Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-550

550. országos ülés 1900. azonban nem felsrófolt árakon, hanem oly áron, a melyen a rekonstruáló gazdaközönség a karókat megszerezni képes. Még egy dologról kívánok röviden megemlékezni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Tegnap Buzáth Ferencz képviselő úr itt felemlítette a ruthén kérdést. Nem akarok ehhez a beszédhez hozzá szólni, nem is a t. képviselő úr beszédére kívánok reflektálni, hanem az ő beszédének ötletéből inkább foglalkozni kívánok azzal a támadással, a mely itt hetekkel ezelőtt e kérdésben elhangzott. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélső baloldalon.) Tudjuk mindnyájan, hogy szomorú vidéke hazánknak fiz a rutlién vidék, tudjuk, hogy az országnak majdnem félmilliónyi népe nem annyira él itt, mint inkább tengődik, azt is jól tudjuk, hogy ez nem mai keletű állapot, visszamenőleg évtizedek bűne és mulasztása, hogy ez így van. Dehát a mi kormányaink nem értek rá, hogy ezzel foglalkozzanak, mert hisz többség szerzése, a többsége megtartása, a párturalom istápolása, úgy látszik, ennél előbbre való kérdések voltak, (Igás! Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ma mégis úgy áll a dolog, hogy az országnak a szégyenfoltja végre szembetűnik. (Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Meg kellett végre látni a nyomorúságot, gondoskodni kellett a nyomorúság gyógyításáról. Történt Í8 gondoskodás, a menyiben egy kirendeltség ment ki Egáu Ede vezetése alatt, a ki ott dolgozik, működik; kétségkívül buzgósággal és jó akarattal fáradozik az óriási probléma megoldásán. Az ő működésével Buzáth Ferencz tegnap felszólalt t. képviselőtársam egyáltalán nincs megelégedve; kifogásolja munkásságát. Én az ő álláspontját, ki lények miatt szólalt föl, értem, de beszédéhez még sem szólok, mert nekem nincsenek birtokomban adatok s nem is tudtam tegnaptól máig szerezni oly adatokat, a melyekkel az ő adatainak vizsgálatába bocsátkozhatnám. S épen azért mondtam már előre, hogy azzal, a mit ő mondott, foglalkozni nem kívánok. De vissza akarok térni arra, a mi történt néhány hét előtt, arra a támadásra, mely ezt a kirendeltséget nem azért érte, a mit Egán Ede tett vagy nem tett, hanem azért, a mit Egán Ede egy beszédében mondott; érte azért, mert Egán Ede, ki látta, hogy az ottani bajnak kútforrása a Galicziából való invázió, az onnan bevándorló zsidók nem is jellemezhető üzelmei, erre a dologra rámutatott, megnevezve a bajok okát, fokát, és nevén nevezte, mondta meg, hogy minden bajnak oka, a melytől azt a vidéket félti, a Galicziából bevándorló zsidóság. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ennek következtében láttuk mindjárt kiröppenni a jelszót, hogy ez márczlus lé-én, szerdán. 235 antiszemitizmus. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, nem vagyok sem ruthén, sem zsidó — hála Istennek, (Élénk derültség a bal- és szélső haloldalm.) szólhatok elfogulatlanul a kérdéshez. Azért, hogy egy beözönlő, történetesen zsidó népfaj követ el bizonyos bűnt, — mert hisz ezt senkisem tagadja, — nem szabad arra így rámutatni, azt így megnevezni? Avagy engem azért, mert beszédemben fennebb én is borhamisító zsidókat említettem, lehet-e elítélni; mikor felolvastam egy egész névsort és abból egy-kettőnek kivételével látjuk, hogy ott a tényt mind zsidók követik el? Bocsánatot kérek, az ilyen támadás a magyar ügy szolgálatában és azon ügy szolgálatában, a melyet ott a földmívelésügyi miniszter úr ki akar fejteni, nem helyes, sőt azt gondolom, némileg terrorisztikus törekvés. Nem kívánok tovább e kérdéssel foglalkozni, de égy más dolgot óhajtanék még a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Az ország egy másik részén szintén van egy nagy baj; értem a Délvidéken a gabonauzsorát. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon) Mindnyájan tudjuk, ismerjük ezt. Fölösleges elmondani, hogy az a szegény ember, a szegény termelő, a kinek nyakán él piócza módjára a sok ágens, a termését jó előre a börzei áron alul 40—50°/o-kal olcsóbban leköti, aláírja a »schlusst«, hogy prima qualitás. Most következik a termés. De nem szállíthat a szegény termelő olyan búzát, még ha szemenszedett volna is, a melyet a vevő prima qualitásnak elismert volna. De hátha nem is tud szállítani. Mi következik ebből? Áthárítják a schlusst a differencziával terhelten az őszi kukoriczatermésre, s hogyha akkor nem fedezheti, a mi már lehetetlen is, áthárítja tovább a következő búzatermésre. És mi következik ebből? Az, hogy egy száz koronás előleg a következő búzatermésnél öt-hatszáz koronás teherré növi ki magát. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Dehát ezt ismerjük mindnyájan. Nem is azért hozom fel, hanem azért, mert a legközelebbi napokban olvastam, hogy a folyó év február 22-én a kúria egy ily ügyben egy temesvári bázakereskedőt, talán Lippertnek hívják, felmentette az uzsora vádja alól, kimondva, hogy a gabona elővételi ügyben uzsorát nem lát. Ha ez így van, ebből nagy veszedelem következik. Itt oly veszélyes fekély fog elterjedni, a melyet idejében gyógyítani kell, és ha a kúria azt tartja, hogy a jelen törvények nem adják meg az eszközt az ő kezébe ezen gyalázatos üzelmek gyógyítására, akkor törvényhozásilag kell a felett intézkedni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Lehetne ennek a tárczának dolgairól még sok érdekeset mondani, de a magam 30*