Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

542. országos ölés 1800, márczins 5-én, hétfőn. ugyanazon fejlődési fokozatokon a magyar ipart és a magyar nemzetet is keresztül vezetni. Pedig nem ez a helyes politika. A helyes politika az, nem ügyelni arra, hogy miként fejlődött az ipar más országokban, hanem azt nézni, hogy mily magas fejlődési fokon áll az ma; a legutolsó fejlődési fokot kell nekünk megszereznünk, azt megszerezni pedig lehet a technikai intelligenczia kifejlesztésével, kiképzésével és czélszerfí felhasználásával . (Helyeslés a szélső Italoldalon.) Bocsánatot kérek, tökéletes gépeknek beállítása mellett az a munkás egyszerűen csak kezelőjévé válik annak a gépnek, a mely elvégzi azt a munkát tökéletesen, és minden munkás csak három, négy kézfogással kell, hogy beérje, a melyet ha tud, a gép, a munkafelosztás elvénél fogva, a legtökéletesebb munkát tudja előállítani. Ha pedig mi azt az utat akarjuk megtenni, a melyet a többi nemzetek megtettek az iparfejlesztés terén, akkor azokat sohasem fogjuk utolérni. Amerika nem azt tette, a mit mi akarunk Amerika egyszerre a legtökéletesebb gépeket állította fel, és ha van példa, a melyet nekünk meg kell tanulnunk, akkor itt van Amerika példája, a mely ország oly gyorsan, olyan hatalmas ipart teremtett. De itt van egy másik is, itt van a kis Japán. Nézze meg bárki Japán fejlődését. Ezelőtt 30 esztendővel Japán nagyon hátramaradt kis szigetország volt, teljesen ferde, félbemaradt czivilizáczióva], a mely az európai felfogástól nagyon távol állt, és rövid idő alatt a theokratikus uralomból kibontakozva, egy új, nemzeti életet szervezett és rendezett be. A maga ifjait elküldte Európába és ezen ifjak megtanulva az európai kultúrának minden felfogását, ismerve minden eszközeit, azt hazavitték és alkalmazták, és ma Japán az iparnak azon fejlettségi fokán van, hogy a távol keleten sikerre! veszi fel a versenyt az európai iparral. A mi sikerülhetett az Egyesült-Államoknak, Japánnak és Német országnak, az sikerülhet Magyarországnak is, 1876-ban a philadelphiai kiállításról azt írja haza a német kiállítási biztos; a mi fejletlen gyenge, tökéletlen iparczikkeinkkel itt az angol és franczia iparezikkek mellett szégyenszemre állunk ; csak egyedül az óriás Krupp-ágyű emelkedik ki mint egy fenyegetés. És mi történt rövid idő alatt? Németország oly erős és hatalmas iparállammá fejlődött ki, a mely iparával a francziáktól és angoloktól a piaczokat elfoglalja, hódít egyik világrészből a másikba és a maga iparosainak óriás mértékű vagyonosodást s a tőkéknek busás jövedelemmel való felhasználást biztosít. De mi történt? Tanácsba ültek össze a birodalom nagyjai; kidolgoztak egy kereskedelmi és iparpolitikai tervezetet és elkezdték ezen programm szerint irányítani, vezetni a birodalmi politikában az iparpolitikát. Segítségül KBPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXVII. KÖTET jött minden kis állam a maga szerkezetében; nemcsak az állam, hanem egyes érdekelt és szakkörök is iskolákat állítottak fel, ipari iskoláztatást létesítettek, s ezen ipari iskolázásban nagy mennyiségű ifjút képeztek ki. Eendkivűl segítségükre volt, hogy nemcsak Európának, de a világnak minden részében, minden kereskedőháznál, német kereskedősegédek voltak alkalmazva, a kik otthon épen a fejletlen ipari és kereskedelmi viszonyok között nem találhatván fel keresetforrásukat, idegen államban keresték boldogulásukat. Ezek a németek, kik külföldön voltak alkalmazva és ott nyitottak üzleteket, midőn felébredt a német öntudat és a német összetartozandóságnak érzete, a nagy német birodalom közgazdasági politikájának lettek munkásaivá, a német birodalmi termékek elhelyezésén dolgoztak egész szívvel és lélekkel. (Helyeslés a szélső haloldalon,) A chémiai technika is egyik része az iparnak, a mely nálunk, azt lehet mondani, még csak pólyában van és alig nyer fejlődést, holott az országban rendkívül sok anyag van, a mely erre a czélre felhasználható. Ipari kémiára és a kémiai technikára is kell, hogy kiképeztessük ifjainkat, hogy gyárainknak ők legyenek vezetői. Ha többet is tudunk kiképezni, mint amennyire kezdetben szükségünk van, ha azok kimennek külföldi gyárakba és ott találnak alkalmazást, akkor nem baj, mert ezek az erők rendelkezésünkre fognak állani, mihelyt az ipari fejlődés nagyobb terjedelmet fog venni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De az ipar nem fejlődhetik és nem haladhat kellőképen, ha nem találja meg a szükséges védelmet a külállamokkal és a szomszéd állammal szemben azon vámsorompóban, a melyre feltétlen szükség van, hogy annak védelme mellett egy agrárius kultúr-állam ipari állama átalakuljon. Magyarország anyagi jövendőjének kulcsa az önálló vámterület kérdésének helyes megoldásában áll. Magyarország ipari és kereskedelmi fejlettség nélkül nem bírja el a honvédelemnek nagy terheit, nem bírja el a kultúra fejlődésének nagy igényei kielégítésére szükséges eszközök beszerzését, csak akkor, ha anyagi élete nem egyoldalúan a földmívelésen, hanem inkább az iparon és kereskedésen nyugszik. Mert bármit mondanak, az a nagy mozgalom, mely most Dél-Afrikában folyik, óriási következéseket fog maga után vonni. Afrikát Európa népei meg fogják tölteni telepesekkel, kik azokon a területeken, melyek ma műveletlenek, de buják, egy tropikus klímának a nap ereje által hatványzott és termékeny őstalaja birtokába jutnak, és a mi gazdasági terményeinkkel felvehetik majd a versenyt. De még soha a világverseny nem mutatott fel példát arra, hogy tropikus klíma 9