Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

B 542. országos Ölés 1900. márezlns 5-én, hétfőn. százalék arányában meg fognak osztozni a tiszti jövedelmen is. Megtehetik, azonban egyről biztosítom a magyar folyam- és tengerhajózási táisnlatot, hogy a függetlenségi párt fog vigyázni, hogy ez a kartell létrejön-e, vagy sem, és abban az esetben, ha létrejön, fogunk gondoskodni arról, hogy az évi 400.000 forint, melynek akkor nem lesz semmi értelme, vissza legyen vonva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fárasztom tovább a t. ház figyelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Nagy kérdéseket a kereskedelem és ipar tekintetében úgyis hasztalan hozunk fel, mert az igazi nagy kérdés az volna, hogy legyen önálló vámterület. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mig az nincs, ad'lig ezek a tárgyalások nem egyebek, mint továbbcsikoigatások azon a kis tengelyen, a rozzant taligán, a melyet ilyen körülmények közt megtenni lehet. Nem fejezhetem be azonban felszólalásomat a nélkül, hogy az elismerés és hódolat egy kis levélkéjét le ne tegyem a magyar nők elébe. Míg a magyar miniszterek csak jelszavakkal dolgoznak, — azt mondják »magyar nemzeti állam«, és nem gondoskodnak a magyar nyelv tanításáról, azt mondják »önálló, gazdaságilag felvirágzott magyar állam« s nem gondoskodnak, hogy önálló vámterület legyen, — addig a magyar nőknek szivéből pattant ki a gondolat, a hazai ipar támogatására sietni. Én nem hiszem, hogy ez ennek az alvó, ennek a teljes apathiába sfllyedt nemzetnek a szivét dobogásra tudja birni, de egy kis szent János-bogár fénye mégis felcsillan ebben a sötétségben, egy gondolat , egy lépés, az önálló gazdasági vámterület kiküzdéséhez. Ismétlem, épen azért a magyar nők lábához leteszem hódolatomat. (Tetszés a szélső haloldalon ) De egyáltalában nincsen bizalmam sem a kereskedelmi tárcza tekintetében, sem a magyar kormány, sem a kereskedelemügyi miniszter úrral szemben s azért költségvetését általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon) Dedovics György jegyző: Gróf Serényi Béla! [Gr. Serényi Béla: T. képviselőház! Minthogy azok, a miket a jelen alkalommal elmondani akarok, inkább a kereskedelemügyi tárcza szűkebb keretébe tartoznak, e tárcza tárgyalása alkalmával voltam bátor a t. ház szíves engedelmével a figyelmet a magam részére kikérni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, legyen szabad két kitérést megengednem magamnak, oly kérdésekre, a melyek most aktuálisak. Az egyik a határidőüzlet, a másik pedig a monarchia, a vámbelfóldnek kiviteli szempontból való megbírálása búza és liszt tekintetében. A határidő-üzletet eltörülni óhajtók elsősorban azzal érvelnek, hogy áraknak abnormis lenyomásával jár. Én e véleményben egyoldalúlag egyáltalában nem osztozom ; konczedálom azt, hogy ez néha lenyomással, néha felemeléssel jár, szóval árhullámzással, de ez nem egyoldalú sem lefelé, sem felfelé. Ezen vaczilláczió mindig kiegyenlítődik akkor, hogyha a tényleges határidő bekövetkezett. Nagyon jól tudom azt, hogy a búzakereskedelem szempontjából szükséges igen erős kereskedő osztályt fentartani. Mert hiszen a közvetlen fogyasztók, a malmok, nincsenek abban a helyzetben, mint a szeszgyárak, vagy a sörgyárak, hogy az öszszes nyersterményt a termés után maguknak megvegyék, arra eem tőkéjük, sem helyük nincs, tehát világos, hogy egy kereskedő osztályt fenn kell tartani. Ha fejlett statisztikánk volna, ki lehetne számítani, hogy a magyar földbirtokosok őszszel talán 30—40 százalékát, de mindeneseire nagy részét a termett kontingensnek eladják. Tökéletesen igaza vau Rohonczy Gedeon t. barátomnak abban, hogy ha határidőíízlet nem léteznék, a kereskedő kénytelen volna a rizikó nagy részét a termelőre visszahárítani és ez az ár csökkenésében jutna kifejezésre. (Igaz! Ügy van! a középen.) Én a határidőíízlet korlátozását óhajtom, óhajtom azt, hogy a hívatlan elemek az ár alakításába felfelé, vagy lefelé, bele ne avatkozzanak, vagy legalább a lehetőségig távol tartassanak ettől. Eltörölni azonban a határidőűzletet, a kereskedelem szempontjából, a búzakereskedelem megölése nélkül teljesen lehetetlen. Most áttérek egy igen fontos kérdésre, ez a monarchiának, a vámbelföldnek, a kivitel szempontjából való megítélése, a búza és liszt tekintetében. Hallottam igen komoly hangokat és vannak igen komoly férfiak, a kik azt állítják, hogy a vámbelföldnek kivitele a vámkülföldre úgy búza, mint liszt szempontjából megszűnt. Azok, a kik ezt állítják, nagy tévedésben lel edzenek, mert az 1897. és 1898-iki statisztikával dolgoznak. Nagyon jól tudjuk, hogy az 1897-iki év Magyarországon aránylag a legrosszabb íermésűek egyike volt, a mint azt az 1898. és 1899-iki statisztika is kimutatja. A ki e tekintetben konkrét véleményt akar mondani, az ne ezt a statisztikát, hanem a legutolsó deczennális statisztikát, az 1886-tól 1895-ig terjedőt vegye kezébe. (Igaz! Ügy van ! a középen.) Nem akarom a t. házat számokkal untatni, daczára annak, hogy -— engedelmet kérek, — tudom, és azért csak kerek számokkal fogok dolgozni. A monarchia, illetőleg Magyarország kivisz összesen 10 millió métermázsa búzát és lisztet; ebből a 10 millió métermázsából körfílbeííü fele búza, fele liszt. A fele búzából 10 száz ilék megy a vámkülföldre, a fele lisztből pedig 20 százalék. A magyar statisztika azonban a vámbelföldi