Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-550

2gg 550. orsságws Illés 1900. márczins 11-én, szerdán. részéről nem kívánom a t. ház türelmét tovább igénybe venni, csak egyszerűen egy megjegyzést teszek még azon határozati javaslatra, a melyet a szomszéd padokról adtak be és a mely azt óhajtja, hogy állapíttassák meg törvényjavaslatban megyénként taxatíve felsorolva azon földminimum, a melyen alól a kisgazdának semmi néven neve zendő birtokát, vagy eszközeit adóhátralékért, sem egyéb tartozásért elárverezni nem szabad. Ez így első tekintetre nagyon tetszetős; a magam részéről szintén helyesléssel fogadtam akkor is. De a kisgazda hitelét is ezzel együtt kombináezióba kell vennünk, mert a mikor sürgetjük egyfelől a kisgazdának hitelét, akkor másfelől ilyenféle határozatokat hozni úgy kell, a mely e két kérdést kellőleg kombinálja, s kijelentem, hogy az ilyenféle határozathoz, a magam részéről is úgy tudok hozzájárulni, mely ezt a két dolgot kombinative oldandja meg. Egyebekben pedig mivel, — mint beszédemben ismételten is elmondtam, — nem tudok más nagyobb veszedelmet a mi gazdáinkra, mint az Ausztriával való közösséget, ez a kormány pedig ezen az alapon, a közösség alapján áll, a költségvetésnek ezt a tételét, illetőleg e tárcza költségvetését nem fogadom el. (Élénk helyeslés ,a szélső baloldalon.) Dedovics György jegyző: Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter! (Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! /Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter i (Halljuk! Halljuk!) A t. ház türelmével élnék vissza, ha jelen felszólalásommal a a földmívelésügyi tárcza összes ágzataira a vita jelen stádiumában kiterjeszkedném. Az előadó úr a tárcza részletkérdéseivel ^behatóan foglalkozott, s így azt hiszem, helyesebb lesz, ha nem terjeszkedem ki a tárcza összes ágazataira, s inkább azokkal a kérdésekkel foglalkozom, melyek a t. házat közelebbről érdeklik, és különösen iparkodom beszámolni arról, hogy a földmívelésügyi tárcza menyiben járult azon szocziális tevékenységhez, melyet az ország a kormánytól méltán megkövetelhet. Mielőtt azonban a tárcza kérdéseire térnék, legyen szabad Komjáthy Béla t. képviselő úr beszédének azon részével foglalkoznom, a mely a búza sikértartalmára vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr a következőket mondta (olvassa): »A t. kereskedelemügyi miniszter úr előállott itt és mindnyájunk meglepetésére bejelentett egy tapasztalatot: hogy Magyarországon baj van, a búza sikértartalma fogy. Rámutatott arra, hogy a bácskai búza 42-ről mennyire jött le, hogy a felföldinek, a tiszavidékinek sikértartalma apad, és mikor mindezt — engedelmet kérek a kifejezésért, — könnyelmííen ide dobta, akkor egyszerűen megtoldta azzal, hogy ezzel szemben aromán búza sikértartalma emelkedik.« A kereskedelemügyi miniszter úr nem volt jelen s én kötelességemnek tartottam közbeszólni: »Nem így mondta a kereskedelemügyi miniszter úr!« Most tartozom beszámolni azzal, hogy közbeszólásom helyes volt, és hogy a kereskedelemügyi miniszter úr csakugyan nem úgy állította fel a tételt, a mint azt neki Komjáthy Béla képviselő úr imputálta. A miniszter úr beszéde folyamán ismételten szólt azon igazságtalan hajsza ellen, mely a magyar termény ellen Londonban megindíttatott. Később újra szólt e hajszáról és ezt mondta (olvassa): »Én ezt az adatot úgy, a mint van, egyoldalú kézből kapván, vaktában teljes mértékben el nem fogadom. Óvatos vagyok; de felhívtam a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, tegye ezt vizsgálódás tárgyává.« Tény, hogy a miniszter úr átiratot intézett hozzám, melyben figyelmeztet e kérdésre s a magyar búza sikértartalmának annaUzisére. Én tudomásával bírtam annak, hogy ily analízisek folyton folynak. Mindazonáltal az átirat folytán kötelességemnek tartottam összehívni első szakértőimet, hogy nyilatkozzanak, a tudomány és gyakorlat jelen állása szerint e vádnak mennyiben van valamely komoly támpontja ? S itt közbevetőleg megjegyzem, hogy már az előadó úr utalt arra, hogy kísérleti állomásainknak külföldön milyen tekintélyük van. Hozzáteszem, hogy nem rég egy elsőrangú orosz tudóstól kaptam levelet, melyben azt írja: az egész európai tudománynak nagy kárára van, hogy kisérletügyi közleményeink csak magyar nyelven jelennek meg, és sürgeti, hogy azokat idegen nyelven is adjuk ki. Részt vettek e szaktanácskozmányban olyan férfiak, mint Liebermann, a chemiai intézet igazgatója, Kossutány, Linhart, Cserháty akadémiai tanárok, kik e kérdéssel évek óta foglalkoznak, részt vett Dégen, a magvizsgálő állomás vezetője. Nem is szólok arról, hogy amaz állítás már megczáfoltatott abban a jelentésben, mely a millenáris kiállításkor adatott ki; nem is szólok arról, hogy a magyar tudományos akadémia pályadíjjal koszorúzott egy müvet, mely ezen állításokat megczáfolta; hanem leszek bátor felolvasni azt a jelentést, melyet ezen tudományos szakértők e kérdésben tettek. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa); »Az eddig rendelkezésre álló és közzétett tudományos vizsgálatok adatai senkit sem jogosítanak fel azon állításra, hogy a magyar búza általánosan és régen ismert fölényét, a külföldi búzafélék fölött elvesztette volna, vagy hogy a magyar búza sikértartalma, tehát minősége és értéke csökkent volna. (Helyeslés.) Á