Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

642. országos ülés 1900, márczius ő-én, hétfőn. 69 Magyarországon rendszeresen kiépített, berendezett kereskedelmi kikötőt a Dunán! Mutassák meg a jó közutakat, a melyek a Duna és Tisza kikötőihez vezetnek, mutassák meg a kikötői berendezéseket, melyekkel a kikötök használhatóvá vannak téve! Hol vannak a Duna és Tisza mentén árúraktárak, hol vannak a vágányok ? Mutassák a Duna mentén Magyarországon, van-e egyetlen gőzdaiú, melylyel az árúczikkeket a hajóról kirakják, vagy a hajókra berakják. Ily elhanyagoltságok közepette, a szegénység szhnptomáí közt nyomorog és sínylődik. Én hatalmas, öntudatos programm szerint élő, teljes kereskedelmi és ipari politikát óliajtok, ennek a politikának tervezetét programmját, nem találom meg a miniszter úrnak különben kitűnő, szakszerű, de nem nagy keretben mozgó beszédében, azért a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Bedovics György jegyző: Konkoly-Thege Miklós! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Konkoly-Thege Miklós: T. ház! Weisz Berthold t. képviselőtársam márczius 1-én tartott beszédének egy passzusa ragadta meg figyelmemet, mely ily formán hangzik: »építsük fel a palotát, hogy abban úgy a földmíves, miként az iparos és a vállalkozó egyaránt jólétben dicsérhesse az Istent.« T. barátomnak ehhez a szép mondásához ÓD még azt fűzöm hozzá: és a munkás is, mert a vállalkozó munkás nélkül sohasem fog jólétben élhetni. Thaly Kálmán t. barátomnak közbeszólásához pedig: »de magyar állampolgár legyen«, én még hozzátettem volna, ha rám bizta volna, hogy magyar állampolgár legyen és azonfelül, a ki még a magyar ipart is pártolja; mert itt rejlik a baj. Én figyelmeztetek mindenkit, — a ki nem olvasta el, olvassa el utólag, — Hegedüs Sándomé Ő nagyméltóságának egy czikkére, mely múlt évi deczember 14-én, — gondolom — a Pesti Napló'an jelent meg s a melyben ő beszél a pozsonyi kefékről, hogy tudniillik Londonban vettek egy útitáskát, mely pozsonyi kefékkel volt feldíszítve. Ez előttem nem újság, mert nekem egy t. főpap barátom szintén vett Parisban egy útitáskát, a melyben pozsonyi kefék voltak s így visszakerültek a pozsonyi kefék Magyarországba. Ugyanezt mondja Hegedüsné ezikkében a zsolnai posztóról. Azt mondja, hogy annak a zsolnai kelmének ki kell menni külföldre, hogy visszakerüljön Magyarországba és hogy itt mint külföldi árút lehessen elárusítani. Ám nekünk többnyire jobban szokott tetszeni az, a mi külföldi, sőt vannak emberek, a kik előtt a külföldi tyúk nagyobbat tojik, mint a magyar tyúk. (Derültség.) Kövessék mindezek gróf Zichy Jenő képviselőtársam mondását, a melyet nem felejtek el. Midőn egyszer Tatán az ő tiszteletére bankettet adtunk, egy tósztban kijelentette: ez a frakk, a melyet hordok, gáosi posztóból készült. Gr. Zichy Jenő: Fejérmegyei birka uián! Konkoly-Thege Miklós: És gácsi posztóból. Ezt megjegyeztem. Ha egy gróf Zichy Jenőnek a gácsi posztó jó, nem tudom, miért ne lehetne mindnyájunknaknak jó. Hegedüsné ő exczellencziája még sok érdekeset elmondott ezikkében, a hol megemlékszik arról is, hogy kiszármaznak a dolgok külföldre, hogy ismét visszajöhessenek külföldi czégér alatt. Én ehhez még hozzáteszem, hogy ismerek itt egy magyar lámpagyárt, a mely kénytelen villamos lámpáira ráütni az angol bélyegzőt, különben nem birja eladni, meri ha azt mondja, hogy ez saját gyártmányom, akkor vagy nem kell, vagy a publikum oly alacsony áron óhajtja megvenni, hogy lehetetlen eladni. Ha valamin angol czégér van, jobbnak kell lenni annak, mint másnak ? Hiszen mainapság napirenden van és úgyszólván az úri divathoz tartozik, hogy mással nem lehet lőni, mint angol puskával. Ez nagyon derék dolog, de én azt állítom, hogy lehet mással is Például nekem még ifjúkoromból van egy puskám, magyar gyártmány; és ha az az angol puskás úr annyi vadra lő a puskájával, a mennyi e hazai gyártmánynyal lett elejtve, akkor gratulálok neki. Az igaz, hogy ez nemcsak minálunk szokott történni. Én velem megtörtént, hogy bementem egyszer glashüttei órát venni Drezdában Langer raktárába. Ott láttam zsebórákat Dent, French, Scott stb. londoni czégektől és Krisztus tudja, hány angol czéget láttam még az órákra rávésve. Tehát önök — mondám — angol órákat is tartanak? 0, nem, ezeket mi itt Drezdában gyártjuk Anglia számára; kiküldjük Angliába, ezek a czégek visszaküldik Berlinbe és Konrád Felsiugeraz Unter den Linden a legelső —olyan Lechner-féle órakereskedő, mert tagadom, hogy órás, — elárusítja a glasshüttei órákat drága pénzért, s a publikum veszi és jobban tetszik neki, mert angol óra. A magyar iparra nézve egy valóban nagyon érdekes mozgalom támadt; e mozgalom élén ismét a lelkes magyar honleány, Hegedüsné ő exczellencziája áll. (Éljenzés a jobboldalon.) Meggyőződésem, hogy a mit az a lelkes, munkás és munkaképes asszony a kezébe vesz, azt keresztül is viszi. Hanem ehhez más is kell ám. Kellene megszoktatni a magyar közönséget arra, hogy ne tessék minden neki, a mi franczia és a mi angol, vagy egyáltalában külföldi. Azt mondja Serényi Béla képviselőtársam, hogy a kisipart nem lehet fentartani. Én nem tudom, lehet-e, nem lehet-e, én azt hiszem, hogy lehet. Csakhogy a vállalkozókat kellene lehetőleg korlátozni, mert háuy olyan czéget találunk a fő-