Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-556
556. országos Ülés 1900. márcrins 32-én, csift8rt3k5n. 119 az alkotmányt, mert a Reichsrathot nem akarják a quótabizottság megválasztásához bocsátani. Először is, t. képviselőház, én nem kértem mást, mint azt, hogy a magyar országgyűlés válassza meg a quótadeputácziót. Azt, hogy az osztrák Reiehsrath választ-e, vagy nem választ, hogy magát kompetensnek tartja-e a régi deputáczió, — majd visszatérek rá, — vagy nem, annak a kérdésnek elhatározása nézetem szerint előzőleg nem a mi dolgunk. (Úgy van ! Ügy van f a jobb- és baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Minden körülmények között áll az, hogy mi csak magát teljesen kompetensnek, az osztrák Reiehsrath mandatáriusaképen kompetensnek tartó deputáczióval fogunk szóba állani. (Általános, élénk helyeslés.) Ha. az a deputáczió magát kompetensnek nem tartja, — megmondtam tegnap, — nem tartja magát kétségtelen mandatáriusnak és nem tartja magát illetékesnek: no hát akkor nem fogunk vele tárgyalni, akkor majd a Reiehsrath megválasztja a deputáczióját, akkor, a mikor. Ez a kérdés egész egyszerű és nem úgy áll, mint a hogy Kossuth Ferencz t. képviselő úr mondta, hogy az osztrákok nem választanak. Az osztrákok választottak egy deputácziót múlt év október havában. Annak jelentését még tárgyalás alá sem vették. Lehet, hogy nem tartják magukat kompetensnek, akkor választani fognak ; azt majd a Reiehsrath fogja elhatározni, azt az a deputáczió fogja elhatározni és semmi prejudiczium nem fog történni a következésekben, mert akkor itt nem fogjuk ugyan tárgyalni azt a kérdést, de a magyar quótadeputáczió nem fog velük szóbaállani, ha magukat kompetensnek nem tartják. Miben van itt prejudiczium téve akárminek, vagy miben van a törvény megsértve és tágítva ? Nem akarok erre újból visszatérni. De azt mondja Kossuth Ferencz t. képviselő úr, hogy nem lehet, hogy csak a magyar országgyűlés válaszszon. Hiszen nem arról van szó. Mi választunk teljesen a magunk hatáskörében és a törvény értelmében, ők választottak októberben. Ha nem tartják magukat kompetensnek és nem tartják magukat megválasztottnak, fognak újra választani, de ha magukat kompetensnek tartják és a Reiehsrath őket kompetensnek tartja, akkor ők a Reichsrathnak októberben megválasztott deputáczióját képezik. De nem jelenti ez, t. képviselőház, — : a mint a t. képviselő úr mondja és talán szeretné, — az 1867 : XII. törvényczikknek a csődjét. Miben van annak az 1867 : XII. törvényezikknek a csődje? Nem fungál az minden izében? Nem volt-e meg tavaly a delegáczió a maga szabályszerű és rendes keretében? Nem választotta-e meg a Reiehsrath az idén is már a delegácziót? Kérdem ezt a t. képviselő úrtól. És ha nem sikerűit az ottani állapotok miatt a vámszövetséget megkötni, hát mi azért nem gondoskodtunk-e az 1867 : XII. törvény czikk keretében a gazdasági és pénzügyi kérdések elintézéséről ? Nem történt az 1867: XII. törvényczikk rendelkezésének csorbája. Az egész vonalon eddig végre van hajtva annak minden rendelkezése, úgy politikai, mint gazdasági részében. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem is volt az a mozgalom, a mely Ausztriában abnormis helyzeteket teremtett és gátolta, hogy a két állam között vámszövetség alapjában- rendeztessenek a gazdasági viszonyok, a mely egyideig kérdésessé tette a delegácziók intézményének a kontinuus fentartását és a tavalyi választást; nem volt az a kiegyezés ellen intézve, az ottani belbajok, belviszályok és belháboríhág következése, a hol mindenik párt felváltva ki akarta használni, beikérdéseinek küzdelmei közepette, egyik vagy másik irányban a helyzetet a kiegyezési kérdésekben; de nem maga az Í867: XII. törvényczikk ellenében volt ez a mozgalom indítva, hanem a belbajok következése volt. És ha nekünk sikerűit daczára ennek a nehéz helyzetnek eleget tenni az 1867: XII. törvényezikk betűjének és szellemének, az ennek a törvényezikknek az ereje, a mellett bizonyít, hogy mi értjük az ebben a törvényezikkben rejlő felfogásnak és szellemnek egész horderejét és azon az alapon tudunk is, akarunk is és van is erőnk eljárni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ez az 1867: XII. törvényezikk mellett és nem ellene szól. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Már most azt mondja a t. képviselő úr, hogy mi tágabban akarjuk magyarázni az 1867 : XII. törvényezikket, mint a mint az szoros értelmezéssel szól, és pedig ebben az esetben is. Kérem, ezt nem akarjuk. A t. képviselő úr bizonyítsa rám, hogy abban a sok vitában, a melyet egymással folytattunk a múlt esztendőben, neki sikerült reám, vagy arra a kormányra, vagy erre a pártra bizonyítani, hogy mi az 1867: XII. törvényezikk betűjéből csak egyetlenegyet is feladtunk. (Mozgás a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, hol akarunk ebből valamit most feladni azzal, hogy megválasztjuk a quótadeputácziót, vagy azzal, a mit én mondok, hogyha az osztrák bizottság magát nem tartja kompetensnek és nem tartja kompetensnek az egész Reiehsrath, a melynek megítélése alá tartozik, akkor nem fogunk vele szóba állani, de hogyha magát ott kompetensnek tartja és a Reiehsrath is kompetensnek tartja azt, mint megválasztott deputáczióját, akkor vele kötelesek vagyunk szóba állani? Ebben semmi, egy betűnyi, egy vonalnyi eltérés sincsen az 1867: XII. törvényezikktőí. Ez az oka annak, a miért én tegnap is mondottam és ma is mondom, hogy olyan dologért