Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

542. országos ölés 1900. ni&rczlus 5-éu, hétfőn. M hiszem, ezen kérdés olyan, hogy a felett konsziderálni érdemes. Én tudom azt, hogy ezen kérdésnek két nagyon jelentékeny nshézsége van; az egyik a pénzügyi nehézség, de véleményem szerint ezt a költséget, ha tekintetbe vesszük a csatornadíjakat, a villám-átvezetés útján nyerendő összeget, az öntözést, a vizlevezetéseket, a befektetendő tökét amortizálni lehetne. A másik, a technikai nehézség, véleményem szerint sokkal könyebb, mert ezek a tervek egy évszázad óta vannak a t. kormány előtt bemutatva. Hogy ezeket az igen tisztelt ház előtt felemlítsem, jelzem azt, hogy már 1790-ben, tehát 110 esztendővel ezelőtt, Ballá Antal mérnök az akkori országgyűlésnek javaslatot terjesztett elő. 1805ben, tehát 95 esztendővel ezelőtt, Vedres István, szegedi mérnök ugyanebben költségvetést és memorandumot terjesztett elő. 1868-ban pedig már közöttünk levő t. képviselőtársunk, Zichy Jenő ugyanezen ügyben erősen agitált, tervet és költségvetést terjesztett elő ; továbbá Maigraber Ágost, Nikolics Fedor és Koltor László mérnökök nagyon figyelemreméltó terveket és költségvetést dolgoztak kij egyszersmind memorandumot adtak be a minisztériumnak és a közigazgatási bejárás elrendelését kérték. Én örömmel látom t. képviselőház, úgy a kereskedelmi miniszter ár indokolásában, mint a kereskedelemügyi miniszter úrnak elhangzott nyilatkozatában azt, hogy ő ezen kérdéssel komolyan, behatóan foglalkozott, sot annak tanulmányozására saját minisztériuma köréből, szakférfiút is küldött ki. Örömmel üdvözlöm a kereskedelemügyi miniszter urat e téren és óhajtom, hogy működését siker koronázza. A másik kérdés, a melyre a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét felhivni kivánom, a Tiszának Algyőnél való áthidalásának kérdése, a mely a' közvéleményt régen foglalkoztatja, de eddig még a megoldás stádiumába nem jutott. Most azonban a lehető legkönyebben juthat, azon okból, mert a Tisza Algyőnél most újabban áthidaltatok és ezen vasúti áthidalással együtt nagyon czélszerű, volna véleményem szerint, megoldani a közúti áthidalás kérdését is. A részint már kiépített, részint építés alatt levő, részint pedig kiépítendő útnál, a melyet Baja, Szeged, Hódmezővásárhely, Békés-Gyula és Nagyvárad vonala jelez, a mint méltóztatik tudni, a, folytonosság a Tiszánál, Algyőnél megszakíttatík és kompközlekedésre van utalva. Nem szükséges az igen tisztelt ház előtt fejtegetnem azt, hogy ez a folytonos, állandó közlekedésben akadályt képez. Én csak felvetem a kérdést az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy vájjon a Tiszának Algyőnél a mostan már folyamatban leendő vasúti áthidalásával együtt nem volna-e lehetséges annak közúti áthidalását is végrehajtani. Én azt gondolom, hogy ebben nehézség nem volna, annál kevésbbé, mert az összszes költségek nem nehezednének az államkincstárra és a törvényhatóságok is szívesen fogják a kereskedelemügyi miniszter urat ebben anyagilag is támogatni. Ezen közúti hidnak a vasúti hiddal együttesen való kiépítését szorgalmazták a törvényhatóságok akkor, midőn már a 90-es években Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter úr elnöklete alatt az alföldi transzverzális út kérdésében a kereskedelemügyi minisztériumban ankét tartatott. Szorgalmazták annak a vasúti hiddal való kiépítését akkor, midőn a vasúti hidra vonatkozó mutanrendőri és közigazgatási bejárás tartatott, eddig azonban sikertelenül szorgalmazták, daczára annak, hogy kifejtettük, miszerint a tötvényhatóságok útalapjuk legnagyobb részének igénybevételével kiépített közútaiuk csak akkor nyernek akadálytalan összeköttetést, ha ezen, stratégiai szempontból is rendkívül nagyfontos ságú út kiépíttetik, olyformán, hogy az közútnak is fog szolgálni. Mikor az alföld közlekedési és forgalmi érdekeiről szólok, kénytelen vagyok ezt hangsúlyozva felemlíteni és a kereskedelemügyi miniszter úrnak becses figyelmébe ajánlani. A harmadik kérdés, a melyre a kereskedelmi miniszter úr becses figyelmét az alvidék forgalma érdekében felhivni kivánom, és a mely a múlt tavaszssal bizonyos határok között már e házban is tárgyaltatott, a Dunának Baja Báttaszék között való áthidalásának kérdése. Anynyira érett már a dolog, hogy ismételni azokat az érveket, a melyek e tekintetben már sok oldalról felhozattak, valóban unalmas volna. Hogy ezen áthidalás által Baranya, Tolna, Csongrád, Békés, Arad, Bihar és a bácskai és bánáti megyéknek forgalma 110—120 viteldíj különbözetet nyerne, hogy csak ezen áthidalás folytán volnának értékesíthetők az alvidék javára Tolnának és Baranyának a földben lévő kincsei, hogy a Duna a felső részen kilencz helyről van áthidalva, az alvidéken azonban egy helyen, hogy mily nagy hatással volna ez a Duna két partján élő népek tömörülésére és a nemzeti öntudat fejlesztésére: ezek annyiszor elmondattak már brochure-ökben, képviselőházi és küldöttségi szónoklatokban, hogy ezeket ezúttal bővebben taglalni nem akarom. Valóban, majdnem szégyenletes dolog, hogy a vízépítési technikának fejlettsége mellett az ország két leggazdagabb, a gazdasági fejlődésre leginkább utalt vidéke, illetőleg ezen két vidék vasúti összeköttetésének végpontja, évtizedek óta szinte szégyenkezve áll ott Baja és Báttaszéknél egymással szemben, óriási hátrányára a magyar közgazdaságnak és valóban szégyenére a magyar faj körültekintő és produkáló képességének. 7'