Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

g^ 542. országos ülés 1900. márczins 5-én, hétfőn. pon keresztül folytatják az ipari tevékenységet, azt az ipari munkásságot pedig négy hónapra visszaadják a mezőgazdaságnak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy a földmívelés ne veszítse el a szükséges munkaerőt s ne álljon fenn az országban az az anomália, hogy négy hónapig kap a földmívelő szegény nép munkát, nyolez hónapon keresztül pedig kereset nélkül kell lennie. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másfelől ennek nagy gazdasági hordereje is van. Mert az a népesség, a mely a gyári műhelyekben elveszíti a maga egészségét, leapad a maga esontmennyiségében, elveszti termetének, izmainak erejét, szűkmellűvé, gyengetüdejűvé válik: ha minden esztendőben négy hónapon keresztül visszamegy a természetbe s a mezőgazdasági munkánál foglalatoskodik, a maga gazdasági életében és fejlődésében visszanyerheti azt az erőt, a melyet a gyáriparnak szolgálatában elvesztett. így olyan dolgot old meg Magyarország, a melynek megoldása felett a világ czívilizált népei törik fejüket. (Tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondhatja valaki: miért mondom, hogy nagy vállalatok kellenek és a legtökéletesebb berendezések? Megengedjen a t. ház, csak nagy vállalatok birják meg azt, hogy tőkéjüknek megkapják a kamatját nyolez hónapi üzem mellett, csak azok birják ki a versenyt és bírják ki felszerelésüknek Öt vagy hat éven keresztül való teljes leírását. Mert ha végignézünk az ipari életnek fejlődésén, azok a technikai gépek, a melyek a gyártásnak eszközeit képezik, a legnagyobb tökéletességre vannak már fejlesztve. Hogy példákat hozzak fel, a míg egy amerikai ember gépekkel 155 órát készít egy éven keresztül, Svájcban egy ember csak 40-et készít. 1820 ban például egy amerikai iparos 83 fali órát volt képes előállítani egy esztendő alatt, ma már 520-at. Hogy még szembeszökőbb legyen a példa: a pamut-fonódákban egy férfi és két gyermek 3000 orsót tud kezelni ma, holott tíz évvel ezelőtt csak 600-at tudott kezelni. 1874-ben azok az orsók egy perez alatt 4000 fordulatot tettek, most már 10.000 fordulatot tesznek. Vannak megint kötőgépek, és míg ezelőtt tíz esztendővel a legtökéletesebb kötőgéppel egy munkás hat pár harisnyát tudott egy nap alatt előállítani, most már hat tuczatot tud ugyanaz a munkás előállítani. Vagyis a gépeknek folytonos tökéletesedése maga után vonja azt, hogy a gépi erőket a lehető legrövidebb idő alatt le kell irni, mert — a mint nekem egy gyáros mondotta, — rendesen öt esztendő alatt már egy olyan találmány következik be, hogy az ő gyári berendezésének jelentékeny része már nem versenyképes, és újakról kell gondoskodni, a leghosszabb idő pedig tíz év, a mely alatt az o gyári felszerelése a maga egészében újra át kell, hogy alakuljon. (Tetszcs a szélső baloldalon.) H'szen igaz, hogy azokat a kisiparosokat nehéz megmenteni. De a kisiparosokra nézve az volna a helyes elintézési mód, a mit a budapesti bőrgyáraknál is láttunk, hogy a budapesti kisiparosok átalakultak munkafelügyelőkké, midőn azok a gyárak lendületet vettek, és — mint szakértő kézmüiparosok igen jó szolgálatot tesznek a gyárban, a hol elhelyezést nyertek. Az lehetetlenség, hogy a czipészek fen tudják magukat tartani a gyári iparral szemben, midőn már 1898-ban a legtökéletesebb amerikai czipőgyártógépen egy munkás 400 ezipőre tudott egy nap alatt talpat varrni. Sartorius azt mondja, hogy ha ilyen tökéletes gépekkel berendezik az Egyesült Államokat, 30 — 40.000 munkás az Egyesűit Államok összes lakosainak esztendőnként két pár csizmát képes csinálni. De nemcsak a gépek tökéletessége, hanem a gyártási módszer is nagyban fejlődik, Mert ugyanazon methódus, mely ezelőtt egy, vagy két évtizeddel hasznos volt, ha tovább is megtartatik és újjal fel nem cseréltetik, ma már használhatatlanná válik. Ilyen például Bessemeraczél gyártása. Míg 1868-ban egy tonna Bessemer-aczél gyártáshoz kellet lOOvámmáfsa szén, most csak 50 mázsa szükséges, és az akkori vaskohókban termelt mennyiséghez képest ma az új methódus szerint négyszer annyi aczélt tudnak azon kohókban előállítani, mint a mennyit elő tudtak állítani 1868-ban. T. ház! Nem elég ezeket hangoztatni, de ha mi ipart akarunk, akkor az iparosok segítségére úgy tudunk menni, ha a magyar kormány stipendiumok mellett a magyar technikai ifjúságban az ipari technikára képeztetni enged minél többet, és a midőn azokat kiképezte, elküldi külföldre, azok a külföldön a gyárakat végigjárják 8 tanulmányozzák, megteszik a maguk jelentését, és az egyes gépekről és a gyári módszerekről értesítik a kormányt, úgy, hogy a magyar kormány a szakiparosoknak tudomására tudja ezt hozni. És ha valamelyik gépről nagyon elismerőleg nyilatkoznak, a magyar iparosok pedig félnek ezen gépeket megszerezni, akkor szerezze meg azt a kormány, állítsa oda egy műhelybe, hogy gyakorlatilag ki legyen próbálva, és ha ezen gép beválik, akkor az iparosok maguk fognak utána menni a tökéletesebb módszer és gép megszerzésében. Rendszerré kell tenni azt, hogy ne csak egyszerű munkásokat és munkavezetőket neveljünk a mi ipariskoláinkban. Mert legyen meggyőződve a t. ház, hogy igen okszerűnek látszik az a rendszer, a melyet a magyar kormány maga elé tűzött; hogy megnézi, hogy a szomszéd iparos államok miként fejlődtek a múltban, és a históriai fejlődés alapján elkezdi