Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-540
540. országos flles 1900. márczlus 2-4n, péntefcen. *• nevelni és arra, hogy úgy mondjam, akklimatizálni kell, a magyar embernek van egy hagyományos sajátsága : mindannak, a mi külföldi, túlbecsülése, és mindannak a mi belföldi, kicsinylése, lenézése. Az újabb kor modern fejlődési iránya, s a helyzet változása ezt a bajt annyira, a mennyire, mérsékelte, azonban fő vonatkozásaiban még ma is jelen van. Legyen szabad nekem honfitársaimat ezen irány tömjénezésének vétségével itt az ország szine előtt ezennel megvádolnom; nem azért, hogy gáuesolódjam, hanem hogy szemiehányjak s azáltal, ha lehet, javítsak és a czélnak szolgáljak. E bajjal kapcsolatban a lélektani szempontokból egy másik bajt is konstatálhatunk, mely a mozgalom érvényesülésének szintén jelentős akadálya lehet, Ugyanis azok az érzelmek, a melyek nem önként, nem természetszerűleg, hanem agitácziónális módon keletkeznek, úgy tartalmukra, mint értékükre nézve fölötte feltételes értékűek. Az agitáczió ernyedésével rohadnak, annak megszűntével teljesen és végkép elenyésznek, a nélkül, hogy az elérni kivánt eredményeknek csak nyomait is hagynák vissza maguk után. Ha azt akarjuk, hogy az ily módon felkelteni kivánt érzelem állandóan hasson, és azt az eredményt, a melyet általa elérni kívánunk, el is érjük, arra kell törekednünk, hogy maga az érzelem állandósíttassék. a mi pedig csak úgy fog megtörténhetni, ha a ráható erő szintén állandósíttatik, vagyis ha az agitáeziónak állandó szervezetet adunk, a mely csak állami támogatás mellett eszközölhető. Ennek az állami támogatásnak góczpontja, szerintem, leghelyesebben az ipar és kereskedelmi kamarák és az ipartestületek intézményébe volna elhelyezhető. Az ipartestületek azonban, valamint egyéb tekintetben, úgy — tisztelet a kivételeknek, — ezen irányban is csak az esetben fognak hivatásuk magaslatára emelkedni, ha megfelelően reorganizáltainak, különösen pedig ha a jegyzői állás megfelelő dotáczió mellett, minősítéshez köttetik és állandósíttatik. így a jelzettem társadalmi mozgalom hozzá járulhatna a talaj előkészítéséhez, különben félő, igen könnyen az eredménytelenséggeljáró elkedvetíenedés homályába, avagy a magyar szalmaláng füstjébe enyészik el. Mert a ki a magyar ipart nálunk emelni kivánja, annak első vonalban a talajt kell előkészítenie. Nagy tévedés volna ugyanis azt gondolni, hogy e magyar ipar fellendülésének akadálya nálunk a tőke hiánya; a hiba épen az ellenkezőben rejlik, abban tudniillik, hogy nálunk a tőkének- az ipari élet terén nincsen talaja. Már pedig a tökének az a sajátsága, hogy nem elpusztulni, hanem élni kivan. Bizonyítja e tényt az a körülmény, hogy a legutóbbi évek folyamán átlag körülbelül 800 millió forint volt különféle pénzintézeteinknél 4—4 x /2 százalékos kamat mellett elhelyezve. Ha az ipari élet terén a nagyobb jövedelmezőségre tér kínálkoznék, akkor nem kellene a tőkét erőszakolna, nem kellene rábeszélni, hanem önként tódulni oda, mert a tőkének az is a természete, hogy siet oda, a hol jobban meggyarapszik, a hol jobban megnövekedhetik. Nem élek tovább vissza a t. ház türelmével, és azon remek előterjesztés után, a melyet a t. kereskedelmi miniszter úr részéről épen most hallottunk, nem akarom tovább disgtisztálui a t. ház kellemesen fönkelt lelki világát, s miután a legnagyobb tisztelettel és bizalommal viseltetem a kereskedelmi miniszter úr személye és politikája iránt s általában véve a kormány iránt, a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Major Ferencz jegyző: Páder Rezső! Páder Rezső T. képviselőház; Legyen szabäcTnekem is a t. kereskedelemügyi kormányzatnak és főkép a miniszter urnak egyet-mást figyelmébe ajánlani és szivére kötni. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt örvendező helyeslésemet fejezem ki a miniszter úrnak azon törekvése felett, melylyel a vasárnapi munkaszünetet meg akarja védelmezni. Egyik protestáns irodalmi egyesületben úgy mutatta be magát, mint pozitív keresztény hivőt, ünnepélyesen kijelentvén, hogy a keresztény szellemnek és érzületnek terjedését és megerősödését szivén hordja és arra nagy súlyt helyez. T. miniszter úr, ehhez csak gratulálhatok. E téren találkozunk, mert nekünk, néppártnak, nines szentebb törekvésünk és főbb óhajtásunk, mint hogy a keresztény szellem, a keresztény világnézet és érzület, a keresztény hit-erkölcsi elvek mindenütt, a törvényhozásban, a közigazgatásban, a magán- és a családi életben, szóval, a mint mondani szokták, az egész vonalon, uralkodjanak és érvényesüljenek. Bizonyos az, hogy a keresztény szellem és felfogás kezd tünedezni mindenütt, sőt részben el is tűnt. A kereszténységgel ellenkező világnézet kezd feltűnően előtérbe tolulni és ennek nyomában látjuk a lazuló erkölcsöt, a magános közéletben, családi életben, a közhivatalokban az általánosan lábrakapó korrupcziót. Egy alkalommal, a karácsonyi ünnepet megelőző napokban, a Kerepesi-úton járván, megadottam egy kirakat előtt, a hol már nagy volt a nézőközönség. Igen feltűnő volt a kirakat; gyönyörűen ki volt világítva, középen nagy karácsonyfával, melynek zöld ágain ott volt a havat utánzó finom gyapot, a gyertyácskák helyett villamlámpák és a keresztény elme előtt mély értelmű aranyoä diók, apró édességek, czukorkák, vagy gyümölcsök helyett nagy üveglabdákat láttam felaggatva, luxus-tárgyakat, cse-
