Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

543. országos ülés 1900. márczius 6-án, kedden. 85 a kereskedőnek azon czélból, hogy ijesztőül Szolgáljon az április 1-i szállításra. A kik tehát tavaly vették á la hausse ezen kötéseket, azon hitben vették, mert nem tudták még akkor, hogy ez az oláh, vagy szerb búza el fogja veszíteni belső értékét azáltal, hogy a tőzsdetanács az őrlési forgalom beszüntetése után szabályait nem módosította, savevők határozottan meg lettek károsítva. És a tőzsdetanácsnak azonnal módosítania kellett volna a szabályait, ha nem lőtt volna mellette szándékos czélzat. (Igaz! Úgy van! hü felöl.) Én ezeket az általam elmondottakat tisztán hazafiságból hoztam fel. (Élénk helyesléi halfelöl.) Beszéltem mint gazda és egyúttal mint törvényhozó. Én nem akartam ezáltal a gazdáknak valamely jogtalan előnyét egy lépéssel is előbbre vinni, hanem álláspontunkat és jogainkat megvédeni óhajtottam. Felkérem tehát az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter arat, hogy ez irányban határozott állást foglalni és kellő intézkedéseket megtenni kegyeskedjék. Különben a kereskedelemügyi minisztérium költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől és a baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Tóth János jegyzői Várossy Gyula! Várossy Gyula: Az előbb Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam ajkairól egy igen szép és tanulságos beszédet hallottam, a mely az őszinteségnek igazi szinét viselte magán; midőn ennek végére ért, kijelentette, hogy ő úgy mondotta el ezt a beszédet, mint gazda és mint törvényhozó. Az ősszinteségnek ez a fináléja, azt hiszem, a házban igen kellemes benyomást okozott, mert a ház minden tagjának, mint törvényhozónak, úgy kell felfogni a kötelességét, hogy őszintén nyilatkozzék, a bajokat feltárja, a tanácsokat megadja, szóval: közös [erővel összesen oda kell mindnyájunknak hatnunk, hogy ez az ország anyagilag és erkölcsileg előre haladjon. Ö ezen tanulságos, detaillirozott beszédében mint igen fó'vonást, azt tüntette ki, — midőn a kisiparról és a nagyiparról részletesen eseteket felsorolva nyilatkozott, — hogy sem kisiparunk, sem nagyiparunk, sem kereskedelmünk, daczára annak, hogy Ausztria részéről 30 évig kibírtuk az ipari és egyéb czímü kifosztást, nem lesz mindaddig, míg kereskedésünk és iparunk teljesen fel nem szabadul és függetlenné nem válik. Annak okáért ez az álláspont, a melyet ő rövidesen megérintett és a mely a mienkkel teljesen azonos és voltaképen e ház tagjainak lelkében igen sokkal közös, ez az az egyedüli panaczeá, a mely kereskedésünkön és iparunkon igazán fog segíteni. Annak okáért, midőn hallottuk a kereskedelemügyi minisztérium jelenlegi vezetőjének a programmj át, a mely tartalmas, a mely sok szép tervet foglal magában és sok üdvös dolognak érvényesítését fogja előmozdítani, mindez annak daczára hiányos, mert ez csak részleges gyógymód és általános betegségnek csak külsőleges vagy igen kis mértékben való szanálása, mert igazi szanálás csak az lesz iparunknak és kereskedésünknek terén, midőn ebben az irányban is fel fogjuk oldani a lekötött és megbénult tagokat, szabaddá és függetlenné teszszük azokat. Mindenesetre a míg természetszerűleg elérnők ezt az időt, ezt a határt, a melyet az úgynevezett lassú haladással, a melyet a túloldalon elvként hirdetnek, addig is ezeket a módokat, terveket mindenki örömmel fogadhatja, ha részleges gyógyítást eredményeznek is. De meg kell jegyeznem, a mit mindenki tud, hogy a sok czélba vett vasút, viziút, országos közlekedési utak az iparnak ily módon, 3 kereskedelemnek emilyen módon való rendezése, a hitelviszonyoknak szintén jobb karban állítása: mindez alig-alig fog előrehaladásban és bizonyos fokú virágzásban részesülni, mert Rohonczy Gedeon igen őszintén és nyíltan megmondotta, a mit innen évek óta hangoztatnak, hogy a magyar állam összességében nem kiviteli állam sem nyugatra, sem keletre, hanem államunk konzum, fogyasztó, behozatali. Azt látjuk, különösen ha Kelet felé tekintünk, a hol volna némi terrénumunk, hogy ottan a közlekedési eszközök, a forgalmi czélt szolgáló intézmények el vannak hanyagolva, nincsenek kiépítve, nincsenek megteremtve és így, miként napokkal ezelőtt Major Ferencz, tegnap pedig itt Ugron Gábor általánosságban kifejtették a dolgot, a természetes piacz, a mely nekünk a Balkánon és Kis-Ázsiában kínálkozik, a hol ipari termékeinket és egyéb dolgainkat értékesíthetnek, épen magyar államunk keleti részén teljesen meg van bénulva a közlekedési eszközöknek fejletlensége és hiánya folytán. És ez alkalommal, midőn a kereskedelmi tárcza általános tárgyalásánál felszólalok, épen kivitelünk érdekében, hazánk egy jó részének érdekében szólalok fel és a keleti részek forgalmi és közlekedési eszközeinek kiépítéséről, vagy pedig megépítéséről kívánok szólani. Erre nézve van nekünk törvényünk. Az 1895 : VII. törvényezikk gondoskodik arról, hogy Erdélyben bizonyos vasutak, névszeriut pedig a székelyföldi vasutak kiépíttessenek bizonyos irányvonalba, hogy ezáltal egyrészben a vasúti forgalmi út megrövidíttessék Románián keresztül a Balkánon, a Fekete tengeren és Kis-Ázsiával való érintkezésre nézve, részben pedig oly földterületek jöj-