Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

g2 542. országos ülés 1900. márczius 5-én, hétfőn. és majd ha az a ház asztalán fog feküdni, mindenki hozzá fog szóihatni, a ki akar. De egyet kívánok kifejezni, és ez az, hogy fontosnak tartom, hogy a kérdés minél hamarább megoldassák, (Helyeslés.) már csak azért is, hogy az illető törvényjavaslatot már a j'övő országgyűlésen alkalmazni lehessen. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Mert, t. ház, ha a kérdést most ez országgyűlésen meg nem oldjuk, akkor csak a következő országgyűlésen lehet megoldani; már pedig nézetem szerint, ha a jövő országgyűlés a maga be'iszervezetére vonatkozó valamely törvényt fog hozni, annak applikálása már csak az azt követő országgyűlésen fogja kezdetét vehetni. Csak azt kívánom még kijelenteni, t. ház, — és azt hiszem ebben mindnyájan egyet fognak érteni velem, — hogy óvakodnunk kell attól, hogy az inkompatibilitási kérdés inkompatibilitási heezczé fajuljon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Tiszteljük egymásnak meggyőződését, biráljunk objektíve, de ne engedjük a dolgot e szenvedélyig fajulni. Én, a mint előbb említettem, akkor fogok a kérdés felett objektív és érdemleges bírálatot mondani, ha a bizottság elaborátuma a ház asztalán lesz. Megköszönvén a t. háznak szíves figyelmét, ezt a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Tóth János jegyzői Ugron Gábor! [Ugron Gábor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Magyarország anyagi bajainak forrását nagyrészben az képezi, hogy Magyarország területén a vasutak hálózata későn épült ki, nem íigy, mint Európának nyugati államaiban. Európának nyugati államaiban a vasútépítés, a földmívelés és az iparfejlődése, egymással karöltve haladtak, Magyarország pedig, azt lehet mondani, majdnem egy csapásra vonatott be a világforgalomba, úgy, hogy nemcsak foldmívelése, hanem ipara is egyszerre, kellett, hogy elviselje Európa és a tengerentúli államok iparának és földmíveíésének versenyét. Ez a késő fejlődése Magyarországnak, azonkívül még azt a szerencsétlenséget is hozta magával, hogy épen abban a korszakban táratott fel a forgalom számára Magyarország, a mikor külföldön a tengerentúli mezőgazdasági verseny a gabonaárakat Európaszerte lenyomta és a piaezokat Amerikának, később Indiának termékeivel elárasztotta. A nemzet tehát közgazdaságilag még ujoncz volt, mikor a világforgalomba bejött, és ma, midőn az egész világ, azt lehet mondani, egyetlen piaezot képez, melyre az árképződéseknek világszerte létező tényezői kihatnak, és egy jó termés Indiában, vagy Egyptomban, a maga hatását érezteti nálunk is és Európának mindazon részeiben, a hova a közlekedés a maga gyorsaságával eljuthat, szerencsétlensége közepette nagy önmegtagadással, tervszerű politikával és az összes körülmények figyelmével kell megalkotnia a maga közgazdasági jövendőjét. Mert kétségtelen, hogy a földmívelés bizonyos fejlettségen túl nem tud emelkedni, ha az ipar és kereskedelem őt a maga szükségletei fedezésében nem veszi igénybe és nem gyártja mindazon anyagokat, melyekre a föld növelésnek szüksége van. Nagyon szép példa erre az, a mit az új század ünnepén Delbrück, egyik nagy gazdasági intézménynek poroszországi vezetője, akként fogalmazott meg, hogy Németország nyugodt lehet, mert míg az ipar terén óriási fejlődésével piaczról piaezot hódít meg, addig mezőgazdasága is biztos alapokon nyugszik, mert a mi mezőgazdaságunk, mióta az aczélgyártásnál behozták a tonnás rendszert, megszerezte ott a földjei javítására és termelésben tartására szükséges foszfort, a mi kálisó-rétegeink pedig képessé tesznek arra, hogy visszaadjuk a földnek azt a termőerőt, a mely tőle elvonatott; annak pedig már tudjuk a biológiai módját, hogy miként kössük meg a levegő lényegét, hogy azt is a földmívelés hasznára fordítsuk. Tehát az ipar a földmíveléssel karöltve fejlődik, s midőn a földmívelés bizonyos színvonalra kifejlődött: hogy a jő termésnél többet érjünk el, az ipart kell segítségül venni, mert az ipar, földmívelés és kereskedelem nem ellentétesek, hanem egymást kiegészítik, egymás szükségleteit fedezik. (Helyeslés a bal- és a saélsö báloldalon.) Arra, van szükség, liogy a fejlődés és a fejlődés támogatása párhuzamos és arányos legyen, mert a párhuzamos és arányos fejlődés teremti meg a közgazdasági életiiök azon egyensúlyát, hogy egyik sem panaszkodhatik kizsákmányolás és elnyomatás ellen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meg kell, hogy mondjam, hogy a magyar iparnak eddigi fejlődése és fejlesztése és a magyar kereskedelmi politika abban a hibában leledzik, hogy nem bír átgondolt és tervszerű programmal, a melybe aztán a részletkérdések bele illesztetnek. Látom, hogy a legjobb indulattal, de mindig kapkodva és rendszer nélkül jártunk el, és azért szükségesnek tartom, hogy minél hamarább megtartsák a kormány fér fiai szakértők közbejöttével azokat a tanácskozásokat, a melyeknek műhelyéből a magyar ipari és kereskedelmi politika kifejlődik. Mert az ipari fejlődésben nincs ugrás, abban rendszernek kell lenni, az a rendszer pedig olyan, hogy mint a lánczszem kell, hogy egymásból következzék,