Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

543. országos ülés 1900. m&reziiiB 6-án, kedden. ycj hogy önmaguk közt kartelleket kössön, mint a hogy köt is. Nem is kell messze menni, úgy tudom 3 nap előtt, azt hiszem szombaton jöttek össze a budapesti malmok képviselői és kartellt csináltak. (Zaj a szélső haloldalon.) Nem kartell az, ha elhatározzák, hogy 40°/o-kal leszállítják az őrlést? Ez is kartell, és ebbe bele akarják vonni a vidéki malmokat is. Pedig a vidéki malmokat én ma mint igazi iparvállalatokat védem és védje a t. kormány is, mert ez igazi iparvállalat. (Helyeslés halfelöl.) Mert mi az iparvállalat ? Az, a mely saját munkájának keresete és hasznából él. Gyakran megtörténik, hogy az ilyen iparvállalat, kevés lévén a nagy konkurrenczia folytán a haszna, rászorul állami segélyre, kedvezményekre, de azért még lehet igazi szolid iparvállalat. De nagy különbség van azután az ilyen ipar és a budapesti malomipar közt. A budapesti malomipar nem ipar, t. ház, az ma létfentartása szempontjából egy játékszövetkezet. (Igaz! Úgy van! 'balfelől.) Ez igy van és ezt befogom majd bizonyítani. Minapi felszólalásom alkalmával ugyanis részben gyakorlatlanságom folytán, részben nem birván tájékozni magamat az anyagról, melyet felhozni akartam, azon kellemetlen helyzetbe jutottam, hogy beszédem közbe vettem észre, hogy ha mindazt elmondanám, a mit szándékoztam, magam sem lettem volna erre képes és a t. képviselő urak is megunták volna előadásomat. Ez volt az oka, hogy múltkori felszólalásomban nem birtam a konklúziókat levonni, mert ki voltunk mindnyájan merülve. Azóta kissé redukáltam az ehnondandókat, és most csakis a leglényegesebb momentumokra fogom felhívni a t. ház és főleg a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét. Kezdjük máshol. Nékem akkori felszólalásomból, lia vissza méltóztatnak emlékezni, a czélom mégis kitűnt, és ez az volt, hogy igen alacsonynak találtam a gabonaárakat szemben a földmívelésügyi minisztérium által statisztikailag kimutatott, tenuéskimutatással, alacsonyabbnak, mint a milyennek kellene lenni. Én ma sem állítom azt, hogy ebből vonják le a konzequencziákat, mert ha ezt állítanám, ezzel másokat mintegy ösztökélnék, hogy tartsák vissza búzájukat, pedig lehet, hogy tévedek, bár egyénileg az a meggyőződésem, hogy nem tévedek. Múltkori felszólalásom óla a búza ára újból tetemesen csökkent. Akkor, február 5-én, 7 forint 77 krajezár volt az usancze-buza, NewYorkban pedig 75czent. Azóta beállottak a nagy fagyok, melyek károsan hatottak az idei vetésre, de daczára a rosszabb termési kiállításoknak, most a búza ára 7 forint 43 krajezár, — volt már 7 forint 38 krajezár is, — tehát közel 80 fillérrel esett egy hónap óta. Ezzel szemben Amerikában nem esett csak egy czenttel, az pedig kilencz krajezár; Franeziaországban, Németországban pedig a búza- s lisztárak tetemesen emelkedtek, Franeziaországban közel 5 frankkal. Minek tetszik tehát tulajdonítani eme árdepressziót itt minálunk? Gr. Zichy Jenő : Ez nem természetes! Rohonczy Gedeon: Ez a mi bőrünkre, a gazdák bőrére megy, másodsorban az ipar és kereskedelem kárára. A gazdáknak, de az iparosoknak és kereskedőknek is milyen sorsuk van ma? Hisz az iparos, a kereskedő azért ad el kevesebbet, mert a gazdaközönségnek nem telik ; nem telik, mert az olcsó gabonaárak folytán bevétele, haszna kevesebb. A szíjgyártó panaszkodik, hogy milyen roszszúl megy az üzlete; ez természetes, mert nekem, mint gazdának nem jut arra, hogy új szerszámot csináltassak, ha szükségem is volna már, kopottabb kabátban vagyok kénytelen járni, és ez által a szabó-ipar veszít. Egy agrárius államban az, hogy ha az árak természetellenes, mesterséges úton le vannak szorítva, az egész országnak nemcsak a jövedelmére hat ki, de a külföld előtt is szenved az országnak hitelképessége. Egy 1 milliárdos költségvetéssel állunk itten szemben; már pedig egy agrárius állam egymilliárdos költségvetést nem tud tovább, legfeljebb egy-két esztendeig megbírni ilyen körülmények között. Múltkori beszédemben — ha méltóztatnak visszaemlékezni, — rendkívül kidicsértem a malomipart, mert a múltban kétségtelen, igen nagy szolgálatot tettek a malmok ; igen magas fokon állt a malomipar, de ma már nem ezt a szolgálatot teljesítik, mert túlprodukezió van nem a lisztben, hanem a malomiparban. Akkor, a midó'n 47 vagy 45 millió métermázsa búza termett, azt a búzát, a mely fölösleges volt, olcsóbb áron adhattuk el, meg volt a kárpótlás annál a tízmillió plusznál. Ha adtuk 6 forint 50 krajezárért, miután 10 milliónál többünk termett, 65 millióval több folyt be az országba a termelők kezeihez készpénzben. De a földinívelésügyi minisztériumnak 1898-i kimutatása szerint 38 millió métermázsa termésünk volt, az 1899. évi kimutatás szerint pedig csak 39,800.000 métermázsa volt. Hogyha azután bizonyos erőszakok következtében 39 millió métermázsa búzából eladhatunk 20 millió métermázsát ugyan olyan lenyomott árakon, mint öt esztendővel ezelőtt, a 47 millió métermázsából 30 millió métermázsa búzát, természetesen, hogy 50—80 milló mínusz jelentkezik a gazdaközönség kárára. Itt tíínik fel óriási komoly volta annak, a mi itt Budapesten a gabonatőzsdén történik. (Halljuk! Halljuk.') Előrebocsátom, nehogy a hátam megett, vagy akárki is, gondolja, hogy én nagyon érdekelt vagyok, hogy volt kötésem, de február ötödiki felszólalásom előtti napon az áprilisi kötéseimet lebonyolítottam, nehogy meggyanúsít-