Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

7Q 642. országos ülés 1900. márcztas 5-én, fiétflii, városban és a vidéken, a hol oda van írva: X. Y. czipőgyáros, X. Y. órás. Szeretném tudni, hány órát csinált az illető; szeretném tudni, hány ezipőt csinált az illető? (Igazi Úgy van!) Ám jó, ő azt mondja, ő kereskedő, de mi ennek a vége? Nem az, hogy ő kereskedő, hanem, hogy az az ember leszorítja a kisipar czikkeinek árát a minimumra, azért, hogy ő nyerészkedjék. Ha tehát nem lehet fentartani a kisipart, ezért nem lehet fentartani. Nagyon szép dolog az a szabad ipar, hanem méltóztassanak visszagondolni, hogy ha valaki hajdanában lakatosmesternek mondta magát, ő neki ezért megszenvedui kellett, vándorolni, úgynevezett remeket csinálni. Én ugyan életemben soha kulcsot nem csináltam, de meggyőződésem, hogyha kérem, megkapom a lakatosságra is az iparengedélyt. Ezzel nyomták a kisipart, a nagyipart pedig nyomják azzal, hogy t. hazánkfiainak nagyon kevés kivétellel minden jobban tetszik, a mi angol, a mi franczia; nem lehetne-e ennek valami olyan módon elejét venni, hogy azokat az iparczikkeket, a melyeket itthon is elő tudunk állítani, — ha valakinek épen tetszik minden áron angol ezipőt viselni — oly irgalmatlamíl megadóztatni, hogy képtelenséggé váljék annak behozatala, és ha pajkosságból angol kabátot, angol ezipőt vagy kalapot akar viselni, ám fizesse meg az irgalmatlan vámot érte, viselje az angol kalapot és dicsekedjék vele, hogy ez angol kabát és nem magyar kabát. (Úgy van! jobbról.) Gr. Zichy Jenő: Önálló vámterület mellett lehetne! Konkoly-Thege Miklósi Kegyelmes uram! Ha garantiroz arról, hogy az az önálló vámterület nem lesz ártalmára a gazdaközönségnek, én leszek az első, t. képviselőtársammal, a ki megfogjuk szavazni az önálló vámterületet. De az a kérdés merül fel, hogy nem lehetne-e ezt valami úton Ausztriával elintézni. Én nem kételkedem abban, hogy Ausztriával ez nekünk közös érdekünk. Mert elvégre is, ha Bécsből behozunk egyet-mást, talán Bécsbe is szállítanak Magyarországból egyet-mást, tehát ez kiegyenlítődik, mint a Lánczhidnál, hogy csak egy oldalon fizetnek. Ám, t. ház, azt hiszem, hogy ez volna ennek a módja annak, a mit természetesen nálam okosabb embernek kellene befejeznie, hanem én nekem meggyőződésem, hogy ezzel a magyar közönséget a gyáriparnak pártfogolására úgyszólván rá lehetne kényszeríteni. (Igazi Úgy van! jobbról.) Most látom, hogy divatba kezd jönni a magyar iparnak védelmezése és én őszinte szívből óhajtom, hogy ez ne maradjon egy átmeneti divat, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem váljék az országnak szokásává, a mely nélkül úgyszólván exisztálni sem tud, esne dicsekedjünk azzal, hogy ez angol szövet, hanem dicsekedjünk inkább azzal, a mivel gróf Zichy Jenő ezelőtt 16 esztendővel dicsekedett, hogy ez a frakk, a melyet hord, gácsi posztó, »saját birkámon termett«! Ezzel dicsekedjünk! Én azt hiszem, t. ház, hogy talajdonképen a mi iparunk nem is olyan nagyon rossz lábon áll, mint a milyen sötét szinben némely ember óhajtja látni. Itt, mondom, csak jóindulat kell és jóindulattal aztán minden megtörténhetik, különösen ha, ismétlem, még sok olyan lelkes honleány akadna, mint Hegedüs Sándorné ő exczellencziája, (Igaz! Úgy van!) a ki annyira kezébe veszi a dolgot és annyira lelkiismeretesen és lelkesen fogja a magyar ipar védelmét terjeszteni. Ha sok ilyen honleány és mellettük sok ilyen honfi akadna, akkor valóban, a magyar ipar fel fog virágozni, nem kétkedem rajta. (Tetszés és helyeslés jobbról.) Megengedi a t. ház, hogy pár szóval hozzászóljak a magyar államvasutakhoz. (Malijuk/Halljuk!) Épen nem akarok kritizálni, épen nem érzem magamat hivatva talán birálatot mondani, hisz ha valaki, úgy én tartok erről az intézményről sokat, és tartom oly magas polezon állónak, a milyen magasan állónak a magyar államvasutakat alig tartja köztünk valaki. Nagyon ismerem az intézmény sok részletét és azért merek egy-más dolgot megemlíteni és talán, ha megengedik, kifogásolni. Ilyen például a magyar államvasutaknak a gépgyára, a mely nem tartozik ugyan a kereskedelmi tárczához, hanem mégis oly szoros össze függésben van a magyar állam vasutakkal, hogy nem állhatom meg azt, hogy ne tegyek rá egy megjegyzést. Ez a megjegyzés pedig oda konkludá], hogy alig hiszem, hogy egész Ausztria-Magyarországban egy második, ehhez hasonló intézményt találjunk. Jó kezekben yan, jó vezetés alatt vau. Ezelőtt néhány héttel meglátogattam a gyárat, láttam ott hat darab kazánt, a melyet a pólai torpedó számára, készítettek. Sok gépgyárban fordultam meg, sok kazánt láttam már, de mondhatom, olyan hat kazánt, a milyen az volt, soha életemben nem láttam. (Egy hang jobbfelöl: Megnézzük!) Talán érdemes megnézni, t. képviselőtársam, még ott lesz, de már nemsokáig. Midőn Pólából itt voltak két kazánt átvenni, azt jegyezték meg, hogy sok kazánt vettek már át a hadi kincstár számára de akadály nélkül nem történt még egy átvétel sem. Itt csakis dicsőség háramlott a magyar államvasutak gépgyárára és semmi kifogást nem tudtak felhozni a különben elég diffiezilis pólaiak. Én megnéztem minden egyes részletét a gyárnak és állíthatom, hogy a gyár ma elsőrendű nivón áll minden tekintetben. A mi a magyar államvasutakat illeti^ ott néha lehet úgy egyet-mást kifogásolni. Nem óhajtok részletekbe bocsátkozni, de talán megengedi a szakminiszter úr, hogy figyelmeztessem arra,