Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

78 548. országos ülés 1900. márczíns 6-án, kedden. pedig, mint egy részvénytársaság tőkéje? Ez egy óriási különbség. Nekem magamnak szeren­csém volt egy kis vagyont elveszteni az utolsó három esztendőben, (Derültség.) tisztán hazafi­ságból, belevittek engem. (Halljuk! Halljuk!) Varrógépgyár, malátagyár, lámpagyár, az üveg­gyárakról nem is szólva, ezek mind alakultak, nem inint igazi ipari vállalatok, hanem mint nyerész­kedési vállalatok. Kérdem az igen tisztelt minisz­ter úrtól, hogy ő mint szindikátust akarja meg­alapítani ezeket a vállalatokat, a melyek aztán bezsebelik a pénzt és elmegy, és mi fizetjük meg az egész árát, vagy mint egy szolid, igazi iparos, vagy gyáros, a ki kiszámítja, hogy neki ennek és ennek a nyersterménynek feldolgozá­sából ennyi meg ennyi haszna lesz, és akkor ő maga, mint gyáralapító jelentkezik tőkéjével; az ilyen tőkének igenis tudok örvendeni, habár ez gem igazi magyar nemzeti ipar. De konczedá­lom, hogy ez az első lépés, mert nekünk nin­csen tőkénk arra, hogy itt egy igazi magyar nemzeti ipart ma megteremthessünk. Gr. Zichy Jenő: Nincsen bizalom! Rohonczy Gedeon: Úgy van, nincsen bizalom! Egy igen jeles képviselőtársam, gróf Serényi Béla beszéde folyamán egy olyan esz­mét pendített meg, a melyet úgy nevez, hogy kartellirozás, szóval ajánlja, hogy egy kezdő ipar kartellekkel védekezzék, a melynek tudni­illik küzdeni kell a nehézségekkel, és a mely­lyel szemben egy már kifejlődött iparnak a kon­kurrencziája áll. Egy államban refakcziák, tarifakedvezmények és a kereskedelmi miniszter jogkörét kiterjesztő előnyök nyújtásával nem lehet az ipart megteremteni. Kizárólag a vámok alkal­mazása az, a mi képes az ipart egy országban megteremteni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Önálló vámterület!) Igaza van Kossuth Ferencz t. képviselő úrnak, midőn a kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalásánál felhozta, hogy az Ő álláspontja, a függetlenségi álláspont a helyes az ipar szempontjából. Az én nézetem szerint is mi az 1867-es kiegyezés alapján soha itt magyar ipart megteremteni nem fogunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem azért nem csatlako­zom még sem ma oda önökhöz, és megállok a mai alapon. Mert eljutottunk oda, hogy, ha 30 esztendeig tudtuk magunkat, — nem válogatom a szót, — Ausztriától kifosztatni, akkor most, (Egy hang balfelól: Fosztassuk magunkat tovább!) mikor oda jutottuk, hogy nyersterményein­ket tudjuk velük szemben jobban értékesíteni, mikor a 14,000.000 métermázsa nyerstermény búza vámvédelme igenis érvényesülhet és Ausztria kénytelen volna megvenni tőlünk, akkor egy­szerre azt mondjuk, hogy külön vámterületet képezzünk és azután a 14,000.000 métermázsa felesleggel újra agrárius állam lenne a külön vámterülettel biró Magyarország, és ismét kon­kurálni legyünk kénytelenek az internaezioná­lis világ;>iaczi olcsó gabona árakkal. Lehet, hogy Ausztria velünk, ha külön vám­területet képezünk, ki fog egyezni az ő iparának szempontjából, mert ott tényleg túltengés van az ipar terén. És itt az a baj, hogy gróf Serényi Béla t. képviselőtársam nem tud valamit megkülön­böztetni, tudniliik azt, hogy kezdődő iparnál a kormányok tehetik a legmesszebb menő kedvez­ményeket, és megtehetik, hogy megengedik kar­tellek képződését, de Ausztria-Magyarország ha­tárán belül tagadom azt, hogy a kezdés nehéz­ségei képezik az ipar fejlődésének akadályait, mert nem a kezdés baktatja meg a mi gyenge iparunkat, nem az ellen kell védelem, hanem mert túltengés van minden ágában az iparnak, értem az Ausztriából vám nélkül hozzánk be­jövő iparnak. (Úgy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Nem tudom, meg méltóztatott-e érteni. Lehet, hogy vannak bizonyos új iparágak, mint például az elektrotechnikus iparágak, a melyeknek a fej­lődés szempontjából Ausztriában eddig nem volt alkalmuk, hogy prosperáljanak, és e téren látjuk, hogy nálunk például az elektrotechnikus ipar fejlődik. Ez is kezdődő ipar, de minthogy túl­tengés nincs, önönmaguktól prosperálnak, a nél­kül, hogy rászorulnának refakcziákra, ingyen telkekre és más segélyekre. Minden egyéb iparág megteremtése, a mely Ausztriában már létezik, nálunk lehetetlen. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A miniszter úr legjobb akarata mellett is, és bármily áldozatokat hozunk is, nem pros­perálnak. Itt a kormánynak egészen más köz­gazdasági politikát kell űznie. Az első dolog az, hogy a magyar kis és középbirtokos osztályt, a mely már teljesen el vau adósodva, támogassa, hogy újból megizmisodhassék. (Helyeslés a bal­és sisélsö baloldalon.) És ha ez sikerűi, akkor az ebből eredő gyökerek fogják önmaguktól az igaz magyar ipart megteremteni. Ismét visszatérek gróf Serényi Béla t. ba­rátom tegnapi állítására. O a kartell tekintetében, hivatkozott a német legfelsőbb birodalmi törvény­szék ítéletére, a mely elmarasztalt olyanokat, kik a kartellből kiugrottak, a mivel akczeptálta a német legmagasabb főtörvényszék a kartellnek jogosultságát. Ez természetes dolog, hiszen kar­tellek mindenütt léteznek a föld kerekségén, és ha ez türetik, a törvényszék is köteles panasz felmerülése esetén ítéletet hozni, és a ki a másikat rászedi, tényleg megszegett egy szerződést. De miután azt mondta a t. képviselő úr, hogy ezzel meg lehet védeni iparunkat, kérdem, értette-e ezt a malomiparra is? Ez engem roppantul érdekel, mert a malomipar ma létfentartásáért küzd és tényleg látszólag rászorul az ő szemponjából arra,

Next

/
Thumbnails
Contents