Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-542
QQ 542. országos ülés 1900. niárczins 5-én, hétfőn. bizonyos felesleg mutatkozik, akár a szesztermésben, akár a húsban, máshol is nyerjen némi piaczot. Engedje meg a t. ház, hogy itt egy érdekes statisztikára mutassak rá. Angliának nyerstermény behozatala a múlt évben marhahúsban 90 millió, sertéshúsban 60 millió forint értékű volt. Talán jó lenne gondoskodni, hogy marha- vagy sertéshúsunk kivitele ezen országban, vagy Németországban nagyobb mértékben elősegfttessék, mint jelenleg. A t. miniszter úr beszédéből, a melyre csak néhány megjegyzést akarnék tenni, örvendetesen tapasztaltam, hogy tavaly február óta 24 gyár alakúit, mely 29 millió korona alaptőkével 7.900 munkást foglalkoztatott. Én ezen tételt elfogadom, abban kételkednem nem szabad. Annyit azonban vagyok bátor megjegyezni, hogy e tétel egy kissé optimisztikusan van odaállítva, mert ninesenek levonva a megszűnt, vagy részben redukált üzemű gyárak. Mert méltóztassék elhinni, hogy gazdaságilag nagyobb pangás, mint a múlt évben és a jelenben, alig volt valaha. Tudja ezt mindenki, a ki egyáltalában kereskedőkkel beszél. A ki kénytelen ebben a szomorú helyzetben eladni valamit, az nemhogy nyomott áron tudná csak eladni, hanem vannak bizonyos czikkek, melyeket egyáltalában nem tud eladni. Nagyon Örülök, mondom, a miszter úr statisztikai kimutatásának, de véleményem szerint, abban a helyzet optimisztikusan van feltüntetve. Azt nem tagadhatja, nem is tagadja senki, hogy nekünk ipart fejleszteni kell. Nem is tagadja ezt a néppártnak legkonzervatívabb orgánuma, az »Alkotmány« sem, a mely a múltkori törvényjavaslat alkalmával szintén az iparfejlesztés mellett foglalt állást. Nem tagadja az iparfejlesztés szükségét a legszélsőbb agrárius sem, mert hiszen tudja és belátja, hogy az ipar történelmi fejlődésével elsősorban mindig az az ipar fog létesülni, a mely az országban létező nyersterményeket feldolgozza. Nézzük a monarchiának legiparosabb államát, Csehországot: ott Wallenstein a harminczéves háborúban először is malmokat állított fel, a melyekből saját hadseregét saját búzájából látta el. Én, a magam részéről, a radikálisabb iparfejlesztésnek vagyok barátja. Valamint nagy politikusok egész politikai életük alatt bizonyos nagy eszmének előharczosai, úgy a kis emberek is, bizonyos eszméket és propozicziókat, melyeket feltalálni, vagy a köz érdekében felhasználhatni vélnek, állandóan ápolnak és ebben találják legszebb hivatásukat. Múlt alkalommal én is egy igen szerény eszmét voltam bátor felvetni, melyre most a t. ház engedelmével visszatérek. (Halljuk I) Ez az eszme: idegen tőkének kamatgarancziával való behozatala. En előadási képességem fogyatékosságának tulajdonítom, hogy múlt alkalommal a miniszter úr erre mással nem válaszolt, mint azzal, hogy ő radikálisabban ipart nem óhajt fejleszteni, és hogy az általam proponált radikálisabb iparjavaslat a korrupcziónak tág ajtót nyit. Engedelmet kérek, hogy e dologra visszatérjek. (Halljuk!) Válaszszuk a dolgot kétfelé: idegen tőke és kamatgaranczia. Abban tökéletesen egyetértünk mindnyájan, hogy tőkeszegény ország vagyunk s hogy idegen tőkét be kell hozni. Abban is egyetért miidenki, hogy ha a tőke 5 /5-öt produkál, annak 1 /6-e az, a mi külföldre megy, a többi 4 / 5 pedig munkabérre, fogyasztásra s másra, benmarad az országban. S aztán, ha a tőkebirtokos valahol feltalálja a tőke jövedelmes elhelyezésének alkalmát, akkor maga is bejön az országba. A másik dolog a kamatgaranczia. A miniszter úr beszédében azt említette fel, hogy a német vagy angol tőke inkább fog Magyarországon megállani, mint akár Japánban, Kínában, vagy más országban. A tőkének kétféle alakja van: az egyik a konzervatív, mely egyáltalában nem megy ki az országból. Ma Németországban az ipar 5, 6, 7 °/o-ot hoz, s a porosz 3°/o-os konsolok mégis találnak vevőre. Erre a konzervatív tőkére egyáltalában nem lehet számítani. A másik toké az, a mely fruktifikáló, nagy befektetést óhajt. Nem lehet eltagadni, hogy ebben a tőkében meg van bizonyos vándorlási hajlam, és ha csak némi kilátása van fruktifikálóbb elhelyezésre, inkább elmegy bármily távolabb országba, mint a kevésbbé jövedelmező czivilizált államba. Ebből csak azt akarom következtetni, hogy a tőkének ide vonzása a mai körülmények közt csak radikális eszközökkel történhetik. Kizártnak tartom azt, hogy a képviselőházban nem régiben tárgyalt törvényjavaslattal, a melynél felszólalni szerencsém volt, s a mely már szentesítve van, radikális iparfejlesztés legyen lehető. Nem mondom, hogy bizonyos kisebb tőkepénzesek 10 —15.000 forinttal kefe- vagy czirokseprő gyárakat nem alapítanak. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Milliókkal jönnek! (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Serényi Béla: Ennek a törvénynek alapján? (Felkiáltások a jobboldalon. Természetesen! Ellentmondás a szélső baloldalon.) Én roppantul fogok neki örülni. (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon. Lesz-e eredmény? Halljuk! Halljuk!) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Meg van <iz eredmény. Gr. Serényi Bélai A t. ház szives engedelmével ismételni fogom a kamatgarancziára vonatkozó eszmémet. Ha a kamatgarancziát alkalmazzuk, kilátásunk van arra, hogy úgy angol,
