556. országos ülés 1900. márczius 22-én, csütörtökön. 123 és kötelességünk fentartani az intézi.édeseket, ha Ausztriában viszont alkotmányos állapotok vannak, tehát mi, minthogy az ellenkezőt látjuk, ezen depntácziónak, ezen küldöttségnek kiküldését ellenezzük. Ellenezzük különösen azért, mert az igen tisztelt miniszterelnök úr a jövőre való tekintetből védelmi szempontból szükségesnek látta előre bejelenteni, hogy igenis Ausztriában az talán megválasztható nem lesz. Mert ha most ezt a t miniszterelnök úr kijelentette, és ha majd később tényleg azzal a küldöttséggel fog a magyar küldöttség tárgyalni, melyet mi kompetensnek nem tartunk, akkor majd egy fait akkomplival fog ide állni, és minthogy azonnal segíteni nem lehet, egy újabb sérelem lesz a mi alkotmányos jogainkon. Ezekhez mi semmi körülmények közt eszközöket nem adhatunk és az igen tisztelt miniszterelnök urnak indítványát el nem fogadjuk. (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök i T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én valóban nem szólnék semmit és a t. képviselő úr érvelésének a czáfolásába sem bocsátkoznám, ha a t. képviselő úr egy általam most előadott, hosszasan fejtegetett felfogással homlokegyenest ellenkező felfogást nem akarna rám disputátni. A t. képviselő úr kiindulási pontja egészben hamis. Ő azt mondja, hogy azért ellenzi a quótadeputáczió megválasztását, mert a miniszterelnök kijelentette, hogy a régi deputácziót Ausztriában azért kell illetékesnek kijelenteni és esetleg azzal tárgyalni, mert a képviselő úr feltételezi, hogy az osztrák kormány kijelentette, de sőt ezt mint tényt is állítja, hogy ott a quótadeputáeziót megválasztatni nem lesz képes. En ennek épen az ellenkezőjét mondtam. (Igás! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Már pedig én hangosan és magyarul beszéltem és mindenki megértett a házban, csak épen Komjáthy Béla t. képviselő úr nem. Nem azt mondtam én, hogy ott nem képesek megválasztani a cmótadeputácziót; ellenkezőleg, azt mondtam, hogy igenis képesek lettek volna megválasztani, mert hiszen — csak a tavalyi eseményekre mulatok rá, — sokkal nagyobb, a pártok kezében fegyverül szolgáló kérdést békésen intéztek el : megválasztották a delegácziót is, (Igaz! Úgy van! jobb- és baloldalon.) és a quótadeputáczióból soha ott az osztrák pártok kérdést nem csináltak. De ha megválasztották a delegácziót, fel sem tehető ugyanarról a Reiehsrathról, hogy meg ne választaná a quótadeputácziót. Bennem tehát sem az ottani viszonyoknak nyugodt, figyelmes szemlélése azt az impressziót nem kelti, sem az osztrák kormány egyetlen szóval sem jelentette ki, hogy neki a legkisebb aggálya^lenne abban az irányban, hogy a quótadeputáczió meg lesz választható. Én tehát épen az ellenkezőjét állítottam annak, a mit a t. képviselő úr reám fog, mert csak annyit mondtam, hogy azon esetre, ha az osztrák kormány és maga a Reichsrath illetékesnek tartaná a már kiküldött quótadeputácziót és maga az a deputáczió is illetékesnek tartaná magát, tehát akkor, hogyha mandans és mandatárius a törvényesség iránt megegyező véleményen lesznek, nem látok okot arra, hogy mi más magyarázattal, más keletkezési forrásból dezavuáljnk azt a mandátumot. (Élénk tetszés és helyesés jobb- és baloldalon.) Én azt mondtam, hogy az esetben, ha ez így van, szóba állunk velük, a régi küldöttséggel; ha nem így van, nem állunk szóba velük, hanem választanánk majd egy másikat. Tehát teljesen ellenkezőjét mondtam annak, amit a képviselő úr nekem imputál. Én egész loyalitással kijelentettem, hogyha Ausztriában az illetékes faktorok részéről a legkisebb aggály forog fenn az iránt, hogy a régi deputáczió bir-e jogérvényes mandátummal, akkor újat fognak választani és mi azzal fogunk tárgyalni. De ott senkinek szándékában nincsen az, hogy a Reichsrathot ki akarnák játszani. Ha a Reichsrath abban a nézetben lesz, hogy új deputácziót kell kiküldeni, teljes jogát fogja gyakorolni; arra az esetre pedig, ha a Reichsrath és a deputáczió abban a nézetben lenne, hogy mivel ott nem tárgyalták a kérdést, tehát a régi deputácziónak mandátuma érvényes, nekünk nincs okunk, sőt jogunk sincs ebbe beleszólani (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és azt mondani, hogy az álta'uk érvényesnek elismert mandatáriussal nem állunk szóba. (Igaz! Úgy van! Helyeslés jobb- és a baloldalon.) Téliesen ellenkezőjét mondtam tehát annak, amit a t. képviselő úr nekem tulajdonít, én nem engedhetem meg, hogy a t. képviselő úr odaálítson mint tényt, vagy mint argumentumot, egy oly kijelentést, a melyet én betűszerint is, értelmére is egészen máskép mondtam. (Élénkhelyeslés a jobb- és a baloldalon,) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Hogyha tehát. . . /Rátkay László: Kérem, én szólni óhajtok! xllhökí Kérem a képviselő urakat, a kik szólni kivannak, méltóztassanak a jegyzőknél felirtakozni. Rátkay László: T. képviselőház ! Hoszasan magyarázta a miniszterelnök úr ezt a kérdést és én a hosszas magyarázat okát abban keresem, hogy o maga is érzi, hogy nincs igaza. Egyszerű kérdés ez. A quóta megállapítása, a t. miniszterelnök úr azt mondja, nem közösügy. Hát jól van, mondjuk: a két nemzetet közösen érdeklő ügy, ha szebb ez a kifejezés. A két országgyűlés egymással nem tárgyalhatván, bizottságokat küld ki. Örök időkre küldi ki, vagy pedig ülésszakokra küldi ki? Egy-egy esetre küldi ki. Ha a két bizottság nem tud egymással megegyezni, akkor a törvény értelmébenjmint S4* . 5$ .... ,..!