Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-552

552. országos Ölés 1900. má maiból, (Helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.) és jótevő nemtője legyen a szegényeknek. (Általános helyeslés.) A szegénység magában véve még nem puritanizmus, (Ügy van! a szélső baloldalon) és a magyar gazdát át kell, hogy hassa a tudat, hogy lehet meggazdagodni és a mellett becsületesnek maradni, és hogy a leghétköznapibb és legnyomasztóbb tevékenységet is megnemesíti a nngyar haza fenséges eszméje, a mely elvárja, hogy fiai ezen a téren is tegyék meg kötelességüket. Általános gazdasági panaczeát nem tudunk, de ama eszközök közöl, a melyek nézetem szerint képessé teszik a magyar földbirtokost, hogy a gazdasági harezot az életben megvívhassa, kettő bír előttem különös fontossággal. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a gazdasági szakoktatás, inkább szeretném gazdasági nevelésnek nevezni, a gazdasági ismereteknek legszélesebb körben való elterjesztésével; a másik a szövetkezeti eszme propagálása. És én elismeréssel adózom Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy a gazdasági nevelés tekintetében felvetette annak a női nemre való kiterjesztésének szükségét is, mert ha már a férfinemnél panaszkodunk a gazdasági nevelés hiányossága miatt, az állapot e téren a női nemnél egyenesen kétségbeejtő. Mennyi erő fekszik itt parlagon a legprimitívebb gazdasági ismeretek hiánya következtében! Nem szándékozom a részletekbe bocsátkozni; jó kezekben van az ügy letéve a t. miniszter úrnál. Csak arra kérem a t. miniszter urat, vegyen fel minél nagyobb összeget arra a czélra költségvetésébe, minden magyar ember örömmel fogja neki az összeget rendelkezésre bocsátani. Oly hasznos munkát végez itt, oly beruházások ezek, a melyek eltekintve az erkölcsi és közgazdasági haszontól, pénzügyi szempontból véve hihetetlen rövid idő alatt fognak megtérülni, és gazdagon fognak kamatozni. Olyannak tűnik fel előttem a modern gazdasági világ, mint egy nagy háború, melyben a hadviselő felek nem fegyverrel, hanem gazdasági tudással és eszközökkel harezoluak egymással. Mindenkinek ki kell a részét vennie ebből a küzdelemből. (Úgy van! jobbfelől.) Oly nagy hadseregek állnak itt egymással szemben, a melyek mellett az egyes népek hadi ereje minden militarizmus daczára eltörpül, mert mindenkinek: ifjúnak, öregnek, férfinak, nőnek egyaránt ki kell a maga részét vennie ebből a gazdasági küzdelemből; a hadi létszám itt nincsen kontingentálva, és a szolgálati idő egyenlő az emberi élet tartalmával. (Úgy van! a jobboldalon.) Nem kötelessége-e tehát az államnak alattvalóit ezen küzdelemre kiképezni! megszerezni nekik az eszközöket, megteremteni a feltételeket, a melyek nélkül nem srczius 17-én, szombaton. 27 7 győzhetnek? És itt bontakozik ki előttem, a maga egész nagyszerűségében a szövetkezeti eszme, (Tetszés jobb- és balfelöl.) a mely a gazdasági nevelés terén az ifjaknál és gyermekeknél megkezdett munkát folytatni van hivatva a felnőtteknél. (Úgy van! a jobboldaton,) Én a szövetkezetek jelentőségét nemcsak a közvetítők kizárásában látom, nemcsak azokban a forintokban és krajczárokban találom, a melyeket azok bizonyos ezikkek olcsó beszerzése, vagy bizonyos termények előnyösebb értékesítése czímén tagjaiknak nyújtanak, hanem inkább azon erkölcsi hatásban látom a szövetkezetek nagy jelentőségét, a mely

7 tagjaiknak az együttműködés következtében való gazdasági kimívelésében, gazdasági edzésében nyilvánul. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Tagadhatatlan, hogy nagyon sok történt az utolsó évekbeD ezen a téren, de még mindig csak a kezdetnek legelején vagyunk. A nemzet gazdasági jövőjébe vetett hit, hajthatatlan erély és kitartás szükségeltetik a gazdasági regeneráczió nagy munkájának véghez vitelére, és ha ez a szellem, a melynek egyik kiváló képviselőjét tiszteljük az igen tisztelt miniszter úrban, át fogja hatni munkatársait és közegeit is, oly eredményeket fog ©zen a téren felmutatni, a melyek őt azon szerencsés férfiak közé fogják emelni, a kik sok jót tehettek hazájukért. (Úgy van! a jobboldalon.) Azonban, midőn a gazdasági küzdelemre való kiképzést, a gazdasági edzést, mint hazánk anyagi fellendülésének egyik elengedhetetlen feltételét állítottuk fel, nem zárkózhatunk el annak a kérdésnek megvitatása elől sem, hogy milyen lesz ennek az akcziónak eredménye nemzetiségi vonatkozásaiban? (Halljuk! Halljuk!) Önzetlen, komoly hazafiak, a kiknél az intenczió tisztaságához a gyanúnak még csak árnyéka sem fér, azon aggályuknak adnak kifejezést, hogy ha ez a gazdasági politika az egész vonalon, tehát a nemzetiségek lakta vidékeken is, — a mint ez másképen nem is képzelhető, — keresztül is vitetik, és ha ennek eredményeként a nemzetiségek lakta vidékeken is be fog következni az általános anyagi fellendülés, akkor bizonyos czentrifugális törekvések, melyeket az egyéni apprecziáczió szerint lehet kicsinyelni, vagy túlozni, de a melyeknek létezését tagadni nem lehet, intenzivebben fognak jelentkezni. Vizsgáljuk meg a kérdést azzal a loyális nyíltsággal, melylyel idegen ajkú honfitársainknak tartozunk, és a mely egyedül méltó ehhez a magas testülethez. Elvégre is magyar parlamentben ülünk és a magyar állam gazdasági kiépítése felett tanácskozunk. Régóta folyt a nemzetiségi vita oly széles mederben, mint az elmúlt hetekben a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával. A vita az igen tisztelt miniszterelnök urnak