Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

96 555. országos ülés 1900. márczlns 21-én, szerdán. méltóságát és jó dolgot cselekedtem. (Élénk helyeslés. Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Mert szubvenczióról nincsen szó. Ez a megoldás ölte meg ezt a fogalmat és ezt a dolgot, hogy többé nem is lehet róla szó. Ez a megoldás vetett véget annak, hogy efféle kérdéseknek, melyek mint járványok hatnak, ürügye és örve alatt történjék az, a mit a t. képviselő úr annyira perhorreszkál és a mi ezután nem történik, mert e megoldással az a kérdés tisztán jogi alapra redukáltatott és ezen két brassói iskola szubvencziójának kérdése kivetkőztetett a szubvenczió alakjából. És abban van a megoldás, hogy mi csak azt engedtük kapitalizáltatni, a mi a jogi véleményünk szerint helyes és jogi alapon áll. És megvan ebben a megoldásban az, hogy a román kormány elismeri, hogy a magyar kormány az 1883. törvényczikk alapján teljesen jogában van és azt respektálni fogja a maga részéről, hogy semmiféle néven nevezendő jogczímen és ürügy alatt semmiféle intézetnek, mely a magyar állam területén van, semmiféle segélyt nem ad. (Élénk helyeslés jobbfdöl.) Hát a mikor hozzáteszem, hogy a megoldásnak az a módja fogadtatott el, hogy a magyar állam pénztárába tétetett annak az összegnek a tőkéje, a magyar kormány kezébe és a magyar kormány utalványozza, szakadatlanul ellenőrizi és felügyel reá, hogy akkor a magyar állam méltóságának megsértéséről lehessen beszélni: ezt nem értem, el nem fogadom semmi körülmények között. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Rátkay László: De lealázó! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát nem. Épen azt bizonyítottam, hogy nem lealázó. Hanem igenis az volna a lealázó, hogyha ezt a kérdést folyton úgy engedtük volna, hogy egy egyház pretendált volna valamit és azt mondta volna, hogy joga volna valamit egy külföldi államtól követelni, de a magyar kormány nem engedte, hogy ezt a jogát érvényesítse. Ez lett volna a lealázó. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) A t. képviselő űr most azonban már tovább megy és azt mondja, hogy teljesítve van-e hát az, a mit a miniszterelnök mondott; mert azt hiszi és az az informácziók alapján született hite, azt mondja, úgy van informálva, hogy a román kormánynak eszében sincsen azt teljesíteni és odaadni rentében azt az összeget, mint a miniszterelnök úr előadta, hanem le fog majd tenni egy obligácziót és hát hogy fizeti-e annak a kamatait vagy nem, az az ő dolga. Hát a t. képviselő úr informácziója nem alapos. Mert a t. képviselő úr tudhatná talán, ha utána járt volna, hogy Romániában az a törvény, a melyet én javaslatként akkor, a mikor e kérdésről nyilatkoztam, már felemlítettem, és a melyet én már, mielőtt a román kamaráknak beadatott volna ismertem, és a melynek minden részéhez hozzájárulásomat kijelentettem, tanujeléíil annak, hogy e kérdést kölcsönös loyalitással akartuk megoldani, minden utógondolat és hátsógondolat nélkül, azt mondja: (olvassa): »Le gouvernement est aufcorisé a émettre un titre de rente 4°/o perpétuelle, pour un capital de 962.500 frs. produisant une rente annuelíe de 38.500 frs«. Mit tesz ez magyarul ? Azt teszi, hogy a román kormány fel van hatalmazva egy 4°/o-os rentekötvényt emittálni, a mely »nominatif au nom de l'Eglise St Nicolas de Brasov pour le gymnase et l'école réale greco-orientale roumaine de la dite ville entretenus par ladite église.« Ez azt teszi, hogy rentét bocsát ki, és 4°/o-os rentekötvényt tesz - ide, a mely igenis névre fog szólni. Nem emlékszik a képviselő úr, hogy valahányszor alapítvány történt, valahányszor lekötött önczélú vagyon létesült régen földtehermentesítvény, regálekötvény, nominál névre szólólag adatott ki. Névre szólólag fog tehát kiadatni; azt akartuk, hogy semmi egyébre ne fordíthassák, mint e dologra, és mint alapítvány kezeltessék. Ebben semmi sincs a mi a t. képviselő úr felfogását motiválná, és bizonyítja, hogy így történt és így állapíttatott meg törvény hozásilag, a mint előadtam. Hogy a román kormány azt, a mi törvényhozásilag megállapíttatott, teljesíteni fogja, az iránt kétség nincs és semmiféle más kötvényt mint román négy perczentes rentét el nem fogok fegadni. Állíthatom ezt a t. képviselő úrnak és a törvény kivitelében és az egyezség kivitelében mást meg sem kísérelhetnek. Még világosabban mutatja ezt a törvény utolsó paragrapfusa: »L'annuite de la rente perpétuelle prévue k Fart. 1. sera passé au service de la dette publique«. Ez azt teszi, hogy a nyilvános adósági könyvbe van bejegyezve, mint annak kamata és annak annuitása fizettetik és nem segélyként pretendáltatott ezelőtt. Gondolom, eléggé informáltam a képviselő urat arra, hogy a maga részéről is be fogja ismerni, hogy a?t, a mit mondtam, azt egészen hiven a tényekhez állítottam oda és úgy fog keresztülvitetni a kérdés egészen szórói-szóra, pontról-pontra, azok szerint, a miket előadni szerencsém volt. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Más megoldást nem fogad el senki semmiféle részében, semmiféle izében ezen dolognak, mint kijelentettem a t. háznak. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) A képviselő úr ehhez hozzá méltóztatott fíízni valamit, a mire nézve nem maradhatok adósa, és ebben szintén van egy kis vádaskodás,