Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

g(j 548.. országos Ülés 1900. m&rczlus 6-án, kedden. sanak, s most így tisztán közérdekből beszélek. (Derültség ) Nem követnék helyes módot, vagy helyes elvet, ha határozottan neki akarnék -menni egy ipari vállalatnak és azt drasztikus kifejezésekkel, ridegen vádolnám: ti vagytok az okai annak, hogy mi gazdák majdnem tönkre jutunk. De az igazat meg kell mondani. (Halljuk! Halljuk!) A malomipar maga is r ájöhetett arra, — mert az utolsó tiz évben a vidéken keletkezett egy sereg malom s Ausztriában, Csehországban is épültek malmok, — hogy annak a budapesti 11 malomnak a cseh-osztrák és belföldi sokkal kevesebb malom mellett 47 millió métermázsa termésnél megfelelő volt berendezése s az őrlési kereseté, de mikor több van a határon belííl legalább 30—40 malommal, mint a mennyi kellene, s e mellett apadt az őrlendő búzamennyiség, akkor itt igen is túlprodukezió van, de nem a liszt és búzában, hanem a malomban, mint malomiparban. (Igaz! Úgy van!) Ha ők kizárólag mint ipari vállalat óhajtanak megélni, a konkurrenezia teszi őket tönkre, az egymással szembeni konkurálás. és azután maga a természet szüleménye az, hogy a felesleges malmok magukat fentartani nem birják, s a gyengébb fc

fináncziákkal biró malomnak vagy meg kell buknia, vagy egy másik iparvállalattá kell átalakulnia. A baj itt azonban az, hogy a malmoknak még mindig az a reménységük, hogy hátha újból fognak nagyobb termések bekövetkezni, esetleg 47 millió métermázsás termés s akkor tényleg talán megint prosperálhatnának is. De ezzel szemben, t. képviselőház, legalább is a budapesti malmok felének, ha igazi iparvállalatot akarnának folytatni, azonnal más iparvállalattá kellene átalakulni; legyen az kenyérsiitőde, vagy akármilyen más természetű ipar, csak malomipar ne maradjon. Hogy. létezhetett eddig, azt tudhatjuk, az elmúlt tiz esztendőben, ezek a malomipar részvények milyen magasan álltak, tudhatjuk azt, hogy milyen osztalékot fizettek, tekintettel a befizetett tőkére. Nem irigységből hozom ezt fel, mert akkor mint igazi ipar keresték eme hasznot a malmok. Mert tényleg a magyar liszt kint Londonban ép olyan keresett czikk volt s piaezot szerzett magának, nint a nagymarosi svábok szőlője Berlinben. A magyar malomipar azonban űgy látszik a sváboktól tanúit és a mint a sváb a piaezot, a melyet '6 maga szerzett Berlinben árújának kereskedői szorgalma és tehetségével maga el is rontotta, mert fellépvén a filoxera, jó szőlejét az tönkre tette s vett rosszabb szőlővel folytatta a kupeczkedést, úgy tettek a budapesti malmok is, az őrlési forgalom révén behozott sokkal silányabb szerb és oláh búzával, (Igaz! Úgy van! a középen.) tönkretették a magyar liszt kivivott hitelét, épúgy, a mint tönkre van téve a szőlőnek piacza Berlinben, 8 borunknak hírneve itt a belföldön. (Igás! Úgy van! a középen.)Azelőtti években,ezelőtt tiz évvel, akkor, mikor minálunk felesleg és exportot igénylő búzánk volt, lenyomott árak mellett vettek a malmok búzát, 6—7 forintjával méter mázsáját. Londonban a 0 lisztet 20 forintjával is tudták eladni, tehát 12 forint hasznuk volt 1 métermázsa liszten. Máma veszik szinte ilyen lenyomott áron, mert mesterségesen lenyomták az árakat, de Londonban azt a 0 lisztet, mert szerb és oláh liszttel elrontották annak quvalitását, hírnevét, nem birják jobban eladni, értékesíteni, mint minálunk itthon, azaz 14 forintért. Már most a budapesti malmok hogyan képesek magukat fenntaitani? Ezt akarom igen tisztelt képviselőtársamnak teljes világításba helyezni. (Halljuk! Halljuk !) A budapesti malmok közül, megjegyzem, van egy, a mely tőzsdei, illetve határidő piaezot, arbitrage üzletkötése által spekuláczionális játék szempontjából nem használ ki. Ez privát tudomásomra jutván, kénytelen vagyok ezt felemlíteni. De a többi malmok kizárólag az által tarthatják fenn magukat és meggyőződhetik az igen tisztelt miniszter úr, ha akarja, hogy a malmoknak haszna, dividendája kizárólag nyerészkedésből, játékhaszonból ered. Ez pedig a következő módon történik. A malomipar túltengése folytán Budapesten belátják maguk a malmok, hogy ők nem birják meg azt a regiét, azt a nagy kiadást, a melybe kerülnek először is az ő szinekuráik és berendezéseik. Mert — beszéljünk teljes őszinteséggel, (Halljuk! Mattjuk!) — ha új iparvállalatot akarnak itt megteremteni, mindig az a baj, hogy több magasabb fizetésű állás kedvéért alakúinak ezek a vállalatok, (Igaz! Ugy van! halfelöl.) hogy van egy pár ember, a ki azzal az állással akarja biztosítani az ő exisztencziáját s ez az indító ok iparvállalat alakítására. Régen, ha a malmok elnökeinek, vezérigazgatóinak nagy jövedelmet biztosított a malom-részvénytársaság, ez helyén volt, mert azok akkor nagy hasznot is hajtottak, s vezetőik a nagy fizetést mégis érdemelték; de változtak a viszonyok, tessék változni a malomigazgatók igényeinek is. Hogy mi itt a malmoknak a kereskedelmi miniszter úr révén refakeziákat nyújtunk, és hogy azok egy külön kivatalt tartsanak maguknak csak azért, hogy kiszámíthassák, feloszthassák maguk közt a refakeziában nekik adandó előnyöket, a melyeket a kereskedelmi miniszter úr kilátásba helyezett, és hogy mi például az Adriának a fuvardíjtételét a lisztnél 83 czent-tal leszállítsuk, nem tartom helyesnek. Tessék azon elnök és vezérigazgató uraknak lemondani túl becses fizetéseikről, az sokkal többre fog menni, mint