Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

20 S40. országos ülés 1900. márczius 2-án, pénteken. szeti, tehát legyőzhetetlen akadályokba ütközik, például a rosszabb termés idején. E mellett, a népesedés folytonos gyarapodása meliett szükségképen be kell következnie azon időpontnak, a melyben az egész belföldi nyerstermelés öszszes mennyiségét maga a belföldi szükséglet veszi igénybe. A statisztikai adatok alapján számítva, ez a lehetőség Magyarországra nézve, körülbelül 78—80 év múlva következik be, a mennyiben akkor lesz Magyarországnak körülbelül 30—32 millió lakosa. Ha ez az időpont iparunkat a fejlettség azon fokán találja, a melyen ma van és a mire a legradikálisabb eszközök alkalmazásba vétele nélkül kilátásaink lehetnek, akkor Magyarország közgazdasági életének akkori képét igen könnyen el lehet képzelni. Akkor előállana az a helyzet, melynél a behozatali többlet alakjában az egész nemzeti vagyon, még abban az esetben is, hogyha teljesen tehermentes állapotban volna, rövid egy-két évtized alatt a külföldre vándorolna ki. Hogy azután egy ilyen devasztált Magyarországban örömét és boldogságát ki sem fogja lelhetni és keresni, azt legyen szabad nekem, minden józan kalkulussal szemben föltételeznem. Nem Magyarország jövőjének rémképét kívántam ezzel megrajzolni, csak a lehetőségekre akartam rámutatni, csak a lehetőségekkel kívántam szembe nézni, a mit minden embernek, a kit illet, meg kell cselekednie, mert a megfelelő eszközöket csakis ez esetben leszünk képesek kellőleg megválasztani és kellőleg alkalmazni. Mélyen tisztelt képviselőház! Virágzó ipart teremteni és pangó ipart a versenyképesség színvonalára emelni megfelelő állami támogatás nélkül, meggyőződésem szerint, lehetetlenség. így volt ez már évszázadokkal ezelőtt is, a midőn pedig a versenyképesség föltételei, a közlekedési eszközök tökéletleu volta mellett, a megvalósulás útján csaknem legyőzhetetlen akadályokba ütköztek. Mennyivel inkább így van ez ma, a midőn a versenyképesség föltételei a közlekedési eszközök tökéletes volta mellett a legnagyobb mértékben adva vannak, a midőn az egész kontinens, de talán az egész világ is egyetlenegy píaczot képez. A jelenkor nagy iparos államai iparukat valamennyien megfelelő állami védelemben, vagy gyarmatpolitika által helyezték azon színvonalra, a melyen ma állanak és a melylyel legalább velünk szemben, fájdalom, föltétlenül uralgó pozicziót foglalnak el. Az állami élet rendje és természet szerinti folyása ma is az, a mi régen volt, mindössze érvényesülése föltételei módosultak, az adott esetben az érvényesülés ezen föltételei nemcsak tetemesen megnehezedtek, hanem tetemesen meg is szaporodtak, sőt egyes esetekben, állami támogatás nélkül egyszerűen lehetetlenekké váltak • ezen a téren kevésbé radikális eszközök mellett is lehet ugyan experimentálni, kísérletezni sőt teremteni is. azonban meggyőződésem, hogy maradandó, általános jelentőségű és a közgazdasági élet szempontjából abszolút értékkel biró sikerekhez ily kisebb méretű eszközökkel nem juthatni, ily eszközökkel a magyar ipart a magyar állam gépezetébe megfelelő méretekkel beilleszteni és annak működését összhangzatossá tenni nem lehet. Legyen szabad e tekintetben hivatkozással élnem a kereskedelemügyi miniszter úrnak egy imént felvetett példájára, tudniillik az üveg- és papíriparra. Ugyan kérdem, mit tudtunk tenni, csak nem olyan régen, azon nagy üvegiparválsággul szemben, mely üvegiparunkat az osztrák üvegipargyárosok kartelle által sodorta, s mit tudunk tenni, ha teljesen megvalósulna az osztrák papirgyárosok azon eszméje, melynek értelmében hetvenmillió forint tőkével egy nagy részvénytársaságot volnának alapítandók, melybe az összes osztrák papirgyárosok belépnének, a mi nem egyéb, mint szintén kartell. Ilyen molochchal szemben alig bírnánk egyebet tenni, mint fájó lélekkel és vérző szívvel néznénk azt a pusztulást, melynek megfelelő eszközök hiányában útjába nem állhatnánk. Mert hálásan veszem ugyan tudomásul azt az expedienst, melyet a kereskedelmi miniszter úr ezen a téreu alkalmaz, hogy tudniillik még nagyobb differencziák mellett is a szükségletet magyar gyárakból szerzi he, azonban ezzel még nem vagyunk megmentve, s a baj nincs orvosolva. Azonban ismétlem, hogy a meglevő helyzettel és a fennálló viszonyokkal le kell számolnunk: ezt parancsolja az okosság. Ki kell használnunk a helyzet előnyeit, hátrányai ellen pedig védekeznünk kell. A jelzettem társadalmi mozgalom épen ide czéloz, ide irányúi, azonban kiegészítésre és arra vár, hogy érvényesülésének útjából az akadályokat elhárítsuk. A kiegészítést, a pótlást meg fogja adni a kereskedelmi miniszter úrnak országszerte ünnepelt ügybuzgalma és hazafias jóakarata, az akadályok elhárításáról azonban nekünk magunknak kell gondoskodnunk. (Helyeslés.) Ennek a mozgalomnak, melyet érinteni szerencsém volt, vannak akadályai, vannak tárgyi és vannak lélektani akadályai. A tárgyi akadályokról nem szólok, mert hogy a mozgalom érvényesülésének minő akadályát képezi az az egy körülmény, hogy a leglényegesebb iparágak tekintetében legalább számbavehető iparral nem rendelkezünk és ennek következtében ipari czikkekkel ssm, arról beszélni teljesen felesleges. Azonban legyen szabad egész röviden a lélektani akadályokra kiterjeszkednem. Eltekintve attól, hogy a magyar ember, a mint azt tegnap egyik t. képviselőtársam is kijelentette, az iparra és kereskedelemre egyéni természeténél fogva nem született, hogy^ ennek következtében őt ehhez