Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

542. országos fllés 1900, mint franezia, vagy német tőkét kisebb, vagy nagyobb mértékben be tudunk hozni, elsősorban olyan gyárak alapítására, a melyek kizárólag saját nyersterményeinket dolgozzák fel. Én nem vagyok a kisipar barátja. A kisipart fejleszteni a mai korszakban nem lehet. Vannak bizonyos iparok és iparosok, a melyek el fognak tűnni; a czipész-ipar és a kalapos-ipar például eltűnnek néhány évtized múlva. A gyárak el fogják azokat seperni. (Egy hang a szélső haloldalon: Elég baj! Zaj.) Nem tehetek róla, de úgy van. (Nagy saj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Épen így van a gyáriparral is. A gyáripart egész kicsi mértékben, túl kiesi mértékben nem lehet fentartani. Én barátja vagyok, nem a czentralizált nagyiparnak, hanem a deczentralizált hatalmas iparnak. Megmondom, hogy miért. Ma közös vámterületben élünk és akármi lesz a belátható jövőben, nekünk mindig Ausztria lesz a legjobb fogyasztónk, (Ellenmondás a hal és szélső baloldalon.) legjobb fogyasztója nyersterményeinknek, és bármily körülmények között Ausztriának is egyelőre mi leszünk a legjobb fogyasztói. Ez így van. Ha most ipart akarnak teremteni ebben az országban, az csak olyan lehet, a mely konkurrálni képes az osztrákkal. Gr. Zichy Jenő: Nem tud! Gr. Serényi Béla: Ha olyan ipart teremtünk, a mely egyesííl az osztrák ellen való védekezésben, akkor lehetetlen, hogy az esetleges túlkapások ellen, egyesült erővel ne tudjon konkurrálni. Ha egy cseh üveggyár Magyarországon devalválja az árakat, itt is kartelleket kell csinálni, s ha ő itt pocsékolja az árút, akkor nekünk viszont bele kell menni az ő fészkébe és ezáltal czélt tudunk érni. Do nem együtt működő ipar nem tud konkurrálni, az tönkre megy még a gyár felállítása előtt. Példák erre az üveggyárak Magyarországban. 3—4 üveggyár rövid idő múlva kénytelen volt bezárulni, mert nem tudtak egyesült erővel az osztrákok ellen fellépni. A kartellek kérdésére is rátérek. A kartellt a múlt alkalommal Komjáthy Béla és Kossuth Ferencz t. képviselő urak megemlítették, de nem abban az értelemben, a hogy azt moraliter lehet megemlíteni, hanem megemlítették legimmorálisabb oldaláról. Ez átmegy a közvéleménybe, pedig nekünk magyaroknak, gyenge iparunkat talán mással, mint kartellel, vagy szindikátusokkal, kifejleszteni egyáltalában nem lehet. Mi az a kartell ? A kartell a termelésnek a fogyasztáshoz való arányosítása. (Ellenmondás.) Én annak tartom. A mennyiben az árak szempontjából bölcs mérséklettel lesznek ezek a szindikátusok megalkotva, föltétlenül hasznosak. (Halljuk! Halljuk!) Ne akarjunk morálisabbak lenni, t. ház, a német főtörvényszéknél. Baráti kézből íiiárczlus 5-én, hétfőn. ^| egy füzetet kaptam, a melyben benne van a német főtörvényszék több Ítélete, a melyek a kartellekből kiugrott vállalkozókat a kartellel szemben kártérítésben marasztalják el. Csak nem tételezhető fel, hogy a német főtörvényszék oly dolgot fog szankcziónálni, a mely immorális? Itt van a porosz közmunkaminiszternek 1897-ben tartott beszéde, a melyben koaczedálja, hogy a síneket kartelltől vette, a szenet kartelltől vette, és a waggonokat kartelltől vette kölcsön. Világosan kifejezi azt, hogy, ha Németországban nem lettek volna az utolsó időben kartellek, az 1872 iki és 73-iki krach konjunktúrák álltak volna elő; egyik gyárat a másik után csukták volna be és ezer meg ezer munkás vált volna keresetképtelenné, ez pedig, a szocziálizmus és anarchizmus melegágya. Én, t. ház, nem generalizálom ezt a dolgot; (Halljuk! Halljuk!) nem mondom, hogy mindenütt kartellel kell élni: van a kartellnek egy kinövése, a hol uzsorás módra akarják kihasználni a fogyasztókat; monopóliumokat akarnak teremteni, de ezt nem lehet a tisztességes kartellekre vonatkoztatni. Itt vau például a budapesti téglakartell. A kényszerűség parancsolta, hogy azt meg kellett csinálni, különben egyik téglagyár a másikat tette volna tönkre, és még több munkást tettek volna keresetképtelenné, mint a mennyit így is elbocsájtotíak. Nem beszélek tehát a kartellnek azon neméről, a mely uzsorás módra fel akarja csavarni az árakat, és monopóliumot akar csinálni. Hiszen az államnak mindig van módja és hatalma arra, hogy az ilyen kartelleket szétugraszsza vámleszállítással, vagy tarifakedvezménynyel, vagy államilag felállítandó gyárakkal is. Nincs rá eset, hogy egy kartellt az állam hatalma szét ne ugraszthasson. Ezeket óhajtottam, t. ház, a kartellről elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Nehogy szerény felszólalásomat félremagyarázzák, ismétlem, hogy én a kartellt csak ott védem, a hol morális; a hol a kartell immorális, és monopolszerü kihasználást akar eszközölni, nem védem, sőt egyenesen elitélem. (Helyeslés.) Csak arra mutatok rá, hogy óvakodnunk kell attól, hogy fejlődő gyenge iparunkkal szemben a kartelleket ez abszolút minden vonalon elítéljük, mert vannak néha esetek, a midőn kartellek nélkül ipart létesíteni és fejleszteni, egyáltalában nem volna lehetséges. Még csak egy rövid kitérést teszek, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) egy dologra, a mely nem tartozik ugyan ezen tárcza keretébe, de a melyre vonatkozó kitérésemet a t. ház remélhetőleg meg fogja engedni, és ez az inkompatibilitás kérdése. Nem akarok azon bizottságnak prejudikálni, a mely e kérdés megoldására küldetett ki. A bizottság meg fogja szerkeszteni elaborátumát,