Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-550

228 550. országos ülés 1900. márczlns 11-én, szerdán. annál fogva, hogy e dologgal is komolyan ne foglalkozzunk. Lehetetlen, hogy e téren is orvoslást keresni ne legyen szükséges. Ha a közlekedési eszközök olcsósága az ár hanyatlás oka, — pedig kétségkívül, hogy az, — ebből az következik, hogy a szállítás terén mindazt a kedvezményt meg kell adni, a mely csak megadható. A tarifákat a végsőig le kell szállítani. A kereskedelemügyi miniszter úr, tárczája tárgyalása alkalmával azt a megjegyzést tette, azt mondta, hogy a magyar államvasutak kétségkívül, hogy állami fináncziális szempontból fogva fel a dolgot, bizonyos deficzittel dolgoznak, de figyelmökbe ajánlotta, hogy e deficzittel felér, e defiezitnél sokkal több az előny, melyet a közlekedési eszközök nyújtanak gazdasági téren. Ha ez az előny való, a mint tényleg az, kétségtelen, hogy nem lehet abban veszedelem, ha mi a szállítási tarifát lejebb szállítva, a pénzbeli bevételt esetleg kevesbbítjiik, de a gazdasági hasznot fokozzuk. Azt gondolom azonban, hogy pénzbeli veszteség sem lenne, ha a tarifát leszállítanék, hiszen olcsó tarifa mellett több a szállítás, tehát több a bevétel is. Maga a kereskedelemügyi miniszter úr mondta a zónatarifa tárgyalásakor, hogy a közeli és távoli forgalomban a zónatarifa óriási fellendülést okozott a bevételben, a középforgalomban ellenben nem, mert az drága, annak díjait le kell szállítani és e leszállítással reméli, hogy ott is fel fog len díílni a bevétel. Ha ez áll a személyforgalomra, úgy áll az az árúforgalomra nézve is. Az általános árhanyatlás egyik okának tartom magam részéről az árutőzsdét, a határidőüzletet és a kartell-malmok üzelmét is. (Igaz! a szélső halóidalon.) Habár a kikészítési eljárással kapcsolatos kedvezmények szerencsére megszűntek is, — a mit én szerencsének tartok, és e tekintetben nem értek egyet Komjáthy Béla t. képviselőtársammal, — (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem sztínt meg a fiktív árúval való üzérkedés, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt az a múlt esztendei buzaringben hatalmasan kicsúcsosodott. Szerintem az árutőzsdét, a papirosbúzával való üzérkedést, szigorúan meg kell rendszabályozni, (Élénk helyeslés a szélső balolda Ion.) a papirosbúzával való tizeimet feltétlenül meg kell tiltani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az általános árhanyatlás oka kétségkivűl a termelés drágasága is. Nem a napszámmunkára gondolok én, a mikor ezt mondom, és a mikor az olcsó termelést kívánom, hanem gondolok azokra a roppant adóterhekre, melyek a földbirtokost terhelik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Gondolok arra, hogy as adóterhet igazságosabban kell megosztani az ingó és ingatlan vagyon közt, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A földbirtokon, — tudjuk, — rettenetesen nagy ma az adóteher, a földbirtok jövedelme eltitkolhatlan, míg ellenben nagyon sok más jövedelem nincs megadóztatva. Halljuk a pénzügyminisztertől, hogy a progresszív adórendszer életbeléptetésével foglalkozik. Ez talán segít valamit, ha kellő módon lesz végrehajtva. Én magam is igazságos dolognak tartom azt, hogy az a kisbirtok ne legyen úgy megadóztatva, legalább a létminimum mértékéig ne, mint a hogy a nagybirtokok megadóztatnak. De ez magában véve nézetem szerint nem elégséges, hanem általában le kell szállítani a földadót, (Helyeslés balfelől.) azokat a terheket pedig, melyek a leszállítás folytán keletkeznek, át kell rakni, ha már a kiadásokat nem lehet csökkenteni, például a hadügyitéren, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hogyne lehetne!) azon szűz vállakra, melyek eddig a terhet nem érezték, a spekuláczióra, a börzére. Az adótcher csökkentésével kapcsolatban, azt hiszem, itt az ideje végét vetni a községi adóval való szédelgésnek, mert ezt ma már máskép nevezni nem lehet, a mi a községi adókkal történik. Látjuk, hogy a központban akármelyik igazgatási ágnál bizony túl nagyszámú, — tán csak a birói kart kivéve, — a személyzet s talán lehetne ezen csökkenteni. És mire jó ez? Arra, hogy erről példát vegyenek a vidéken. Én tudok törvényhatósági joggal biró várest, a hol a múlt időben szereplő tisztikar a terheket egész könnyű szerrel el birta viselni, de egyszer jött egy gondolat, a létszám emelkedett 30°/o-kal, a mivel együtt hatalmas községi adót vetettek ki. Miért kellett ez? Azért, hogy a gárda szaporodjék, a melynek a kormány a dirigense. Az általános árhanyatlás okául kell bizonyára tekintenünk a spekulácziót is. Azt mondja Francziaországnak földmívelésügyiminisztereMéline,hogy a közvetítő kereskedők a legutóbbi 20 év alatt megszaporodtak és ennek következtében a spekuláczió aratáskor, mikor a gazda tömegesen veti piaczra terményeit, potom áron megszerzi azt, él az alacsony árból, a helyzet urává teszi magát, mert hiszen a kereskedelemnek kezében van a tőke, a hitel, a tájékozottság és a nagyobb intelligen czia, a könnyebb átmenetel más kereseti ágra. Ezzel szemben a gazda kisebb tőkével, kisebb hitellel, vagy hitel nélkül van, kötve van a földhöz, jövelelme el nem titkolható. Olyan dolog ez, a melyen okvetlenül segíteni kell.' Hát mivel lehet rajta segíteni? A gazdák részéről szövetkezetekkel, mezőgazdasági syndikátusokkal, de a kormány részéről ezeknek hathatós támogatásával, (Helyeslés balfelől.) és a gazdasági hitelnek helyreállításával, melynek eszközei lehetnek a központi raktárak, a vidéki gabonaraktárak. De a mellett, szerintem, valamely oly módját kell a gazdasági hitelájításnak is kitalálni, a melynél