Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-541

u 541. országos ülés 1900, márczing 8>án, szombatos. szempontjából, hanem hadászati és magyar közgazdasági szempontból is, hogy igenis ott épüljenek valahára tengeri hajók, hogy ne egyedül Póla, az osztrák kikötő foglaljon le magának mindent. T. ház! Midőn a külkereskedelemről beszélek, a melynek határozottan nagyon lelkes harczosa vagyok, lehetetlen, hogy ismét vissza ne térjek e hó 10-én mondott beszédemre, a midőn hangsúlyoztam, mennyire éber figyelemmel kell kisérni Magyarországnak a külügyi alakulásokat, hogy esetleg már a közel jövőben nagy csalódásoknak kitéve ne legyünk. Lehetetlen, t. ház, hogy azok, a kik a magyar kereskedelem történetét ismerik, vagy be tudnak tekinteni Magyarország jövő kereskedelmébe, ne mérlegeljék azokat a viszonyokat és konjunktúrákat, a melyek közeli szomszédságunkban, a keleten alakúinak. (Zaj.) Igen kérném a t. ház szives figyelmét, (Elnök csenget.) mert nagyon fontos dolog az, a melyről szólok; kérem tehát, a t. házat, méltóztassék felszólalásomat egy kis figyelemre méltatni. (Ralijuk! Halljuk!) Mindnyájan érezzük és tudjuk azt, hogy Magyarország külkereskedelme mindinkább egy vaskapocsesal lesz körülvéve. Mindnyájan látjuk és tudjuk, hogy Magyarország úgyszólván földrajzi fekvésénél fogva a neki adott külkereskedelmi irányban mindinkább veszít a területből; mindnyájan látjuk azt, hogy az a terület, a melynek a közgazdasági befektetéseket illetőleg tulaj donképen Magyarország örökének kellene lenni, mindinkább el lesz foglalva egy szövetséges hatalom, Németország által, Csak a vak nem látja, t. ház, hogy minő pozicziót foglalt el Németország Kis-Ázsiában. Ezelőtt néhány esztendővel hallottuk Bismarck szájából, hogy neki a Kelet Hekuba. Ma másként van. Ma a Kelet Németország egyik legfontosabb közgazdasági poziezióját képezi. Ma már látjuk azt, hogy Németország Kis-Ázsiában a legnagyobb befektetéseket eszközli. Én már múlt beszédemben jeleztem, hogy maholnap arra ébredünk, hogy Németország egy kikötőt vesz bérbe Kis-Azsiában. Olvadtuk a Budapesti-Hírlapban, de olvastuk más hitlapokban is, hogy Németország protekturátusra törekszik KisÁzsiában, és olvastuk azt is, hogy a németeknek adott vasúti engedmények kompenzácziójaként Oroszország Kis-Ázsiu északi részében köveiéi magának kizárólagos jogot vasútépítésre. Ha ezt látjuk, t. ház, a mi pedig a tényeknek megfelel, vájjon nem fontos dolog-e, hogy a magyar parlamentben gondolkodjunk és beszéljünk arról, vájjon ezek a térfoglalások nem teszik-e koczkára jövő fejlődésünket, Magyarország közgazdaságának létérdekét? Mert ha valahol van hely, a hol terjeszkedhetünk, ez csak a Balkán és KisÁzsia lehet. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy ezt a kérdést tovább szó'jjem. Kérdés, vájjon nem vagyunk-e legközelebb kitéve annak, hogy az a befolyás, a mely ma Kis-Ázsiában a nagy Németország által gyakoroltatik, nem fog-e átvitetni a Levantére is? Nem fogjuk-e maholnap azt látni, hogy Macedóniában, Albániában is német vasutak is épülnek? És kérdem, t. ház, hogy ki az oka hogy ez bekövetkezhetett? Oka elsősorban diplomácziánk, mely nem tud érvényt szerezni a mi érdekeinknek a hármas szövetség kebelében Volt idő, mikor mi dirigáltunk a hármas szövetségben, Andrássy idejében; de az az idő ma már letűnt. Ma e szövetség bázisát azon a területen sem használjuk fel, melyhez tulajdonképen nekünk volna elsősorban jogunk, hanem felhasználja egy másik szövetséges hatalom, és pedig a hármas szövetség bázisával, tehát tulajdonképen a mi tekintélyünkkel is, a mi érdekeink ellen. T. ház! Ha Kis-Ázsiárói nem is szólok, kérdem, vájjon azon politikának, melynek eredménye Bosznia okkupácziója volt, nincsen-e követelménye, nem kívánta volna-e meg feltétlenül már régen, hogy az a vasút, melyet mi Szerajevóig kiépítettünk, ne ott találja végpontját, hanem Novibazáron keresztül Mitroviczáig és Szalonikiig, másrészt Thessaliáig és innét Athénig az összeköttetést. Nagyon fontos dolgok ezek, melyeket itt mondtam, és életkérdése a magyar közgazdasági politikának, hogy Magyarország felé vonja a Balkán-államoknak közgazdaságát, és így azon részét is, mely jelenleg a török birodalom hatalma alatt van; mert ha mi nem teszszük, majd megteszi más. És e tekintetben felhívom az igen tisztelt miniszter úr figyelmét, hogy azo i jogkörnél fogva, a melylyel 8 és a miniszterelnök úr a külügyi politika vezetésében bír, méltóztassék odahatni, hogy a Balkánnak törökbirodalmi részén, — kompenzáczióképen azon terjeszkedésekért, melyeket Németország Kis-Ázsiában tett — követelőleg lépjünk fel, hogy a Szerajevóig kiépített vasút a mondottam irányokban tovább az összeköttetést, s így a kiépítést megnyerje. Fontos dolog, hogy közgazdaságunkat, kereskedelmünket ezen államokba bevigyük és nem szabad, hogy tisztán könnyelműségből, nemtörődömségből, vagy hajlongásból egy másik nagyhatalom előtt, a bennünket megillető jogok respektálását ne követeljük. Ha minden állam, a legtávolabb eső is, azonnal kompenzácziót kér, mihelyt érdekeit, melyek ha csak látszólagosak is, sértve érzi, miért álljon el attól épen Magyarország, vagy Ausztria-Magyarország? Miért hozzuk a nagy áldozatokat a hármas szövetségért? Azért, hogy magunknak ott ne követeljük érdeksérelmeink kompenzáczióját, s engedjük, hogy Németország lefoglalja jövőre egész Kis-Ázsiát, s ki legyünk