Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-550

284 5S0. országos ülés 1900. márczlns 14>én, szerdán. nyáknál stb. És azonkívül van még egy nagy és erős eszköz a kezében, a melyre tegnap, gondolom, Buzáth Ferencz t. képviselő úr rámutatott, tudniillik a pinezeszövetkezeteknek megadni az ital mérési jogot. (Hdyeslés a szélső baloldalon.) Azután én szerintem itt van annak is az ideje, hogy úgy a termelőről, mint a fogyasztóról levegyük azt a nyűgöt, hogy 50 liternél kisebb mennyiségben a gazdának, a termelőnek eladni nem szabad, mert ez semmi egyénre nem jó, csak arra, hogy a haszonban egy közvetítő is osztozkodjék. (Úgy van! Úgy van! balfélől) Rakovszky István: Nagyon helyes, nagyon jól van! Szinay Gyula: De reformálni kell én szerintem a borfogyasztási adókat is, mert hiszen látjuk, Hogy mikor az a termés már a termelésnél fölötte nagy adóval adóztatik meg, akkor annak még a fogyasztására is olyan adót vetni ki, a mely a tiszta értékét sok esetben meghaladja, valóban abszurdum. Mikor a szőlőterületet felveszik a földadó czéljából, akkor igen nagy jövedelmet vesznek adóalapúi és senkinek sem jut eszébe, hogy ebből a jövedelemből le kellene ütni a fogyasztási adót is, mert végső sorban az is a termelőt terheli, mert hisz mikor a termelő borát el akarja adni, a vevő azt mondja, hogy nem adhat annyit érte, mert még egy csomó fogyasztási adót is kell érte fizetnie. A bortermelés érdekében levőnek látom még a szőlő meliékterményei értékesítésének megkönynyítését, előmozdítását is, és itt különösen a törköly, seprő- és gyümölcsnek pálinkával való főzését értem. Ez azonban nemcsak, hogy megkönnyítve nincsen, de sőt meg lett nehezítve, épen a múlt évben, az 1899 : XX. törvényczikk által. Mit mond ez a törvény ? A régi törvényünk az 1888: XXIV. törvényczikk szeszadótörvény szabályozta ezt a dolgot, a mely minden hektoliter szesz után a kis adót 35, a nagyobbat 45 krajczárban állapítja meg. Már most az új törvény nem emelte ezeket az adótételeket, — és talán nagyon sok ember figyelmét épen így kerülte ki ez a dolog, — hanem az általány megállapításánál az alkohol nyeredék kulcsát emelte fel háromról-négyre és ezzel a főzési adó egyszerre 25°/o-kal emelkedett. Azt gondolom, hogy a földmívelésügyi miniszternek munkássága körébe tartozik ezen törvény sürgős megváltoztatását követelni. Nem jó politika, t. ház, az apró emberek kis jövedelmét megnyomorítani és terhelni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen úgy szólván a létfentartási jövedelme az a kisembernek. Nem szabad a kis emberek jövedelmét azon nagy jövedelmekkel, a melyek luxuriózus életmódra szolgálnak, egy kalap alá vonni. Pedig úgy látszik, a megadóztatás egyforma. Sőt ezeknek a kisembereknek a helyzete roszszabb, mert a nagykereskedő adókedvezményekben, adóhitelben is részesül, a mint ezt láttuk tavaly a kolozsvári nagyon eklatáns példából. Meg kell említenem, midőn ezen törvényről szólok, azt is, hogy ez a törvény egyenesen a hamis törköly pálinka készítését —Durchzug — engedi meg, mert megengedi a törkölynek szeszszel való felöntését. Továbbá az 1888 iki szeszadó törvény 2. §-ábau meg volt engedve az adómentes pálinkafőzés, azt mondva a törvény, hogy a saját terméséből egy hektoliterre terjedőleg főzhet páliinkát az, a ki szeszeíadással nem foglalkozik. Ez a szakasz az új törvényből egyszerűen elsikkadt, úgy, hogy ma már nagy a kétség a felett, kogy vájjon szeszt főzni szabad-e, vagy nem. Ha nem áll fenn ez a jog, a mint erre következtetni kell, akkor a termelőt épúgy fosztották meg a szabad pálinkafőzési jogától, mint a hogy az olasz boi beszállítását suttyomban engedték meg az Olaszországgal kötött szerződésben, úgy, hogy azt nem vette észre senki. A borgazdaság kérdésénél csupán egy dologra kérem ki a földmívelési miniszter úr figyelmét, és ez az agrárkölesönök dolga. Tudjuk, hogy az agrárköíesönökről szóló törvényben az van, hogy majd ha elkövetkezik a visszafizetés ideje, öt év múlva, mindenkor november 1-én kell teljesíteni a fizetést. Ha ez így fog maradni, akkor majd három, négy, öt év múlva, mikor eljön csakugyan az idő a visszafizetésre, akkor ebből egy rendkívüli rumli, és gazdasági romlás következik be, a mely tönkre teszi nemcsak azt, a ki az ilyen agrárkölcsönt felvette, hanem a többi bortermelőt is: mert hiszen, hogy a törvénynek eleget tegyen a kölcsönkérő és fizetési kötelezettségét teljesíthesse, ki lesz szolgáltatva annak a kényszernek, hogy el kell adnia borát olyan áron, a milyenen veszik, és ezzel le fogja verni még a többi bortermelök borainak árát is, a kiknek nincsen ilyen agrárkölcsönük. Tehát kérem, méltóztassék idejében gondoskodni és expedienst találni, mert végzetszerű romlást fog a bortermelőkre zúdítani, ha a törvénynek ez az intézkedése érvényben így változatlanul fenmarad. A földmívelésügyi költségvetésben kerestem, de nem találtam sehol az erdőgazdaságoknál, hogy vájjon szándékozik-e a t. földmívelésügyi miniszter úr a bortermelés emelése érdekében karókat termelni. Azt gondolom, hogy ezt a gyakorlatot, mely még a múlt években megvolt, nem kellene megszüntetni, mert úgy látom, hogy óriási szükséglet az, a mi ma a karókban észlelhető. Meg van akadva e tekintetben a gazda, bármily árt ígér is a karóért, karóhoz jutni nem tud. Itt, azt gondolom, az állami erdőknél lehetne segíteni ezen,