Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-556
118 566. országos ölés 1900. márczius 22-én, csütörtRkSn. épen ebben a helyzetben vagyunk. A quóta véglegesen el lett döntve, tehát a quótabizottságok törvényszerűség megszűntek létezni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az én nézetem szerint — és bocsássa meg az igen tisztelt miniszterelnök úr, ha vele szemben e nézetet nyíltan kifejezem, — ő nagyon is erőlteti az érvelését, midőn azt mondja, hogy a quótajavaslat nem kerülvén a Reichsrath elé, az osztrák bizottság még fennáll. A közösügyes törvény, az 1867 :XII. törvényczikk 2t. §-a a királyi döntést végmozzanatnak tekinti, tehát teljesen mindegy az, hogy az osztrák quótabizottságnak javaslata került-e, vagy nem a Reichsrath elé. A király az ö döntésével a quótát megállapította és ez végmozzanatot képez. Az a tény, hogy itt új bizottságot választani akarnak, maga is azt matatja, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr szintén abban a nézetben van, hogy a magyar quótabizottság élete megszűnt és újat kell választani. Teljességgel nem áll az, hogy az osztrákok úgy határozhatnak, a mint akarnak ebben az ügyben, mert ez az ügy közösügy, s nem osztrák ügy, és ezt az ügyet a magyar törvény, az 1867 : XII. törvényczikk 19. §-a szabályozza, még pedig a következőképen: »Ezen alku s megállapítás oly módon történik«, — tehát máskép nem, — <hogy egyrészről a migyar korona országainak országgyűlése, másrészről ő Felsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részérők — ismétlem, a maga részéről, — »egy hasonló számú küldöttséget választ.« Tehát mindegyik fél választ, mindegyik fél a maga részéről választ ; szükséges tehát, hogy az osztrákok is válaszszanak. És minthogy, ismétlem, a királyi döntés már tökéletesen befejezte azt a kérdést, a melyre vonatkozólag a múlt quótabizottság kiküldetett, ennek következtében a magyar törvény 19. §-a szerint csak olyan osztrák bizottsággal léphetünk érintkezésbe, a melyet ezen szakasz szerint az osztrák Reichsrath választ, nem pedig az osztrák kormány kijelöl. T. ház! Ismétlem azt, a mit rövid felszólalásom elején mondottam. A függetlenségi pártnak nincsen érdekében megakadályozni azt, hogy minél több lapot tépjenek ki a 67-es törvényekből. Mi, ha tőlünk függne, mint hátam mögött igen helyesen jegyzi meg egy t. barátom, az egészet kitépnők. Tehát tessék a lapokat egymásután kitépni; de a függetlenségi pártnak hivatása mégis az, hogy midó'n a magyar törvényeket erőszakosan magyarázzák úgy, hogy a tényleg már meghalt 67-es kiegyezést ismét életre lehessen galvanizálni, akkor legalább tudja és hallja meg az ország, hogy ez így történik. Ennek a kötelességnek teszünk mi ma eleget, midőn az országot erről értesítjük. (Helyeslés a szélső baloldalon) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Én úgy gondolom, hogy itt e gy ig pn kicsiny kérdésből igen nagy kérdést akar az én t. barátom csinálni, (Halljuk ! Halljuk !) és hogy félreértés és talán nem is egyéb az oka annak, a mi a kérdés felfogására nézve fenfoiog, hogy ebből a magában véve, nézetem szerint tisztán formalitást képező kérdésből — majd megmagyarázom miért, — tisztelt barátaim a túloldalról nagy hévvel és fontosabb s komolyabb kérdést megillető nagy temperatummal vitatják a dolgot. Kossuth Ferencz í Egészen nyugodtan beszéltem. Széll Kálmán miniszterelnök: A kérdés nézetem szerint igen egyszerű. A quótabizottságok annak idején beadták jelentéseiket, a képviselőház azt a jelentést és azt a törvényjavaslatot, a melyet a kormány quótabizottság megegyezése alapján előterjesztett, tárgyalás alá vette, az a tárgyalás véget nem ért, mert a a kérdés tárgyalása a napirendről levétetett Karácsonyt közvetlenül megelőző napokon. Ennek folytán beállott az 1867 : XII. törvényczikk 21. §-a rendelkezésének esete, a mely szerint a két állam közt egyezség létre nem jővén, a kérdést a korona döntötte el, és pedig félévre. Most már a félév lejárta előtt kell gondoskodni a quótakérdés újból való szabályozásáról. Ez a kérdés. Az én nézetem az, hogy miután az 1867 : XII. töivényczikk 21. §-a értelmében a király döntötte el a kérdést, az egyezkedést újból kell kezdeni és ezt a t. képviselő urak sem kifogásolták, a mint azt nem is tehették, m^rt a törvény világosan szól. Hogy újból kezdhessük a tárgyalást, a törvény rendelete szerint, a két quótadeputácziónak össze kell jönnie. Én tegnap a törvényes kötelesség előírása szerint megtettem az indítványt, hogy a magyar törvényhozás ezt a quótadeputácziót küldje ki. Erről van ma szó. A t. képviselő urak most azt mondják: elismerik, hogy ez az eljárás helyes, de miután az osztrák Reichsrath qótabizottságot nem választott, diffikultálják azt, mert— s ezt talán az én nyilatkozatomból vették, a melyet én részemről esak azért tettem, hogy minden irányban klarifikáljam egész őszintén ezt a kérdést, — esetleg — nem tudom, hogy így lesz-e, de esetleg — az osztrák qnótadeputáczíó, azt osztrák körök — Ausztria egész kormányát és Reichsrath-ját is ideértem, — fölfogása szerint magát kompetenstartja, s ha így van, akkor előbb is tárgyalhatunk, mintsem ott a Reichsrath összeül. Ebből az én megjegyzésemből merítették a t. képviselő urak azt, hogy tehát Ausztriában violáim akarják
