Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

.:• 5*2. országos ölés 1900. uiárczlus 5-éu, hétfőn. kereskedők egy nagy kongresszuson megvitatták a saját dolgaikat és ott egyik kitűnősége a kereskedelmi oktatásnak, dr. Ebrenberg arról tartott egy frappánsul meggyőző előadást, hogy a kereskedőt most már nem elégséges a középső színvonalon kiképezni, hanem annak magasabb tudományos kiképzést kell adni; mert ha egy bizonyos rétege a német kereskedővüágnak a legmagasabb tudományos kiképeztefcésben a kereskedelmi pályára nincsen kiképezve^ akkor nem tud a német kereskedelem tovább fejlődni és diadalát meg kell szakítani. Természetes, hogy ipart és kereskedelmet csupán az állam megalkotni nem képes. Az állam csak arra való, hogy irányítsa és vezesse azt. A társadalomnak kell, hogy az ipar és kereskedelemnek a munkása legyen. De akkor a társadalomnak szakítania kell a maga előítéleteivel. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ki kell irtani erős kézzel ebben az országban azt a hitet, hogy csak az az úr, a ki hivatalnok. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) A vagyonosabb iparosnak és kereskedőnek a fia nem akar többé iparos, vagy kereskedő lenni, holott ő már nagyobb tudással, nagyobb vagyonával képes volna az ipart és kereskedelmet folytatni, hanem beáll árnak, vagy hivatalnoknak. És a társadalmi pioletáriátusnak legnagyobb része kerül ki azokból az elemekből, a kik a kereskedői pályára adták ugyan magukat, de a kereskedői pályán nem volt elég nyugalmuk, elég fegyelmezettségük, nem tudták a kereskedőnek nap-nap után való kitartó, fáradhatatlan munkásságát megszokni, azzal megbarátkozni, hanem léha életet akarnak maguknak berendezni, és inkább lemondanak előnyeiről, melyeket a kereskedői pálya nyújt és inkább akarnak írnoknak, vagy díjnoknak elmenni, mert akkor többnek látszanak és tekintetnek, mint ha ők egyszerűen kereskedők volnának. Ez a felfogás mind általánosabb és általánosabb lesz Magyarországon. Természetes, hogy egy olyan állam, mely csak most jön be a világforgalomba, egy állam, mely rendi alkotmánynyal bírt még ezelőtt 50 évvel is, a melynek népe mindig csak katonáskodott, az oly állam nehezen szokja meg azt, hogy szokja meg a rendes fejlődéseknek utján, hogy az ipar és kereskedelem az életfoglalkozásoknak és hivatásoknak époly nemes, tisztességes, és époly becsülendő része, mint akár a földmívelés, vagy akármelyik része az élethivatásoknak és foglalkozásoknak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen csak úgy tudnánk segíteui, hogy az iparosokat és kereskedőket több tiszteletben és megbecsülésben részesítjük; hogy a magyar társadalomnak a maga előítéleteiről le kell mondania. Nem rég olvastam egy munkát. Ezt báró Csausz Colta írta és azt tárgyalja művében, hogy mi az oka, hogy az angolok ipari fejlődésükben annyira megelőzték a francziákat, és kimutatja, hogy nem egyéb, mint hogy az előkelő vezető társadalom Francziaországban a nagy forradalom korszakáig kezdetben még a földmívelést és az ipar- és kereskedelmi foglalkozásokat tisztességteleneknek, megbélyegzendőknek tartotta. Fényes és eklatáns példát idéz fel e tévhitről és felfogásról, a mikor idézi 1499-ből Jean de Bethencourt esetét, ki arról nevezetes, hogy Francziaország részére a Kanári szigeteket mint tengerész meghódította. A tengerészetet odahagyván, mint nemes, birtokaira vonult. Már most 1499-ben a montdidieri echevin püspökségi zsinat felszólította ezt a Jean de Bethencourt-t, hogy mondjon le a nemességéről, mert naponként veszi a sovány ökröket, felhizlalja és felhizlalván eladja, még pedig pénzért adja el. így leszünk, a míg a társadalom ez előítélete, e felfogása csak részben is fennáll, a míg az nem történik, a mi Angliában, a mire ez a Charles Mettu hivatkozik. Angliában az ipar- és kereskedelmi vállalatok élén az angol nemesség és arisztokráczia állt, és Angolország azért előzte meg Francziaországot az ipar- és kereskedelem fejlődésében, mert ott legelőbb szüntették meg az előítéletei, ott legelőbb állott a nagy vállalatok élére az arisztokráczia; a nagy iparés kereskedelmi vállalatokat egyszersmind nemzeti műhelyektíl tekintették, a melybői a világ meghódításának a leghasznosabb, a legtevékenyebb politikáját tudták űzni, mert nem a kivetett adó után, de a tőlük megvásárolt árű révén tették az angolok a világot adófizetőjükké. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szükséges az, hogy a mi iparosainkba az önérzet neveltessék, és hogy érezzék azt, hogy az állam hátuk megett áll, őket el nem hagyja. Meg kell kisérteni a kooperatív rendszert a kisiparosok megmentésére, és ha a kooperatív rendszert egyideig fentarthatuók, és hogyha a kooperatív rendszer alapján egyideig megvédelmezhetők, azalatt nyerünk időt, módot és alkalmat, hogy a magyar kereskedés is oly kiterjesztést nyerjen, hogy a magyar árúczikkek számára is piaczot szerezzünk. Szükséges e végett nemcsak a vasútat, nemcsak a vizi utakat kiépíteni, hanem szükséges, hogy már egyszer azokról gondoskodás is történjék. Engedje meg a t. ház, de nagy szemrehányást kell, hogy érezzen minden magyar politikus, mikor a Duna vonalán végig megy és látja, hogy akkora, nagy hatalmas víz, mint a Duna, a mely nekünk kereskedelmi útvonalunk kellene, hogy legyen, az egész Keletre nézve, a mely Keletet most nyitnak meg a czivilizáczió számára, mondom, nagy szemrehányást érezhet minden magyar politikus, mikor azt tapasztaljuk, hogy ez a nagy vízi vonal teljesen el van hanyagolva. Mutassanak meg nekem