Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

665. országos ülés 1900, márczius 21-éu, szerdán. 97 vagy bizonyos kis — hogy ÍB mondjam — nem gyanúsítás, de bizonyos pikáns odaállítása egy dolognak, a melyet azután az olvasó úgy értsen, a hogy akarja. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy Wlassics Gyula miniszter úr annak idején, tavaly a budgettárgyalás alkalmával, nyilatkozott, hogy a nemzetiségi gimnáziumok és középiskolák felügyeletére nézve tervez valamit és ez azóta, azt mondja, más útra tereltetett, azóta megszűnt és ez az egész elhatározás semmivé lett. Először is azt vagyok bátor kijelenteni, hogy ha a t. képviselő úrnak ezzel talán az lett volna a szándéka — nem moDdom rossz szán­déka — hogy egy bizonyos nézeteltérést indigi­táljoti köztem és a, nagyon sajnos, most is súlyos beteg Wlassics Gyula miniszter kollegám közt, akkor van szerencsém felvilágosítani a t. képviselő urat, hogy köztem és Wlassics Gyula miniszter közt hivataloskodásom egész ideje alatt, egyetlen perezet sem véve ki, egyetlen cseleke detet sem véve ki, a brassói ügyben úgy, mint minden egyéb kérdésben, a legteljesebb egyet­értés uralkodott, és uralkodik. (Helyeslés jobbfelöl.) Meg tudnám mutatni a t. képviselő úrnak, hogy a brassói ügyben azt a megoldást . . . Olay Lajos: Bécs buktatta meg! (Zaji Széll Kálmán miniszterelnök: Nem Bécs csinálta, hanem az önön elhatározásom és azért, mert így tartottam jónak és Wlassics Gyula miniszter úr elhatározása. Meg tudnám mutatni, hogy az az egyezség, a melyet a magyar kormány létesített és a melyben mi Romániával a követ útján leveleztünk, azon aján­lat, azon megoldási módozat, beturől-betííro, szórói-szóra, Wlassics Gjulának hozzám intézett átiratából van átvéve, a melyet előzőleg meg­beszéltünk, teljes egyetértéssel. Ez az egyik. A mi a másikat illeti, mostani leveleiből tudnám megmutatni, a melyeket nekem a szanatóriumból írt, a hol fekszik, hogy köztem és közte legtel­jesebb egyetértés van minden tekintetben, minden akkor és azóta fenforgott kérdésbea. A mi ezt az inkrimiuált dolgot illeti, ezt mondta Wlassics Gyula (olvassa): ^Szükségét érzem annak, hogy bizonyos nemzetiségi iskolák felett a felügyelet sokkal szigorúbban szerveztessék és nemcsak admiuisz­, trativ szempontból, de szervezeti tekintetben is bizonyos inicziativáktól nem fogok tartózkodni«. Erre azt vagyok bátor kijelenteni, hogy a mit a miniszter úr mondott, a mit ezen alapon intendált, azt ő részben létesítette, mert oly gimnáziumokat és középiskolákat, a hol gyaná­okok merültek fel, sokkal szigorúbban vizsgált ik, és a mit ö intendált, az ellenőrzésnek szigorúbbá tételét, intézményszerü és adminsztrativ úton igenis magaménak vallom az első betűtől az utolsóig, meg fogjuk csinálni és egy perczig se m KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. volt arról szó, hogy ez az elhatározás meggyen­gíttessék, vagy más irányba tereitessék. (Helyeslés jőbbfelől.) Ezeket tartottam szükségesnek a t. képviselő úr megnyugtatására elmondani. Már most tartozom még két szóval Kom­lóssy Ferencz t. képviselőtársamnak nyilatkozni. Kérem t képviselőtársamat, elvi szempontból ne méltóztassék ezen határozati javaslatot fentar­tani-és szavazás alá bocsátani. Én általában már sokszor voltam bátor kifejteni a t. ház előtt, hogy azt tartom helyes eljárásnak, ha ily kér­désekben, melyek budget természetűek, vagy a melyeknek elfogadása vagy el nem fogadása a budgetre bizonyos következésekkel bír, ne méltóztassanak határozati javaslatokat beterjesz­teni. Mindenki mondja el nézeteit és követeléseit s a miniszternek kötelessége megmondani, mit teljesíthet belőle, mit nem, és a ház bölcsessége határoz. De az ilyen javaslatokat, melyek elvileg nekem nemcsak szimpatikusak, de a melyeknek tartalmát magamóvá teszem, mégsem fogadhatom el rögtönözve, mert itt a házban, magának a bűdgetnek részleteit megbolygatni nem tanácsos, valamint leszavazásnak sem akarnám kitenni, mert akkor elvi állásfoglalás volna ellene, a mit nem kívánok. Pichler Győző í De ez csak a szabad­elvű pártnak szól! Széll Kálmán miniszterelnöki Akkor, mikor a szabadelvű párt köréből tesz egy kép­viselő javaslatot, annak szól, és mikor a kép­viselő urak közül tesz valaki javaslatot, akkor oda szól, szól általában. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy saj a szélső baloldalon. Felkiáltások: A parla­mentnek szól! Halljuk l Halljuk ! a jobboldalon.) Pichler Győző: A kezdeményezés mindig a képviselők dolga. Széll Kálmán miniszterelnök: Ki mondja, hogy a képviselőnek nincs kezdeménye­zési joga? De nekem jogom van, mint miniszter­nek és mint képviselőnek, hogy én egy másik utat helyesebbnek tartsak. Én azt akartam kimu­tatni, hogy ily budget-térelekre vonatkozó dolgok­nál a konkrét propozicziók a budget keretében nem helyesek, nem tanácsosak. Nekem ez lehet a nézetem, azután a ház határoz. Sem a t. kép­viselő úr nem diktálhatja nézetét reám, sem én nem akarom a képviselő úrra rádiktálni, hanem a ház határoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De bocsánatot kérek, ha bátorkodom nézettel bírni, ezt a jogot magamnak pretendálom és vindikálom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez nem sérti sem a képviselő urat, sem a parlamentet magát. Éti a középiskolai tanárok fizetésének kérdé­sét olyannak tartom, a mely megérdemli, hogy a kormány folytonos és állandó gondoskodása tár­gyát képezze, mert elismerem, hogy amennyire lehet segíteni az ott mutatkozó hiányokon és 13

Next

/
Thumbnails
Contents