Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-541

Sál. országos ülés 1900, téve annak, hogy még a Balkánból is kitoljon? Ez nem lehet külügyi politikája Ausztria-Magyarországnak ! Ha Ausztriának nem érdeke, Magyarországnak igenis, létérdeke, hogy megvédje azokat a pontokat, melyeket neki jövő kereskedelmi fejlődése, történelmi tradieziója, fekvése, előír. Nem akarok tovább menni ezen a téren; nem akarom fejtegetni az előnyöket, a melyek a külkereskedelemből egy országra haramiának, nem akarok rámutatni azokra a mulasztásokra, melyeket elkövettünk azáltal, hogy az önként kínálkozó piaczokat nem biztosítottuk magunknak. Remélem azonban, hogy legalább azon a téren, a hol igazán létünk van veszélyeztetve, talpunkra állunk és nem engedjük, hogy a hármas szövetség égígze alatt, hogy Németország bennünket figyelmen kivűl hagyva, annyira terjeszkedjék, hogy maholnap vasgyííríível vegyen bennünket körűi, megteremtve a német egységet, mely nem lehet egy magyar ember óhajtása sem, pedig félő, miszerint hamarább mint gondoljuk, be fog következni, miként a jelek Ausztriában nagyon is mutatkoznak. Ezeket voltam bátor a kereskedelmi tárczával kapcsolatosan a ház szíves figyelmébe ajánlani. Hiszem, hogy az az irány, a melyet megpendítettem, minden magyar ember érzéséve] találkozik. Miről már meggyőződtem magánérintkezés útján is, hogy mindannyian fájlaljuk, hogy a közvetlea Keleten is olyan kevés befolyás jut nekünk. Remélem, hogy azon erőteljes ipari és kereskedelmi politika, a mely most kel], hogy lábrakapjon, részt fog követelni magának a külpolitikában, és követeli az elsőbbséget piaczokban, főkép azon területen, a melyhez nekünk elsősorban jussunk van, és kompenzácziót követelünk mindenütt, hol valamely állam térfoglalása érdekeinket csorbítja. Azon reményben zárom felszólalásomat, hogy pártkülönbség nélkül komolyan foglalkozzunk Magyarország jövő közgazdasági problémájával, úgy beüt, mind a határokon kivűl. Politikai okokból is, de pártállásomnál fogva sem lehetek bizalommal a t. kormány iránt s így a költségvetést nem Szavazom meg. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülést öt percze felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Szólásra következik? Molnár Antal jegyző: Kovács Pál! Kovács Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előre kell bocsátanom, hogy felszólalásom tárgya részben a földmívelésügyi tárcza ügykörébe vág. Tekintettel azonban arra, hogy a kérdéses intézkedés végrehajtása elsősorban 35 a kereskedelemügyi miniszter úr érdekkörét érinti: ennélfogva itt fogom azt előadni, már csak azért is, hogy a t. ház becses figyelmét ne kelljen még egyszer igénybe vennem. (Halljuk!) T. ház ! A racziónális forgalmi politikának a modern és jó közlekedési eszközök s a legnagyobb skrupulozitással megállapított szállítási tarifák képezik biztos alapját. Erre való tekintettel nagy gondot keli fordítanunk arra, hogy az országban előállított iparczikkek és csekélyebb értékű árúk nagyobb távolságra való szállítása úgy a szállító, mint a termelő, mint a fogyasztó közönség érdekeinek szera előtt tartásával megkönnyítessék, és lehetőleg alacsony tarifákkal elősegíttessék. {Helyeslés jobbfelől.) Midőn évtizedekkel ezelőtt inauguráltuk forgalmi politikánkat és megkezdtük piaczainkat saját terményeink részére visszahódítani, első feladatunk volt a forgalom emelése és biztos lebonyolítása czéljából a már meglevő vasutak államosítása és újból való kiépítése. Tagadhatatlan, t. ház, hogy úgy a kormányok, mint maga a társadalom is az utolsó 20 esztendő alatt oly áldozatokat hoztak vasúti hálózatunk fejlesztése érdekében, a minőt alkotmányunk visszaállítása óta más téren alig tudnánk felmutatni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Még 1878-ban összesen 6900 kilométernyi vasutunk volt, már 1898-ban, tehát 20 évvel később már 16.800 kilóméter, vagyis majdnem í0.000 kilométerrel több annak hossza, és évrőlévre folyton emelkedik még az új vonalak száma, mert így kívánják azt a helyi érdekek és így kívánja iparunk és kereskedelmünk fejlődése. A vasutak államosításával és új vonalak építésével járó nagymérvű beruházások és rendkívül nagy tőkebefektetések azonban elvonták erőnket, és mondhatnám elterelték figyelmünket a vizi utak, az úgynevezett belhajózás fejlesztésétől. Nem a folyamhajózást értem, mert e tekintetben folyóink szabályozásával tettünk valamit, de számottevő, modern berendezésű, olyan hajózható csatornáink, a minők az ország közgazdasági érdekeinek szempontjából kivánatosak lennének, még nincsenek, és alig van kilátásunk arra, hogy hamarosan legyenek. Kellőleg kifejlett és kulturális szempontból erős államokban, az állam és társadalom között megoszlik a modern intézmények fejlesztése. Ezt tapasztaljuk minden kulturállamban és ennek kell tulajdonítanunk, hogy egyes nyugati államokban az állam és társadalom együtmííködése következtében a belhajózás szempontjából szükséges vizi utak, illetve hajózható csatornák oly nagy mérvben vannak kiépítve, és még folyton fejlesztik azokat. Az ipar és kereskedelem fejlődésével mindinkább előtérbe lép a csekélyebb értékű árú forgalomba hozatala, melynek tömeges 6* nárczins 3-án, szombaton.