Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-550

550. országos ÜWs 1900. märczlns 14-én, szerdán. 233 hogy ezen tárgyalások során az osztrák mezőgazdaságnak, az osztrák nagy- és kisiparnak, az osztrák kereskedelemnek érdeke a legnagyobb nyomatékkal megvédessék, és annak elérésére már is kikérte a Reichsrath odaadó támogatását. Itt van tehát az ideje annak, hogy mi is kapjunk kormányunk szándéklatairól hivatalos felvilágosítást itt, ebben a házban, a honnan a szó messze elhallatszik, messze a haza határán túl is, és halljunk megnyilatkozást oly értelemben, a szónak azzal az erejével és súlyával, a mely kétségtelenné teszi mindenki előtt, nemcsak az olasz, de az osztrák előtt, és a külügyminiszter, meg az udvar előtt is, hogy Magyarország ezeket a szerződéseket, a melyek vitális érdekeit bántják és támadják, sem meghosszabbítani nem akarja, sem a meghosszabbítás és a revízió határnapját kitolni nem engedi sem Ausztria, sem a hármas szövetség kedvéért. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltán aggódhatunk e fölött, t. ház, mert hiszen eddig még megnyugtató nyilatkozatot nem hallottunk, pedig meg kell nyilatkoznia a kormánynak, meg kell nyilatkoznia a háznak és az ország közvéleményének erélyes hangon, mert különben nagyon félő, hogy vagy a vámtétel nem lesz visszaállítva eredeti összegére: 20 forintra, vagy esetleg a határidő fog kijebb tolatni. Nekem jogosultak e részbeni kételyeim, mert midőn a közgazdasági bizottságban az Ausztriával való kiegyezési törvény tárgyaltatott, én e kérdést ott is felvetettem ilyeténképen: 1907-ig kontempláltatott és ily értelemben készíttetett is el az Ausztriával való kiegyezés és azért tolatott ki arra az időre 1907-re a szerződés lejárata, mert azt mondták, hogy akkor körülbelül a többi szerződések is lejárnak már, tehát így a határidők összeesnek. Azt mondtam, hogy attól félek, hogy ezen a réven az orosz, a román és az olasz szerződések lejáratát is majd kitoljuk, és félek, hogy itt is majd az osztrák érdek fog dominálni. Ezen aggodalmamra a t. miniszterelnök ár volt szíves nyilatkozni, de oly értelemben, hogy e tekintetben oly világosak a törvény intézkedései, hogy aggodalomra ok nem lehet. Ámde én ezt kielégítőnek, megnyugtatónak nem tartom. Éo azt óhajtanám, hogy e részben a leghatározottabb kijelentés tétessék itt e házban, a mely minden kételyt eloszlasson arra nézve, hogy 1903. deczember 31-én túl ez a szerződés fentartatni nem fog. (Helyeslés a ssélsö bal' oldalon.) Hátra van még, hogy röviden azon befolyásról szóljak, a melyet az Ausztriával való gazdasági közösség a mi borgazdaságunk kérdésében gyakorol. Az Ausztriával való vámközösség fonáksága egy téren sem tűnik jobban szembe, mint épen a borgazdaság terén, KÉrVH. NAPLÓ. 1896 — 190 í. XXVII. KÖTET. mert Ausztriának a mienkhez hasonló, a műbőrgyártást tiltó törvénye nincs, és közbenső vámsorompónk nem lévén, Ausztriából a gyártott bor szabadon jöhet be hozzánk. Másfelől Ausztria nem magyar borral él, hanem vagy olasz, vagy saját maga készítette mtíborral, pedig valahányszor arról van szó, hogy Ausztriát Magyarországtól vámsorompókkal kellene elválasztani, mindig azzal méltóztatik argumentálni, hogy ez kár volna, mert Ausztria legjobb fogyasztó piaczunk. íme a borban ennek épen ellenkezője áll. Hiszen 1898-ban körülbelül 800.000 hektoliter olasz bor vitetett be Ausztriába, és e mellett bizonyára termeltetett ott nagymennyiségű műbor is. Azonkívül ez a vámközösség ily körülmények között, a mikor ott a mienkhez hasonló törvény nincs, segít a magyar bor renoméját is tönkre tenni, mert annak az osztrák műbőrgyártónak van annyi józan esze, hogy igyekszik a mtiborainak a jobb magyar borvidékek borának nevét adni. Hogy mily nagy horderejű dolog ez, t. ház, azt azon értekezleten észlelni lehetett, a melyet a földművelésügyi miniszter úr a műbortörvény végrehajtásáról szóló rendelet tárgyalása czéijából tartott, s melyen én is részt vettem. Azon értekezleten megjelentek a pécsi kereskedelmi és iparkamara küldöttei, (Halljuk! Halljuk !) ezek az urak nagy ékesszólással követelték, hogy meg kell engedni Magyarországon is a bortörköly gyári előállítását, sőt egyebet is meg kell itt engedni : a tokaji bor utánzatának készítését. Természetesen általános lett a tiltakozás, hiszen a tokaji bor Magyarország bortermelésének a gyöngye, és már ezt is szabad legyen hamisítani? Mosolyogva felelt erre a pécsi kereskedelmi kamara megbízottja, hogy mi hiába tiltanák el a tokaji bor utánzatának készítését, azzal csak azt nyernénk, hogy Ausztriából, a hol azt gyártják, behoznák Magyarországba, s csak azt érnők el, hogy a gyártási hasznot nem a magyar, hanem az osztrák gyáros tenné zsebre. íme, milyen anomália ez a mi vámközösségünk Ausztriával. Addig is, míg ezek a radikálisabb intézkedések bekövetkeznének, és az ideje eljönne annak, hogy az olasz bor-szerződések lejárnak, .... (Zaj ) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szinay Gyula :. . . addig is kell valamit tenni a bortermékek értékesítése tekintetében. Erre vonatkozólag tegnap hallottam javaslatokat, én azokhoz a magam részéről is szívesen hozzájárulok. Ilyennek tartom különösen azt, hogy mivel a magyar borban ma még nem állott elő a kiviteli szükséglet, biztosítsuk legalább a belföldi piaczot a természetes, hamisítatlan magyar bor számára. Van nagyon sok borüzlet, borkimérő helyiség, melyre az államnak ingerencziája van, a vasutaknál, kórházaknál, kaszár80