Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-552

280 mének és olyan nagy hanyatlása volna a közéletnek, a melyet nagyon niegsinylene ez a sokat szenvedett és szenvedő nemzet. Én a magam részéről jogos kritikát gyakorolni hivatva érzem magamat ezen a helyen és azt hiszem, az igen tisztelt miniszter úr is várja a kritikát, mert ha a kritika nem lesz alapos, h kritikának hibái lesznek, módja van a kritikával szemben ellenészrevételeit megtéve, a maga álláspontját helyreigazítani, ha pedig a kritika jogos lesz, tartom olyan államférfiúnak, tartom olyan igaz hazafinak, hogy akkor be fogja látni tévedését és annak retifikálására szintén sietni fog. (Halljuk! Halljuk/) Én azt hiszem, az igen tisztelt miniszter úr nem kifelé, hanem ide, ennek a fórumnak és ezen fórum tényezőinek beszélt. És mert azt hiszem, őszinte megelégedéssel konstatálok egyej, és ez az, hogy az igen tisztelt miniszter úr azt, a mit ha innen, ezekről a padokról valaki elhangoztat, nagy zúgással fogadnak a túlsó oldalon, miniszteri beszédében a lehető legnagyobb nyomatékossággal és — a mint meg vagyok győződve — a legnagyobb tudatossággal, czéltudasan méltóztatott annak a t. túloldalnak a fejéhez vágni, — bocsánat, hogy ezt a traviális kifejezést használtam, — azt mondván, hogy a liberalizmust nem tekintheti genfi lobogónak, a mely alatt minden visszaélés szabad. Mi ezt erről az oldalról évek óta hangoztatjuk. Erről az oldalról számtalan felszólalás történt abban az irányban, hogy Magyarország 32 évnek uralma alatt úgy anyagi, mint erkölcsi függetlenségében óriási károkat szenvedett. Rámutatott ezen oldal számtalanszor arra, hogy mindazok a visszaélések, a melyek az egyéni szabadság, a választási szabadság, a polgári jogok gyakorlása, az egyéni boldogulás elé mesterségesen, sokszor önző érdekből, sokszor hatalmi érdekből, de legtöbbször pártérdekből elkövettettek, ezek a gátak és ezek az akadályok, melyek az ország önállósága, boldogulása és függetlensége kárára feltorlaszoltattak : mind egy párthatalom megtartása érdekében történtek és a liberalizmus jelszava csak genfi lobogó, a mely alatt ezeket a párthatalmi czélokat szolgálták. Hát, t. képviselőház, kaphattunk-e fényesebb elégtételt, mint a mit a miniszter úr nekünk szolgáltatott, a ki maga is tagja volt, mint mondja, húsz éven át annak a pártnak, azt mondván, hogy a liberalizmust nem tekintheti genfi lobogónak, a mely alatt minden szabad. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) Konczedálom a legnagyobb készséggel, hogy ő nem is tekintette soha annak, de tény az, hogy azt a pártot, a mely a liberalizmus zászlója alatt hosszú időn keresztül, harmincz évnél is tovább kormányozza ezt az országot, ezt a pártot a t. miniszter úr e váddal a legnagyobb nyíltsággal és őszinteséggel illetni szükségesnek tartotta. Arczins 17-én, szombaton. Olay Lajos: Igaza volt! Barta Ödön: Én is azt mondom, hogy igaza van! Egy másik kijelentése a t. miniszter útnak engem, őszintén szólva, megdöbbenéssel illetett. (Halljuk! Halljuk!) Az tudniilik, hogy a t. miniszter űr szükségesnek látta védekezni egy vád ellen és ezen védekezés közben megvádolt egy tábort; és ő elég kompetens arra, hogy így vádoljon, mert neki állásánál fogva a legmélyebb rétegekig bele kell avatva lennie azon tábor összes dolgaiba, azt mondván, hogy ő nemes értelemben vett agrárius. Ezzel egyúttal azt is mondotta, hogy vannak nem nemes értelemben vett agráriusok. Ezt eddig nem tudtuk. Én azt hittem, hogy agrárizmus nálunk nem az, a mit a t. miniszter úr abban elrejtve talált. Mi azt hittük, hogy az agrarizmus tisztin gazdasági kérdés, tisztán gazdasági jelszó, tisztán a földmíves osztály fölvirágzására irányuló törekvés. Must az igen t. miniszter úr azt mondja, hogy felekezeti velleitásokra használják fel köpenyül az agrárizmus jelszavát. És a mikor az igen tisztelt miniszter úr tiltakozik az ellen, hogy ő nem tartozik azok közé, akkor egyúttal azt mondja, hogy vannak ilyenek, mert ha nem volnának, akkor nem kellene tiltakoznia az ellen, hogy azok közé tartozik. (Makfalvay Géza tagadólag int.) Méltóztassék a beszéd ezen passzusát elolvasni; ha tudtam volna, hogy Makfalvay Géza t. képviselőtársam kétségbe vonja állításomat, szívesen szolgáltam volna magával a beszéd szövegével, csak nem akartam a t. képviselőházat felolvasásokkal untatni. (Halljuk! Halljuk!) Az én logikám nem tfir más eszmemenetet és következtetést. A t. miniszter úr védekezik az ellen, hogy ő oly agrárius lenne, mint a minők vannak, a kik felekezeti velleitások érvényesítésére felhasználják a mezőgazdasági köpenyt. Hát, t. képviselőház, ez szomorú és megdöbbentő jelenség, a melyre a t. miniszter úr Magyarország közvéleményét beszéde által figyelmeztette. Sajnálatos dolognak tartom ezt azért, mert szivem mélyéből úgy vagyok meggyőződve, hogy Magyarország jövője a népek millióinak boldogulásától függ, és minthogy eddig köztudomás szerint — nem akarok statisztikai adatokkal előhozakodni, — Magyarország népeinek milliói ezen földnek jövedelméből vannak hivatva megélni, mert e földön kivííl a világon nincs számukra hely, — a világ alatt nem értem Amerikát, mert az most nyitva van van számukra, — azért én azt veszedelmesnek tartanám, t képviselőház, hogy ha e nép boldogulására alakuló társaságnak bármily kis hányada is a mezőgazdasági köpenyt felekekezeti velleitások kizsákmányolására vagy érvényesíté552. országos ölés 1900.