Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

S40. orsázágos íilés 1899. márczius 2-án, pénteken. ?:G nap délelőttjükef áldozatul hozni. A kereskedelmi alkalmazottak országos egyesülete épen a napokban fordult a miniszter úrhoz, hogy a vasárnapi munkaszünetet szigorúan vigye keresztül. En felteszem a t. miniszter urnak eddigi nyilatkozataiból és tetteiből, hogy ő szeretné a vasárnapi munkaszünetet az anyagi nyomás alól felszabadítani, csakhogy igen sok akadályra talál az üzleti világban, a kereskedői osztálynak különösen azon részében, a mely nem keresztény. Itt van, például a budapesti kereskedelmi és iparkamara, január 9-én tartott ülésében, a miniszter úr felszólítására, hogy nyilatkozzék a vasárnapi munkaszünet behozatalára és módozatára nézve, azt mondja, hogy nem javasolja a miniszternek a szigorítást és ezt így fejezi ki (olvassa): »A jelenlegi rossz üzletmenet mellett nem tanácsos a keresetre való alkalmat korlátozni, és kívánatosnak tartja a kamara, hogy az üzleti záróra egységesen délelőtti 12 órában állapíttassák meg.« Pedig a vasárnapi munkaszünetnek számos előnye és haszna van. Nem lehet, mint valami anyagot, ezeket az előnyöket megmérni. Be van bizonyítva, hogy a közgazdaság sem vallja kárát a vasárnapi munkaszünet betartása miatt. Példa erre a gazdag Anglia, a hol szigorúan, majdnem komoran megtartják a vasárnapokat. Az embernek joga és szüksége is van rá, hogy pihenjen, hogy különféle, nem hivatalos, hanem családi, magáutársadalmi és vallási kötelességének eleget tegyen. Az utóbbi különösen nagy szocziális tényező, ezt nem szabad figyelmen kivtíl hagyni egynémely anyagi előnyökért, melyek sokszor csak képzeletiek. Tudomásom szerint a fővárosi inas-iskoláknál olyan a berendezés, hogy 8—12 óráig van a rajztanítás, tehát az inasoknak egész vasárnap délelőttjök elvész. Délután van a vallásoktatás. Ez így nem ezélszeríí, mert az az inas, ha a vallásoktatással még egyetlen délutánját is megrabolva látja, akkor valóságos gyűlölettel fog eltelni ezen oktatás iránt. Kérem továbbá a t. miniszter urat, a kiről tudom, hogy igen sok preszsziónak van kitéve, ne fogadjon el mindent indokul a vasárnapi munkaszünet felfüggesztésére. Az idén is a karácsonyi és az újesztendő előtti vasárnapok áldozatul estek a kereskedői érdekeknek. Azon ürügy alatt, hogy akkor veszik a karácsonyi és újévi ajándékokat, nyitva tartják az üzleteket. Az ne legyen felmentési ok, hogy a bevásárlók szeszélyesek, hogy épen vasárnap akarn ik bevásárolni. Ilyen okból a vasárnap szentsége ne zavartassék meg, a szegény kereskedői alkalmazottak és cselédek pedig ne legyenek kénytelenek a vasárnapot elveszíteni. Azt mondják még, hogy a vasárnapi munkaszünetet nem lehet egész szigorúan behozni, mert a zsidó polgártársaknak az érdeke nem engedi azt meg; azoknak szombatjuk van, tehát a vasárnapot rájuk oktroyáíni, nem egyeznék meg sem érdekeikkel, sem jogaikkal. Erre a megjegyzésem általában az, hogy végre is nem vagyunk Zsidó-országban, hanem Magyarországon, s inkább kell tekintettel lenni a keresztények túlnyomd többségére, mint a zsidó, vagy kazár polgártársainkra. (Derültség.) Azután meg nem áll az a fentebbi kifogás. Határozottan állíthatom, hogy a zsidóságból is sokan akarják a vasárnapi munkaszünetet. Emlékszem reá, hogy évekkel ezelőtt, Dániel Ernő miniszter úrnál járt a kiskereskedők, boltosok egy küldöttsége azzal a kéréssel, hogy a vasárnapi munkaszünetet szigorítsa meg, illetőleg terjeszsze ki az egész vasárnapra. Akkor azt mondta a miniszter, hogy ezt nem teheti, tekintettel az orthodos zsidóságra. A választ a kiskereskedők gyűlésén tárgyalták, és épen egy orthodox kiskereskedő állott fel és azt mondta, hogy ezt az érvelést nem fogadhatja el, mert az ország többsége keresztény, és hogy a dolgot nem kell abbahagyni. Nem tudom, t. urak, hogy önök közül kik vettek erről tudomást; de én nagyon megbotránkoztam rajta, és nem tudom, hogy az igen tisztelt miniszter úr, ha ilyen helyzetbe jutna, hogyan gondolkoznék, milyen választ adna. Én csak arra kérem, hogy igyekezzék Magyarországnak keresztény jellegét, a kereszténység szokásait, vallásos gyakorlatait és hagyományait legteljesebb mértékben respektálni. E tekintetben az egész kormány és maga a törvényhozás is helyezkedjék szigorúbb álláspontra, és gondolja meg, hogy a munkásosztályra, a hivatalnokokra és a szolgaszemélyzetre nézve a vasárnapi munkaszünet nagyon fontos társadalmi jelentőséggel bir. Hogyha a t. kormány és a törvényhozás szigorúbb lesz e tekintetben és a vasárnapi munkaszünetre nézve szigorúbb álláspontot fog elfoglalni, szigorúbb nézeteket fog vallani, mint a hogy például a miniszterelnök úr is a múltkor hasonlóan nyilatkozott, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a magas helyről jövő nyilatkozat és példa parancs lesz az alacsonyabbakra, és nem fog előfordulni, hogy mint Szentesen, küvetválasztást tartanak vasárnapon, vagy megyebizottsági tagválasztást, mint ez Nagy-Kovácsiban történt, a hol az idén február 18-ára, vasárnapra volt kitűzve a bizottsági tagválasztás ; és a mikor egy hónappal előzőleg az illető érdekelt plébánosok e tekintetben felfolyamodással éltek, s a belügyminiszter úrhoz is fordultak, onnan azt a választ nyerték, hogy nem lehet itt a dolgon segíteni, hanem okvetetlenül meg kell tartani a választást. Még valamit akarnék a t. kereskedelmi miniszter úrnak szives figyelmébe ajánlani. Ő itt