Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

g2 542. országos ülés 1900. márczius 5-én, hétfőn. és majd ha az a ház asztalán fog feküdni, min­denki hozzá fog szóihatni, a ki akar. De egyet kívánok kifejezni, és ez az, hogy fontosnak tar­tom, hogy a kérdés minél hamarább meg­oldassák, (Helyeslés.) már csak azért is, hogy az illető törvényjavaslatot már a j'övő ország­gyűlésen alkalmazni lehessen. (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Mert, t. ház, ha a kérdést most ez országgyűlésen meg nem oldjuk, akkor csak a következő országgyűlésen lehet megoldani; már pedig nézetem szerint, ha a jövő ország­gyűlés a maga be'iszervezetére vonatkozó vala­mely törvényt fog hozni, annak applikálása már csak az azt követő országgyűlésen fogja kez­detét vehetni. Csak azt kívánom még kijelenteni, t. ház, — és azt hiszem ebben mindnyájan egyet fognak érteni velem, — hogy óvakodnunk kell attól, hogy az inkompatibilitási kérdés inkompatibilitási heezczé fajuljon. (Élénk helyes­lés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Tiszteljük egymásnak meggyőződését, biráljunk objektíve, de ne engedjük a dolgot e szenvedélyig fajulni. Én, a mint előbb említettem, akkor fogok a kérdés felett objektív és érdemleges bírálatot mondani, ha a bizottság elaborátuma a ház asztalán lesz. Megköszönvén a t. háznak szíves figyelmét, ezt a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Tóth János jegyzői Ugron Gábor! [Ugron Gábor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Magyarország anyagi bajainak forrá­sát nagyrészben az képezi, hogy Magyarország területén a vasutak hálózata későn épült ki, nem íigy, mint Európának nyugati államaiban. Euró­pának nyugati államaiban a vasútépítés, a föld­mívelés és az iparfejlődése, egymással karöltve haladtak, Magyarország pedig, azt lehet mondani, majdnem egy csapásra vonatott be a világforga­lomba, úgy, hogy nemcsak foldmívelése, hanem ipara is egyszerre, kellett, hogy elviselje Európa és a tengerentúli államok iparának és földmíve­íésének versenyét. Ez a késő fejlődése Magyar­országnak, azonkívül még azt a szerencsétlenséget is hozta magával, hogy épen abban a korszak­ban táratott fel a forgalom számára Magyar­ország, a mikor külföldön a tengerentúli mező­gazdasági verseny a gabonaárakat Európaszerte lenyomta és a piaezokat Amerikának, később Indiának termékeivel elárasztotta. A nemzet tehát közgazdaságilag még ujoncz volt, mikor a világforgalomba bejött, és ma, midőn az egész világ, azt lehet mondani, egyetlen piaezot képez, melyre az árképződéseknek világszerte létező tényezői kihatnak, és egy jó termés Indiában, vagy Egyptomban, a maga hatását érezteti ná­lunk is és Európának mindazon részeiben, a hova a közlekedés a maga gyorsaságával eljut­hat, szerencsétlensége közepette nagy önmegtaga­dással, tervszerű politikával és az összes körül­mények figyelmével kell megalkotnia a maga közgazdasági jövendőjét. Mert kétségtelen, hogy a földmívelés bizonyos fejlettségen túl nem tud emelkedni, ha az ipar és kereskedelem őt a maga szükségletei fedezésében nem veszi igénybe és nem gyártja mindazon anyagokat, melyekre a föld növelésnek szüksége van. Nagyon szép példa erre az, a mit az új század ünnepén Delbrück, egyik nagy gazdasági intézménynek poroszországi vezetője, akként fo­galmazott meg, hogy Németország nyugodt lehet, mert míg az ipar terén óriási fejlődésével piaczról piaezot hódít meg, addig mezőgazdasága is biztos alapokon nyugszik, mert a mi mező­gazdaságunk, mióta az aczélgyártásnál behozták a tonnás rendszert, megszerezte ott a földjei javítására és termelésben tartására szükséges foszfort, a mi kálisó-rétegeink pedig képessé tesznek arra, hogy visszaadjuk a földnek azt a termőerőt, a mely tőle elvonatott; annak pedig már tudjuk a biológiai módját, hogy miként kössük meg a levegő lényegét, hogy azt is a földmívelés hasznára fordítsuk. Tehát az ipar a földmíveléssel karöltve fejlődik, s midőn a föld­mívelés bizonyos színvonalra kifejlődött: hogy a jő termésnél többet érjünk el, az ipart kell segítségül venni, mert az ipar, földmívelés és kereskedelem nem ellentétesek, hanem egymást kiegészítik, egymás szükségleteit fedezik. (He­lyeslés a bal- és a saélsö báloldalon.) Arra, van szükség, liogy a fejlődés és a fejlődés támogatása párhuzamos és arányos legyen, mert a párhuza­mos és arányos fejlődés teremti meg a köz­gazdasági életiiök azon egyensúlyát, hogy egyik sem panaszkodhatik kizsákmányolás és elnyoma­tás ellen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meg kell, hogy mondjam, hogy a magyar iparnak eddigi fejlődése és fejlesztése és a ma­gyar kereskedelmi politika abban a hibában leledzik, hogy nem bír átgondolt és tervszerű programmal, a melybe aztán a részletkérdések bele illesztetnek. Látom, hogy a legjobb indu­lattal, de mindig kapkodva és rendszer nélkül jártunk el, és azért szükségesnek tartom, hogy minél hamarább megtartsák a kormány fér fiai szakértők közbejöttével azokat a tanácskozáso­kat, a melyeknek műhelyéből a magyar ipari és kereskedelmi politika kifejlődik. Mert az ipari fejlődésben nincs ugrás, abban rendszernek kell lenni, az a rendszer pedig olyan, hogy mint a lánczszem kell, hogy egymásból következzék,

Next

/
Thumbnails
Contents